Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

 

 

 

Ez a könyv, illetve ennek az anyagnak a teljes változata elég határozottan lépett be az életembe. Két szóbeli utalás volt gyors egymásutánban az Urantia könyvre, majd rövid idő múlva egy apró kivonat került elém a semmiből. Minden egyes alkalommal nagyon fölkeltette az érdeklődésemet. Miután harmadszor is elém került, hirtelen úgy döntöttem, hogy megpróbálom megkeresni a világhálón. Egészen addig az az információm volt, hogy csak angolul létezik ez a könyv. Legnagyobb megdöbbenésemre a világhálón megtaláltam magyar fordításban is. Egy egész délutánt töltöttem azzal, hogy letöltögessem a több mint kétezer oldalt. Majd elkezdtem olvasni. Szinte rögtön elkezdett érlelődni bennem, hogy ezt minél több emberrel megismertessem, azokkal is, akiknek nincs idejük vagy türelmük végig olvasni a kétezer oldalt. Ez az összefoglalás egy olyan kivonata a könyvnek, ami véleményem szerint az emberek ködös elképzeléseit a világegyetemről, Istenről, mennyei teremtményekről és a Föld valamint az emberiség kialakulását tisztába teszi, kivilágosítja. Igyekeztem legjobb tudásom szerint minden fontos információt belevenni. A könyvben lehet hinni vagy nem hinni, de szerintem annyira részletesen és egyértelműen bemutatja a világot, ami körülvesz minket, és annyi egyezést mutat sok hitelesnek tartott írással, hogy én a valódiságát nem kérdőjelezem meg. Nekem megadta azt, amire már régóta vágytam, egy egységes és értelmes világképet, és megerősítést, az Istenhitemet illetően.

 

 

Helyi világegyetem

 

 

II. RÉSZ – A HELYI VILÁGEGYETEM

és Krisztus Mihály

32. ÍRÁS – A HELYI VILÁGEGYETEMEK KIALAKULÁSA

 

A helyi világegyetem a Paradicsom Mihály-rendbe tartozó Teremtő Fiának a keze munkája. A helyi világegyetem száz konstellációból áll, melyek mindegyikét lakott világok száz csillagrendszere alkotja. Minden egyes csillagrendszerben mindent összevetve körülbelül ezer lakott szféra van.

Az idő és tér e világegyetemei mind evolúciósak. A paradicsomi Mihályok teremtői terve mindig ama sokféle teremtmény fizikai, értelmi és szellemi természetének és képességeinek fokozatos kialakítása és fejlesztése mentén valósul meg, mely teremtmények az ilyen helyi világegyetemet alkotó, különböző rendű szférákon lakoznak.

Az Urantia olyan helyi világegyetemhez tartozik, melynek ura a nebadoni Isten-ember, a názáreti Jézus és a szalvingtoni Mihály. És Mihálynak e helyi világegyetemre vonatkozó összes tervét teljes egészében jóváhagyta a paradicsomi Istenség még azelőtt, hogy ő a tér legnagyobb kalandjára indult volna.

Az Istenfiak ugyan maguk választhatják meg a teremtői tevékenységeik színterét, ám ezen anyagi teremtésrészeket eredetileg a Paradicsom Világmindenség Építészei dolgozták ki és tervezték meg.

1. A VILÁGEGYETEMEK FIZIKAI MEGJELENÉSE

A térerő és az elsőfajú energiák alakítása a világegyetemi időket megelőzően a paradicsomi Fő-erőszervezők munkája; azonban a felsőbb-világegyetemi területeken, amikor a kilépő energia válaszolni kezd a helyi vagy egyenes irányú gravitációra, átadják a terepet az adott felsőbb-világegyetem erőtér-irányítóinak.

Ezen erőtér-irányítók egyedül működnek a helyi világegyetemi teremtésrész anyag-előtti és térerő-utáni szakaszaiban. A Teremtő Fiúnak nincs lehetősége megkezdeni a világegyetem-szervezést addig, amíg az erőtér-irányítók elegendő mértékben mozgásba nem hozták a térenergiákat ahhoz, hogy megteremtődjön az előtűnő világegyetem anyagi alapja – annak valódi napjai és anyagi szférái.

A helyi világegyetemek mind hozzávetőleg ugyanazon az energia-potenciálon vannak, bár a fizikai méreteiket tekintve eléggé különböznek és a látható-anyag tartalmuk is időről időre változó. A helyi világegyetem erőtér-tartalmát és magvábanvaló-anyag tartalmát az erőtér-irányítók és elődeik átalakító munkája, valamint a Teremtő Fiú tevékenységei és az ő teremtőtársa által eredendően birtokolt fizikai szabályozás mértéke határozza meg.

A helyi világegyetem energia-tartalma körülbelül egy-százezred része a felsőbb-világegyetem térerővel való felruházottságának. A Nebadon, a helyi világegyetemetek esetében a tömeg-anyagiasulás valamivel kevesebbet tesz ki. Fizikai értelemben a Nebadon mindazokkal a fizikai energiai és anyagi adottságokkal rendelkezik, melyek az Orvonton bármelyik helyi teremtésrészében is megvannak. A Nebadon világegyetem fejlődési terjeszkedésének útjában álló egyetlen fizikai korlát a térenergia-tartalom, melyet az egyesített világegyetemi működési rend társult erőterei és személyiségei tartanak gravitációs ellenőrzés alatt.

Amikor az energia-anyag egy bizonyos tömeg-anyagiasulási szintet elért, egy paradicsomi Teremtő Fiú a Végtelen Szellem egyik Alkotó Leánya kíséretében megjelenik a színen. A Teremtő Fiú megérkezésével egyidejűleg megkezdődik a munka az épített szférán, melyből a megtervezett helyi világegyetem központi világa lesz. E helyi teremtésrész hosszú időn keresztül fejlődik, napok jutnak állandósult állapotba, bolygók formálódnak és állnak pályára, miközben folytatódik azon épített világok teremtésének munkája, mely világok konstellációs és csillagrendszeri központokként fognak működni.

 

 

2. VILÁGEGYETEM-SZERVEZÉS

A Teremtő Fiakat a világegyetem-szervezésben megelőzik az erőtér-irányítók és a Harmadik Forrástól és Középponttól származó egyéb lények. A tér így előzőleg már megszervezett energiáiból Mihály, a Teremtő Fiatok létrehozta a Nebadon világegyetem lakott területeit és azóta is gondoskodik azok igazgatásáról. Ebből az előbb-létezett energiából ezen isteni Fiak látható anyagot hoznak létre, élő teremtményeket terveznek, és a Végtelen Szellem világegyetemi jelenlétével együttműködésben a szellemszemélyiségek sokszínű kíséretét teremtik meg.

Ezen erőtér-irányítók és energiaszabályozók, akik jóval megelőzték a Teremtő Fiút a világegyetem-szervezés előzetes fizikai munkája terén, később nagyszerű kapcsolatban szolgálnak e Világegyetemi Fiú mellett, örökre együtt szabályozzák azokat az energiákat, melyeket eredetileg ők szerveztek és tereltek körökbe. A Szalvingtonon jelenleg ugyanaz a száz erőtér-központ működik, akik együttműködtek a Teremtő Fiatokkal e helyi világegyetem eredeti kialakításában.

A Nebadon fizikai teremtésében először befejezett cselekedete a központi világ, a Szalvington épített szférájának és annak segédszféráinak megszervezése. Az erőtér-központok és fizikai szabályozók első megmozdulásától az élő kíséretnek a Szalvington befejezett szféráira való megérkezéséig a jelenlegi bolygóidőtökben mérve alig több mint egymilliárd év telt el. A Szalvington megépítését rögtön követte a megtervezett konstellációk száz központi világának és a bolygók szabályozására és igazgatására rendelt, megtervezett helyi csillagrendszerek tízezer központi szférájának, valamint azok segédszféráinak megteremtése. Ezen épített világokat arra tervezték, hogy lakóhelyei legyenek fizikai és szellemi személyiségeknek éppúgy, mint a köztes morontia, illetőleg átmeneti életszakaszban lévő lényeknek.

A Szalvington a nebadoni Mihály személyes székhelye, de nem mindig tartózkodik ott. Bár a helyi világegyetemetek zökkenőmentes működése többé már nem teszi szükségessé a Teremtő Fiúnak a központi szférán való állandó jelenlétét, ez azért nem volt így a fizikai szerveződés korai időszakaiban. Egy Teremtő Fiú nem képes elhagyni a központi világát addig, amíg a terület gravitációs állandósulása végbe nem megy azon keresztül, hogy elégséges energia anyagiasul ahhoz, hogy a különböző körök és rendszerek ellensúlyozni tudják egymást a kölcsönös anyagi vonzás révén.

Ekkor a világegyetem fizikai terve elkészült, és a Teremtő Fiú együttműködésben az Alkotó Szellemmel felvázolja az életteremtési tervét; ami után a Végtelen Szellem e képviselője megkezdi a külön alkotó személyiségként való világegyetemi működését. Amint e teremtői cselekedet megformálódik és kivitelezést nyer, létrejön a Fényes Hajnalcsillag, az azonosság ezen első teremtői fogalmának és az isteniség eszményképének megszemélyesülése. Ez a világegyetem főigazgatója, a Teremtő Fiú személyes társa, aki minden jellembéli ismérvében hozzá hasonló, bár az isteniségi sajátosságaiban határozottan korlátozottabb.

És ekkor, hogy a Teremtő Fiú jobb keze és főigazgatója megjelent, a különféle teremtményeknek egy hatalmas és csodálatos halmaza jön létre.

 

A helyi világegyetem fiainak és leányainak megjelenése a küszöbön áll, és nem sokkal ez után a teremtésrész kormányát is létrehozzák, mely a világegyetem legfelsőbb tanácsaitól a konstellációs atyákig, valamint a helyi csillagrendszerek – ama világok csoportja, melyek rendeltetése, hogy később a sajátakarattal rendelkező teremtmények különféle halandó fajainak otthonaiként szolgáljanak – fejedelmeiig terjed; és e világok mindegyikét egy-egy Bolygóherceg uralja.

És ez után, amint egy ilyen világegyetem ilyenformán teljesen megszerveződött és teljesen benépesült, fog hozzá a Teremtő Fiú az Atya azon javaslatának teljesítéséhez, hogy a saját isteni képükre halandó embert teremtsen.

A bolygói lakóhelyek szervezésének folyamata a Nebadonban még mindig tart, mert ez a világegyetem ténylegesen egy fiatal csillaghalmaz az Orvonton csillagok és bolygók alkotta területén. A legutóbbi összeíráskor 3.840.101 lakott bolygó volt a Nebadonban, és a Sataniának, a világotok helyi csillagrendszerének a felépítése meglehetősen hasonló a többi csillagrendszeréhez.

A Satania nem egységes fizikai rendszer, csillagászati egység vagy szerveződés. 619 lakott bolygója több mint ötszáz különböző fizikai (nap)rendszerben helyezkedik el. Mindössze öt rendszer rendelkezik kettőnél több lakott bolygóval, s ezek között is csak egyben van négy lakott bolygó, míg negyvenhat rendszerben található két lakott világ.

A lakott világokból álló Satania csillagrendszer igen messze esik az Uverszától és attól a nagy csillaghalmaztól, mely a hetedik felsőbb-világegyetem fizikai vagy csillagászati központjaként működik. A Jerusemtől, a Satania központjától több mint kétszázezer fényévnyire helyezkedik el az Orvonton felsőbb-világegyetem fizikai középpontja, mely a roppant távoli, sűrű Tejúton van. A Satania a helyi világegyetem szélén található, és a Nebadon is az Orvonton pereméhez közelít. A lakott világok legkülső csillagrendszere és a felsőbb-világegyetem középpontja közötti távolság alig valamivel kevesebb, mint kétszázötvenezer fényév.

A Nebadon világegyetem jelenleg az Orvonton felsőbb-világegyetemi körének messzi déli és keleti részén jár. A legközelebbi szomszédos világegyetemek: Avalon, Henszelon, Szanszelon, Portalon, Wolvering, Fanoving, és Alvoring.

De a helyi világegyetem kifejlődése hosszú történet. A felsőbb-világegyetemmel foglalkozó írások vezetik fel e tárgykört, melyet a helyi teremtésrészekkel foglalkozó, e részbe tartozók folytatnak, míg a következő részben sorra kerülő, az Urantia történelméről és végzetének alakulásáról szóló írások fejeznek be.

Azonban kellőképpen megérthetitek az ilyen helyi teremtésrész halandóinak végzetét pusztán azáltal is, hogy figyelmesen áttanulmányozzátok a Teremtő Fiatok életéről és tanításairól szóló beszámolókat, aki egykor az ember életét élte a halandó húsvér testhez hasonló alakban a ti evolúciós világotokon.

3. AZ EVOLÚCIÓS IDEA

Az egyetlen teremtésrész, mely tökéletesen megállapodott, az a Havona, a központi világegyetem, melyet közvetlenül az Egyetemes Atya gondolata és az Örökkévaló Fiú szava alkotott.

A Havona létező, tökéletes és teljes világegyetem, mely az örökkévaló Istenségek otthonát, a minden dolgok középpontját veszi körül. A hét felsőbb-világegyetem teremtésrészei végesek, evolúciósok és következetesen fejlődők.

Az idő és tér fizikai rendszerei mind evolúciós eredetűek. Mindaddig még csak nem is állandósulnak fizikailag, amíg be nem kapcsolódnak a felsőbb-világegyetemük állandósult állapotú köreibe. És egy helyi világegyetem sem állapodik meg a fényben és életben, amíg a növekedésre és fejlődésre való fizikai lehetőségeket ki nem merítette, és amíg annak összes lakott világának szellemi helyzete mindörökre meg nem rendeződik és nem ér el biztonságos egyensúlyt.

A központi világegyetemet kivéve a tökéletesség mindenhol fejlődés eredménye. A központi teremtésrészben a rendelkezésünkre áll a tökéletesség mintája, azonban minden egyéb területnek e tökéletességet az adott világok vagy világegyetemek fejlődésére kidolgozott módszerek révén kell elérnie. És csaknem végtelen változatosság jellemzi a Teremtő Fiak terveit a saját világegyetemük szervezése, fejlesztése, formálása és véglegesítése terén.

5. AZ ÖRÖKKÉVALÓ ÉS ISTENI CÉL

A világegyetemek téren át való menetelésének nagyszerű és dicsőséges célja van. Az összes halandói küzdelmetek nem hiábavaló. Mi mindannyian egy hatalmas terv, egy hatalmas vállalkozás részei vagyunk, és e vállalkozás nagyságrendje miatt lehetetlen sokat meglátnunk abból bármely időpontban és bármely életben. Mi mindannyian egy, az Istenek felügyelte és végrehajtotta örökkévaló munkaterv részesei vagyunk. A teljes bámulatos és egyetemes működési rend fenségesen hatja át a teret az Első Nagy Forrás és Középpont végtelen gondolata és örökkévaló célja adta ütemre.

Az örökkévaló Isten örökkévaló célja egy magas szellemi eszménykép. Az idő eseményei és az anyagi lét küzdelmei legfeljebb csak átmeneti hidat képeznek, mely összeköttetést biztosít a túloldallal, a szellemi valóság és a mennyei létezés alkotta ígéretföldjével. Nektek halandóknak természetesen nehezetekre esik megragadni egy örökkévaló cél ideáját; jóformán képtelenek vagytok megérteni az örökkévalósági gondolatot, valamit, ami sohasem kezdődött és sohasem fejeződik be. Mindennek, amit csak ismertek, van vége.

Az Isten elméjében lévő terv az ő hatalmas területein élő minden teremtményére kiterjed, és e terv a határtalan lehetőségek, a korlátlan fejlődés és a végtelen élet örökkévaló célját foglalja magában. És e páratlan létpálya végtelen gyümölcseit küzdelem árán kaphatjátok meg.

Az örökkévalósági cél előttetek van! Az istenség elérésének kalandja rátok vár! A tökéletesedés versengése már folyik! bárki belevághat, és bizonyosan győzelem fogja koronázni minden olyan emberi lény erőfeszítéseit, aki részt vesz a hit és a bizodalom versenyén, ahol minden lépését a benne lakozó Igazító vezeti, és a Világegyetemi Fiú ama jószelleme vezérli, mely oly szabadon áradt ki minden húsvér testbe.

[Közreadta egy, a nebadoni Legfelsőbb Tanács mellé átmenetileg kirendelt Fenséges Hírvivő, akit e küldetésre a szalvingtoni Gábriel jelölt ki.]

 

33. ÍRÁS – A HELYI VILÁGEGYETEM IGAZGATÁSA

 

Míg az Egyetemes Atya a legbizonyosabban uralkodik az ő hatalmas teremtésösszessége felett, addig a helyi világegyetemi igazgatásban a Teremtő Fiú személyén keresztül működik. Az Atya másként nem avatkozik bele személyesen a helyi világegyetem igazgatási ügyeibe. E feladatokat a Teremtő Fiúra és a helyi világegyetemi Anyaszellemre, valamint az ő számos gyermekeikre bízza. A helyi világegyetem terveit, igazgatási elveit és gyakorlatát e Fiú alakítja ki és viszi véghez, illetőleg folytatja, aki a Szellem-társával közösen végrehajtói hatalmat ad át Gábrielnek és ítélkezési hatáskört ad le a Konstellációs Atyáknak, a Csillagrendszer Fejedelmeknek és a Bolygóhercegeknek.

1. A NEBADONI MIHÁLY

Teremtő Fiunk az Egyetemes Atyától és az Örökkévaló Fiútól egyidejűleg származó végtelen azonosság 611.121. eredeti fogalma. A nebadoni Mihály az isteniség és végtelenség eme 611.121. egyetemes fogalmát megszemélyesítő „egyszülött Fiú”. Székhelye a fény hármas lakóvilágában van, a Szalvingtonon. És e lakóhelyet azért rendelték neki, mert Mihály megtapasztalta az értelmes teremtményi létezés mindhárom szakaszában való életet: a szellemit, a morontiait, és az anyagit. A hetedik és végső alászállása során az Urantián kapott neve miatt néha Krisztus Mihályként is emlegetik.

A Teremtő Fiunk nem az Örökkévaló Fiú, vagyis az Egyetemes Atya és a Végtelen Szellem lételvi paradicsomi társa. A nebadoni Mihály nem tagja a paradicsomi Háromságnak. Mindazonáltal a Tökéletes Fiunk a saját területén mindazon isteni sajátossággal és hatalommal rendelkezik, melyet maga az Örökkévaló Fiú nyilatkoztatna meg, ha ténylegesen is jelen volna a Szalvingtonon és működne a Nebadonban. Mihály még további hatalmat és hatáskört is gyakorol, mert nemcsak az Örökkévaló Fiút személyesíti meg, hanem teljes mértékben képviseli és ténylegesen megtestesíti az Egyetemes Atya személyiség-jelenlétét az ő helyi világegyeteme számára, illetőleg abban. Még az Atya-Fiút is képviseli. E kapcsolatok teszik a Teremtő Fiút mindazon isteni lények leghatalmasabbjává, legsokoldalúbbjává és legbefolyásosabbjává, akik képesek az evolúciós világegyetemek közvetlen igazgatására és a tökéletlen teremtmény-lényekkel való személyes kapcsolatra.

Teremtő Fiunk ugyanolyan szellemi vonzóerőt, szellem-gravitációt gyakorol a helyi világegyetem központjából, mint amilyet a paradicsomi Örökkévaló Fiú gyakorolna, ha személyesen jelen lenne a Szalvingtonon, és még többet is; e Világegyetemi Fiú egyúttal az Egyetemes Atya megszemélyesülése is a Nebadon világegyetem számára. A Teremtő Fiak a paradicsomi Atya-Fiú szellemi erőinek személyiség-központjai. A Teremtő Fiak a végső hatalmi-személyiségi összpontosulásai a Hétszeres Isten fenséges téridő sajátosságainak.

A Teremtő Fiú az Egyetemes Atya helyettes megszemélyesülése, az Örökkévaló Fiú isteniségi mellérendeltje, és a Végtelen Szellem teremtőtársa. Világegyetemünk és annak minden lakott világa számára a Fejedelemfiú gyakorlatilag Isten. Az összes paradicsomi Istenséget megszemélyesíti, melyeket a fejlődő halandók képesek megkülönböztetni. E Fiú és Szellem-társa maguk a ti teremtő szüleitek.

Számotokra Mihály, a Teremtő Fiú a legfelsőbb személyiség; számotokra az Örökkévaló Fiú a legfelsőbb feletti – egy végtelen Istenség-személyiség.

A Teremtő Fiú személyében olyan urunk és isteni atyánk van, aki éppen olyan fenséges, hozzáértő és jóságos, mint amilyen az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú lenne, ha mindkettő jelen volna a Szalvingtonon és részt venne a Nebadon világegyetem ügyeinek igazgatásában.

2. A NEBADON FEJEDELME

A Teremtő Fiak megfigyeléséből kiderült, hogy némelyikük az Atyára, mások a Fiúra, megint mások pedig a két végtelen szülőjük keverékére hasonlítanak. A mi Teremtő Fiunk igen határozottan olyan jegyeket és sajátosságokat mutat, melyek inkább az Örökkévaló Fiúéira hasonlítanak.

E világegyetem megszervezését Mihály választotta, és most már legfelsőbbként uralkodik itt. Személyes hatalmát korlátozzák a Paradicsomon összpontosuló, előbb-létezett gravitációs körök, valamint az is, hogy a felsőbb-világegyetemi kormányzatban működő Nappalok Elődei a maguk részéről minden olyan kérdésben fenntartják a végső végrehajtói döntési jogot, melyek a személyiség megsemmisítésével kapcsolatosak. A személyiség az Atya kizárólagos adománya, azonban a Teremtő Fiak, az Örökkévaló Fiú jóváhagyásával, új teremtményi formaterveket készítenek, és a Szellem-társuk tevékeny közreműködésével megpróbálkozhatnak az energia-anyag új formájának kialakításával is.

Mihály a paradicsomi Atya-Fiú megszemélyesülése a Nebadon helyi világegyetem számára, illetőleg abban; ennélfogva amikor az Alkotó Anyaszellem, a Végtelen Szellem helyi világegyetemi képviselője, alárendelte magát Krisztus Mihálynak, amint az visszatért az Urantián teljesített utolsó alászállásáról, akkor a Tökéletes Fiú ezzel jogot szerzett „minden hatalomra a mennyben és a földön”.

Bár Mihály székhelye hivatalosan a Szalvington, a Nebadon központja, ő sok időt tölt a konstellációk és a csillagrendszerek központjainak, sőt az egyes bolygóknak a meglátogatásával is. Rendszeresen elutazik a Paradicsomra és gyakran elmegy az Uverszára is, ahol a Nappalok Elődeivel tanácskozik. Amikor a Szalvingtontól távol van, akkor a helyét Gábriel tölti be, aki ilyenkor a Nebadon világegyetem kormányzójaként működik.

3. A VILÁGEGYETEMI FIÚ ÉS SZELLEM

A szalvingtoni Világegyetemi Anyaszellem, Mihály társa a Nebadon szabályozásában és igazgatásában, a Legfelsőbb Szellemek hatodik csoportjába tartozik, s e rend 611.121. tagja. Arra vállalkozott, hogy elkíséri Mihályt a paradicsomi kötelezettségei alól való felmentése alkalmával és azóta vele tevékenykedik Mihály világegyetemének megteremtésében és irányításában.

A Fiú atyaként működik a helyi világegyetemében. A Szellem, ahogy a halandó teremtmények értelmezik, egy anya szerepét játssza, aki mindig segíti a Fiút és örökké nélkülözhetetlen a világegyetem igazgatásában. Felkelés esetén kizárólag a Fiú és Fiú-társai működhetnek megszabadítóként.

A Szellem sohasem léphet fel a lázadással szemben, illetőleg védheti meg a fennhatóságát, azonban a Szellem mindig támogatja a Fiút mindabban, amit meg kell tapasztalnia azon erőfeszítései során, hogy megszilárdítsa az irányítását és fenntartsa a fennhatóságát a rossztól megfertőzött és a bűn uralta világokon. Csakis egy Fiú állíthatja helyre a közös teremtésük munkáját, de egyetlen Fiú sem remélhet végső sikert az Isteni Segédkező és az ő hatalmas szellem-segítői közösségének, Isten leányainak szüntelen együttműködése nélkül, akik oly hűen és vitézül küzdenek a halandó emberek jólétéért és az ő isteni szüleik dicsőségéért.

A Teremtő Fiú hetedik és utolsó teremtményi alászállásának teljesítését követően az időszakos elszigeteltséggel járó bizonytalanságok véget érnek az Isteni Segédkező számára, és a Fiú világegyetemi segítője mindörökre eléri a végleges állapotot a bizonyosságban és a szabályozásban. A Teremtő Fiúnak Tökéletes Fiúvá koronázásakor, az örömünnepek ünnepe alkalmával kerül sor arra, hogy a Világegyetemi Szellem, az összegyűlt seregek előtt, először tesz nyilvános és egyetemes nyilatkozatot a Fiú alattvalójaként, hűséget és engedelmességet fogad. Ez az esemény akkor történt a Nebadonban, amikor Mihály az urantiai alászállást követően visszatért a Szalvingtonra. E nagy jelentőségű alkalmat megelőzően a Világegyetemi Szellem sohasem ismerte el a Világegyetemi Fiú feljebbvalóságát, és azt megelőzően nem fordult elő, hogy a Szellem így önkéntesen lemondott volna hatalomról és hatáskörről, sohasem lehetett igazul kijelenteni a Fiúról, hogy „minden hatalom a mennyben és a földön az ő kezébe adatott”.

Azt követően, hogy az Alkotó Anyaszellem ezen engedelmességi fogalmát megtette, a nebadoni Mihály nemesen elismerte az örökkévaló függését a Szellem-társától, s a Szellemet a világegyetemi területeinek társuraként ismerte el és minden teremtménytől megkövetelte, hogy fogadjanak hűséget a Szellemnek úgy, ahogy a Fiúnak is megesküdtek; és ekkor tették közzé és hirdették ki a végső „Egyenlőség Nyilatkozatot”. Bár a Fiú eme helyi világegyetem fejedelme volt, a világok számára kihirdette, hogy a Szellem minden személyiség-képességében és isteni jellembéli sajátosságában egyenlő vele. És ez lett az érzékfeletti mintája a család- és kormányszervezetnek még a tér világainak alacsonyabb rendű teremtményei számára is. Ez, ténylegesen és igazából, a családnak és az önkéntes házasság emberi intézményének felsőbb eszményképe.

A Fiú és a Szellem most sok tekintetben úgy uralkodik a világegyetem felett, mint ahogy egy atya és egy anya vigyázza és segíti a fiakból és leányokból álló családját. Nem teljesen helytelen dolog úgy utalni a Világegyetemi Szellemre, mint a Teremtő Fiú teremtőtársára és a teremtésrész gyermekeire úgy tekinteni, mint az ő fiaikra és leányaikra – egy nagy és dicső családra, melyben azonban sokféle felelősségnek és végtelen gondoskodásnak van helye.

A Fiú kezdi meg a világegyetemi gyermekek teremtését, míg a Szellem kizárólag azon szellemszemélyiségek számos rendjének létrehozásáért felelős, akik ugyanezen Anyaszellem irányítása és útmutatása mellett segédkeznek és szolgálnak. A más fajtájú világegyetemi személyiségek teremtésében a Fiú és a Szellem együttműködik, és egyikük sem hajt végre teremtői cselekedetet anélkül, hogy azt ne egyeztette volna a másikkal és a jóváhagyását meg ne szerezte volna.

 

4. GÁBRIEL – A FŐIGAZGATÓ

A Fényes Hajnalcsillag a Teremtő Fiú által és a Végtelen Szellem helyi világegyetemi megnyilatkozása által megfogalmazott első azonosság-fogalom és személyiség-eszménykép megszemélyesülése. Ha visszatérünk a helyi világegyetem kezdeteihez, még mielőtt a Teremtő Fiú és az Anyaszellem egyesülése a teremtői társulás kötelékeiben megvalósult volna, azokban az időkben, mielőtt a fiakból és leányokból álló, sokféle tehetséget felvonultató családjuk teremtése megkezdődött volna, e két isteni személy e korai és szabad társulásának első közös cselekedete a Fiú és a Szellem legmagasabb rendű szellemszemélyiségének, a Fényes Hajnalcsillagnak a teremtését eredményezi.

Minden egyes helyi világegyetemben csak egyetlen ilyen bölcs és fenséges lényt teremtenek. Az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú korlátlan számban képes az isteniségben magukkal egyenlő Fiakat teremteni, és valójában így is tesznek; de e Fiak, a Végtelen Szellem Leányaival egyesülve csak egyetlen egy Fényes Hajnalcsillagot képesek teremteni minden egyes világegyetemben, egy olyan lényt, aki olyan, mint ők és aki szabadon részesül az ő közös természetükből, de nem részesül az ő teremtői előjogaikból. A szalvingtoni Gábriel isteni természetében olyan, mint a Világegyetemi Fiú bár az Istenség-sajátosságaiban jelentősen korlátozottabb.

Egy új világegyetem szüleinek ezen elsőszülöttje különleges személyiség, aki számos olyan csodálatos jegyet hordoz, melyek egyike sem fedezhető fel egyik ősében sem, s aki előzmény nélkül álló sokoldalúsággal és elképzelhetetlen ragyogással bír. E felséges személyiség a Fiú isteni akaratának és a Szellem alkotó képzelőerejének keverékével rendelkezik. A Fényes Hajnalcsillag gondolatai és cselekedetei mindig is teljesen a Teremtő Fiút és az Alkotó Szellemet fogják képviselni. Az ilyen lény képes arra is, hogy a szellemi szeráfseregeket és az anyagi evolúciós sajátakaratú lényeket egyaránt mélyebben megértse és velük rokonszenves kapcsolatot alakítson ki.

A Fényes Hajnalcsillag nem teremtő, viszont bámulatos intéző, lévén ő a Teremtő Fiú személyes igazgatási képviselője. A teremtésen és az életlétesítésen kívül a Fiú és a Szellem sohasem vitat meg fontos világegyetemi eljárási kérdéseket Gábriel jelenléte nélkül.

A szalvingtoni Gábriel a Nebadon világegyetem főigazgatója és az annak igazgatását érintő minden ügyvezetési jellegű folyamodvány elbírálója. E világegyetemi intézőt erre a munkára teljesen felkészültként teremtették, de a helyi teremtésrészünk növekedése és fejlődése során szerzett tapasztalatokat is.

Gábriel az elsőszámú vezető a nem személyi ügyekkel kapcsolatos felsőbb-világegyetemi rendelkezések végrehajtása terén a helyi világegyetemben. A tömeges megítéltetéssel és a korszakos feltámadásokkal összefüggő legtöbb ügyben is, melyeket egyébként a Nappalok Elődei intéznek, a végrehajtás Gábrielre és személyi állományára tartozik. Gábriel tehát a felsőbb-világegyetemi és a helyi világegyetemi urak együttes főigazgatója. Igazgatási segítők felkészült testülete áll a rendelkezésére, akiket e szakmunkára teremtettek, s akiket az evolúciós halandóknak nem nyilatkoztatunk ki. E segítőkön kívül Gábriel alkalmazhatja a Nebadonban működő mennyei lények bármelyikét, illetőleg bármelyik osztályát, s ő a főparancsnoka az „ég seregeinek” – a mennyei seregeknek – is.

Gábriel és személyi állománya nem tanítókat jelent; ők intézők. Tudomásunk szerint eddig még sohasem hagytak fel a szokásos munkájukkal, kivéve, amikor Mihály megtestesült valamelyik teremtményi alászállása alkalmával. Ilyen alászállások idején Gábriel mindig a megtestesült Fiú akaratának megnyilvánulását várta, és, a Nappalok Szövetségével együttműködve, ő lett a világegyetemi ügyek tényleges igazgatója a későbbi alászállások alatt. Mihály halandói alászállása óta Gábriel neve szorosan összefonódott az Urantia történelmével és fejlődésével.

Az alászállási világokon és az általános és különleges feltámadási összeírások alkalmával való találkozásokon kívül a halandók ritkán találkoznak vele, amint a helyi világegyetemen keresztül felfelé emelkednek s bevezetik őket a helyi teremtésrész igazgatási munkájába. Intézőkként, tartozzatok bármely rendbe vagy szinthez, Gábriel irányítása alá fogtok tartozni.

5. A HÁROMSÁGI NAGYKÖVETEK

A Háromsági-származású személyiségek igazgatásának csúcsán a felsőbb-világegyetemek kormányai állnak. A helyi világegyetemekre a kettős felügyelet jellemző, itt kezdődik az atya-anya fogalom. Az egyetemi atya a Teremtő Fiú; az egyetemi anya az Isteni Segédkező, a helyi világegyetemi Alkotó Szellem. Ugyanakkor minden helyi világegyetem bizonyos, a központi világegyetemből és a Paradicsomról származó személyiségek jelenlétének áldásában részesül. E paradicsomi csoport vezetője a Nebadonban a paradicsomi Háromság nagykövete – a szalvingtoni Immanuel – a Nebadon helyi világegyetemhez kijelölt Nappalok Szövetsége. Bizonyos értelemben e magas rangú Háromsági Fiú egyúttal az Egyetemes Atya személyes képviselője a Teremtő Fiú udvarában; innen a neve, Immanuel.

A szalvingtoni Immanuel, a Legfelsőbb Háromsági Személyiségek hatodik rendjének 611.121. tagja oly fenséges méltóságú és oly felséges szerénységű lény, hogy visszautasít minden, feléje irányuló imádatot és rajongást minden élő teremtmény részéről. Ő az a megkülönböztetett személyiség, aki az egész Nebadonban sohasem ismerte el a Mihály testvére alá tartozást. A Fejedelemfiú tanácsadójaként működik, de csak felkérésre ad tanácsot. A Teremtő Fiú távollétében bármely magas világegyetemi tanácsban elnökölhet, ám egyébként nem vesz részt a világegyetem ügyvezetésében, kivéve, ha erre felkérik.

6. ÁLTALÁNOS IGAZGATÁS

Gábriel a Nebadon főigazgatója és ténylegese intézője. Mihály Szalvingtonról való távolléte semmilyen mértékben nem hátráltatja a világegyetemi ügyek vitelének szokásos menetét. Mihály távolléte alatt Gábriel a világegyetem kormányzója, miként legutóbb, az orvontoni Tökéletes Fiak paradicsomi összejövetele alkalmával is így volt ez. Ilyenkor Gábriel mindig kikéri a szalvingtoni Immanuel tanácsát minden nagyobb probléma kapcsán.

A Melkizedek Atya Gábriel első segéde. Amikor a Fényes Hajnalcsillag távol van a Szalvingtontól, akkor a felelősségi köreit ezen eredeti Melkizedek Fiú veszi át.

A világegyetem különféle alsóbb igazgatási egységei bizonyos, különleges felelősségi körökkel bírnak.

Míg egy csillagrendszeri kormányzat általánosságban az oda tartozó bolygók jólétéről gondoskodik, addig közelebbről az élőlények fizikai állapotával, élőlénytani problémákkal foglalkozik. Ennek megfelelően a konstellációs vezetők külön figyelmet fordítanak a különböző bolygókon és csillagrendszerekben uralkodó társadalmi és kormányzási körülményekre. Egy konstellációs kormányzat főként az egyesítéssel és a biztos egyensúlyba hozatallal foglalkozik. Még feljebb pedig, a világegyetemi vezetők inkább a teremtésrészek szellemi állapotára fordítanak gondot.

A Szalvingtonról egyidejűleg mennek híradások a konstellációs központokra, a csillagrendszer-központokra és az egyes bolygókra. A mennyei lények minden felsőbb rendje képes a szerte a világegyetemben tartózkodó társaikkal való kapcsolatfelvétel céljából e tájékoztatási szolgálat igénybevételére. A világegyetemi híradások minden lakott bolygót elérnek, függetlenül annak szellemi helyzetétől. A bolygóközi közléscserétől csak a szellemi vesztegzár alá helyezett világokat vágják el.

A konstellációs híradásokat a Konstellációs Atyák vezetője küldi rendszeresen a konstellációs központról.

Az időszámítással kapcsolatos adatgyűjtést, számításokat és kiigazításokat egy különleges lénycsoport végzi a Szalvingtonon. A nebadoni szabvány nap urantiai időben mérve megegyezik tizennyolc nap hat óra két és fél perccel. A nebadoni évet az Uversza-körön való világegyetemi haladás idejéből származtatják, és ez egyenlő száz nappal világegyetemi szabványidőben mérve, ami nagyjából öt évet tesz ki urantiai időben.

A nebadoni mért idő, melyet a Szalvingtonról adnak közre, a helyi világegyetem minden konstellációjában és csillagrendszerében szabványosnak minősül. Minden egyes konstelláció a nebadoni időt használja hivatalos célokra, azonban a csillagrendszerek és az egyes bolygók megtartják a saját időszámításukat.

A Sataniában egy nap, ahogy az a Jerusemen megfigyelhető, egy kicsivel (1 óra 4 perc 15 másodperccel) kevesebb, mint három urantiai nap. Ezeket az időket általánosan szalvingtoni vagy világegyetemi időnek, illetőleg sataniai vagy csillagrendszeri időnek nevezik. A szabványidő a világegyetemi idő.

7. A NEBADONI BÍRÓSÁGOK

A Tökéletes Fiú, Mihály, főként három dologgal foglalkozik: a teremtéssel, a fenntartással és a segédezéssel. Személyesen nem vesz részt a világegyetemi ítélkezési munkában. A Teremtők sohasem ítélkeznek a teremtményeik felett; ez a magasan képzett és tényleges teremtményi tapasztalatokkal rendelkező teremtmények kizárólagos szerepköre.

A Nebadon egész ítélkezési rendje Gábriel felügyelete alá tartozik. A Szalvingtonon található felsőbb bíróságok az általános világegyetemi jelentőségű problémákkal és a csillagrendszeri ítélőszékektől felküldött fellebbezési ügyekkel foglalkoznak. E világegyetemi bíróságnak hetven tagozata van, és azok mindegyike tíz részlegre oszlik, egyenként hét osztállyal. Minden ítélkezési kérdésben kettős tisztviselői testület dönt, melyet egy tökéletes előéletű bíró és egy felemelkedői tapasztalattal rendelkező igazságszolgáltatási tisztviselő alkot.

Az ítélkezést illetően a helyi világegyetemi bíróság hatásköre az alábbi területeken korlátozott:

1. A helyi világegyetem igazgatása a teremtésre, a fejlődésre, a fenntartásra és a segédkezésre terjed ki. A világegyetemi ítélőszékek ezért nem dönthetnek olyan ügyekben, ahol az örök élet és halál a kérdés. Ez nem érinti a természetes halált, ahogyan az az Urantián érvényesül, de ha a folytatódó létezés, az örökkévaló élet kérdésében kellene dönteni, akkor az ügyet át kell tenniük az orvontoni ítélőszékekhez, és ha azok az egyén hátrányára döntöttek, akkor minden elpusztítási ítéletet a felsőbb-kormány vezetőinek rendelkezése alapján és közvetítőin keresztül kell végrehajtani.

2. Bármely Helyi Világegyetemi Istenfiú vétkét vagy hitehagyását, mely az ő, mint Fiak besorolását és hatáskörét veszélyezteti, sohasem vizsgálhatják ki a Fiú ítélőszékei; az ilyen félreértések ügyét haladéktalanul a felsőbb-világegyetemi bírósághoz kell továbbítani.

3. Valamely helyi világegyetem bármely alkotórészének – mint például egy helyi csillagrendszernek – a szellemi elszigeteltséget követően a helyi teremtésrészbeli teljes szellemi besorolásba való újbóli felvétel kérdésében a felsőbb-világegyetemi felsőbb gyűlés jogosult dönteni.

Minden más tárgykörben a szalvingtoni bíróság hatásköre végleges és legfelsőbb. Döntéseik és határozataik ellen nincs helye fellebbezésnek, azok alól senki nem vonhatja ki magát.

Bármilyen méltánytalanul is bíráljanak el néha emberi viszályokat az Urantián, azért a világegyetemben az igazságosság és az isteni pártatlanság érvényesül. Ti egy jól gondozott világegyetemben éltek, és előbb-utóbb számíthattok arra, hogy igazságos, sőt könyörületes bánásmódban részesültök.

Bár a világegyetemi igazgatás kapcsán a „bíróság” és a „közgyűlések” fogalmakat használjuk, tudnotok kell, hogy e szellemi folyamatok igencsak különböznek az Urantián ilyen elnevezéssel illetett kezdetlegesebb és anyagi tevékenységektől.

[Közreadta a nebadoni Főangyalok Vezetője.]

34. ÍRÁS – A HELYI VILÁGEGYETEMI ANYASZELLEM

 

Amikor az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú megszemélyesít egy Teremtő Fiút, akkor a Végtelen Szellem önmaga új és egyedi megjelenítését hozza létre abból a célból, hogy e Teremtő Fiút a tér területére elkísérje, s ott a társa legyen, először a fizikai szervezési munkában, később pedig az újonnan megtervezett világegyetem teremtményeinek megteremtésében és a számukra való segédkezésben.

Az Alkotó Szellem a fizikai és a szellemi valóságokra egyaránt érzékeny; hasonlóképpen viselkedik a Teremtő Fiú is; és így ők egymás mellérendeltjei és társai az idő és tér helyi világegyetemének igazgatásában.

E Leány Szellemek a Végtelen Szellem lényegével azonosak, de nem képesek a fizikai teremtési munka és a szellemi segédkezés feladatköreit egyszerre ellátni.

A fizikai teremtésrészben a Világegyetemi Fiú adja a mintát, míg a fizikai valóságok megtestesítését a Világegyetemi Szellem kezdi. Az erőtér formatervekkel a Fiú dolgozik, viszont a Szellem alakítja át ezen energia-teremtéseket fizikai anyagokká. Bár némiképp bonyolult dolog bemutatni a Végtelen Szellem e korai világegyetemi jelenlétét úgy, mint személyt, mégis a Teremtő Fiú számára a Szellem-társ személyes és mindig is külön egyedként működik.

2. AZ ISTENI SEGÉDKEZŐ TERMÉSZETE

Az Alkotó Szellem a Teremtő Fiúval közös felelősséget vállal a világok teremtményeinek létrehozásában és sohasem hagyja cserben a Fiút az e teremtések támogatására és megtartására irányuló erőfeszítéseiben. Az élet az Alkotó Szellem közvetítésén keresztül részesül segédkezésben és tartatik fenn. „Elküldöd a Szellemed, és ők megteremtetnek. Te újítod meg a föld arculatát.”

Az értelmes teremtmények világegyetemének megteremtésében az Alkotó Anyaszellem először a világegyetemi tökéletességű szférában működik, együttműködik a Fiúval a Fényes Hajnalcsillag létrehozásában. Ez után a Szellem leszármazottai egyre jobban megközelítik a teremtett lények rendjét a bolygókon, éppen úgy, ahogy a Fiak a melkizedekektől az Anyagi Fiakig egyre alacsonyabb szinteket érnek el, vagyis akik ténylegesen is kapcsolatba lépnek a teremtésrészek halandóival. A halandó teremtmények későbbi evolúciója során az Élethordozó Fiak bocsátják rendelkezésre a fizikai testet, melyet a teremtésrészen létező szervezett anyagból készítenek, míg a Világegyetemi Szellem az „élet leheletét” adja.

3. A FIÚ ÉS SZELLEM AZ IDŐBEN ÉS TÉRBEN

Sem az Örökkévaló Fiút, sem pedig a Végtelen Szellemet nem korlátozza vagy határolja az idő vagy a tér, de a leszármazottaik többségét igen.

Az Alkotó Szellem világegyetemi segédkezése állandó jelleggel csak az időelem esetében korlátozott. Egy Teremtő Fiú pillanatszerűen cselekszik szerte a világegyetemében; de az Alkotó Szellemnek szembesülnie kell az idővel az egyetemes elme segédkezésében, kivéve, amikor tudatosan és szándékosan él a Világegyetemi Fiú személyes előjogaival. Tiszta-szellemi szerepkörében az Alkotó Szellem szintén függetlenül cselekszik az időtől, csakúgy, mint a világegyetemi gondolkodás-szolgálat rejtélyes rendeltetésével való együttműködésben.

Bár az Örökkévaló Fiú szellem-gravitációs köre az időtől és tértől függetlenül működik, a Teremtő Fiak minden feladatköre nem mentesül a tér jelentette korlátok alól. Ha az evolúciós világok folyamatait figyelmen kívül hagyjuk, akkor e Mihály Fiak láthatólag képesek az időtől viszonylag függetlenül működni. A Teremtő Fiút nem korlátozza az idő, de határt szab neki a tér; egyidőben nem tud két helyen lenni. A nebadoni Mihály időtlenül cselekszik a saját világegyetemén belül és a gondolkodás-szolgálat révén gyakorlatilag ugyanígy tesz a felsőbb-világegyetemben is. Időtlenül érintkezik közvetlenül az Örökkévaló Fiúval.

 

 

Az Isteni Segédkező a Teremtő Fiú megértő segítője, képessé teszi őt arra, hogy a térrel kapcsolatos eredendő korlátait legyőzze és ellensúlyozza, mert amikor ők ketten igazgatási egységet alkotva működnek, akkor gyakorlatilag függetlenek az időtől és a tértől a helyi világegyetemük határain belül. Ezért, amint az a gyakorlatban is megfigyelhető, a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem a helyi világegyetemben rendszerint függetlenül működik az időtől és tértől, lévén, hogy mindegyikük számára rendelkezésre áll a másikuk időtől és tértől való mentessége.

Abszolút értelemben csakis az abszolút lények függetlenek az időtől és tértől. Az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem alárendelt személyeinek többségére az idő és a tér egyaránt hat.

Amikor egy Alkotó Szellem „tér-tudatossá” válik, akkor arra készül, hogy egy elhatárolt „térrészt” a magáénak tekintsen, egy olyan területet, mely tér-mentes szemben minden más térrel, melyben korlátokba ütközne. Mindig csak a bennünk tudatosult területen választhatunk és cselekedhetünk szabadon.

A szellemi erők csalhatatlanul keresik meg és érik el a saját eredeti szintjüket. Lévén, hogy a Paradicsomról indultak ki, bizonyosan oda is térnek vissza, s magukkal viszik az idő és tér mindazon gyermekeit, akik eljegyezték magukat a bennük lakozó Igazító vezetésével és tanításával, akik igazán „a Szellemtől születtek”, akik az Isten hű fiai.

Akik befogadták és felismerték a beköltöző Isten-szilánkot, azok a Szellemtől születtek. „Te Isten temploma vagy, és az Isten szelleme benned lakozik.” Nem elég, hogy e szellem kiáradt rátok; az isteni Szellemnek uralnia és szabályoznia kell minden emberi létszakaszt.

Az isteni Szellem jelenléte, az élet vize az, ami a halandói elégedetlenség emésztő szomjúságának és a szellemiesületlen emberi elme leírhatatlan éhségének kialakulását megelőzi. A Szellem-késztette lények „sohasem szomjaznak, mert e szellemi víz bennük az örökkévaló életre feltörő megelégedés kútjává lesz”. Az isteni vízforrással rendelkező eme lelkek csaknem függetlenek az anyagi környezettől, ami az élet örömeit és a földi lét megelégedést okozó dolgait illeti. Ők szellemi értelemben megvilágosodottak és megújultak, erkölcsileg megerősödöttek és felruháztattak.

A Szellem sohasem hajt senkit, csak vezet. Ha készséges tanulók vagytok, ha szellemi szinteket és isteni magasságokat akartok elérni, ha őszintén vágytok az örökkévaló cél elérésére, akkor az isteni Szellem gyengéden és szeretőn vezetni fog benneteket a fiúi besorolás és szellemi fejlődés útján.

Minden lépéseteket készségesen, okosan és derűs együttműködéssel kell megtennetek. A Szellem uralmát sohasem szennyezi erőszak és nem rontja kényszer.

A szellemi fejlődés terén rendesen haladó világokon lakozó evolúciós halandók nem tapasztalják meg a szellem és a húsvér test közötti ama heves összeütközéseket, melyek a mai urantiai fajokat jellemzik. De az Ádám előtti embernek még a leginkább eszményi bolygókon is komoly erőfeszítéseket kell tennie ahhoz, hogy a létezés tisztán állati síkjáról az egyre inkább értelmi jelentéstartalmak és felsőbb szellemi értékek egyre magasabb szintjein keresztül felemelkedjen.

Az urantiai népek a fokozatos bolygói szellemi előrehaladás eme feladatában igénybe vehető segítség kettős hiányának következményeitől szenvednek. A Kaligasztia-féle felfordulás világszerte zavart okozott és minden későbbi nemzedéket megfosztott attól az erkölcsi segítségtől, melyet egy jól szabályozott társadalom nyújtott volna. De még ennél is rettenetesebb következményekkel járt az ádámi vétek annyiban, hogy a fajokat megfosztotta a fizikai természet ama felsőbbrendű fajtájától, mely jobban megfelelt volna a szellemi törekvéseknek.

Az urantiai halandók arra kényszerülnek, hogy a szellem és a húsvér test között éles küzdelmet éljenek meg, mert a távoli őseik nem váltak teljesen ádámivá az édeni megtestesülés révén. Az isteni terv az volt, hogy az Urantia halandó fajai olyan fizikai természetet kapjanak, mely természetesebb módon képes a szellemre válaszolni.

Jézus megmutatta az emberiségnek a halandói lét új útját, mely révén az emberi lények nagymértékben megszabadulhatnak a Kaligasztia-féle felkelés szörnyű következményeitől és hatékony ellentételezést kaphatnak az ádámi vétekből eredő veszteségekért. „Krisztus Jézus életének szelleme megszabadított bennünket az állati lét törvényétől és a rossz és a bűn kísértéseitől.” „E győzelem az, mely felülkerekedik a húsvér testen, sőt még a hiteteken is.”

Magasztos és mennyei tény, hogy az olyan alacsonyrendű és anyagi teremtmények, mint az urantiai emberi lények az Isten fiai, a Legfelsőbb hűséges gyermekei. „Nézzétek, mily szeretettel ruházott fel bennünket az Atya, hogy az Isten fiainak neveztessünk.” „Mindenkinek aki elfogadja őt, hatalmat ad ahhoz, hogy felismerjék, hogy ők az Isten fiai.” Jóllehet „még nem jelent meg az, amivé lennetek kell,” már most is „az Isten hűséges fiai vagytok”; „mert nem a félelmet hozó, megkötött szellemet fogadtátok be, hanem fiúi besorolású szellemet kaptatok, mely révén azt kiáltjátok ‚Atyánk.’” A régi kor látnoka mondta az örökkévaló Isten nevében: „Még nekik is adok a házamban helyet s a fiakénál jobb nevet; örökkévaló nevet adok nekik, olyat, mely sohasem válaszható el tőlük.” „És mert ti fiak vagytok, ezért Isten elküldte az ő Fiának szellemét a szívetekbe.”

Minden, halandói lakhelyül szolgáló evolúciós világ otthont ad az Isten e hűséges fiainak, a kegyes és irgalmas fiaknak, olyan halandó lényeknek, akik az isteni családba tartoznak és akiket ennek megfelelően az Isten fiainak neveznek. Az urantiai halandók fel vannak jogosítva arra, hogy úgy tekintsenek magukra, mint az Isten fiaira, ugyanis:

1. A szellemi ígéret fiai, hűséges fiak vagytok; elfogadtátok a fiúi besorolást. Hisztek a fiúi rendetek valóságában, és így az Istennel való atya-fiúi viszonyotok örök valóság.

2. Az Isten Teremtő Fia egyikőtökké lesz; ténylegesen is a bátyátok ő; és ha szellemben igazán Krisztus, a győzelmes Mihály testvéreivé lesztek, akkor szellemben szükségképpen annak is fiai lesztek, aki a közös Atyátok – aki ráadásul mindenkinek az Egyetemes Atyja.

3. Fiak vagytok, mert egy Fiú szelleme kiáradt bennetek, szabadon és biztosan adományozódott minden urantiai fajra. E szellem mindegyre az isteni Fiú felé vonz benneteket, aki annak forrása, és tovább, a paradicsomi Atya felé, aki pedig ezen isteni Fiú forrása.

4. Ezen isteni szabad akarattal adta nektek az Egyetemes Atya a teremtményi személyiségeteket. Felruházott benneteket a szabadakaratú cselekvés azon isteni önkéntelenségével, melyet Isten megoszt mindenkivel, aki a fiává lesz.

5. Az Egyetemes Atya egy szilánkja lakozik bennetek, és így közvetlen rokonságban álltok a minden Istenfi isteni Atyjával.

Ami a halandói túlélési esélyeket illeti, egyet végérvényesen tisztáznunk kell: A halandói létezés bármely lehetséges szakaszába tartozó összes lélek teljesíteni fogja a túlélést, feltéve, hogy hajlandóságot mutatnak a bennük lakozó Igazítóval való együttműködésre és vágyat mutatnak Isten megtalálására és az isteni tökéletesség elérésére, még ha e vágyak csak az első gyenge lángjai is azon „igaz fény” kezdetleges felismerésének, mely „igaz fény a világra jött minden embert beragyog”.

Miután elindultatok az örök élet útján, miután elfogadtátok a feladatot és megkaptátok a fejlődésre vonatkozó utasításokat, ne féljetek az emberi hanyagságtól és a halandói állhatatlanságtól, ne gyötörjön benneteket a hibázás lehetőségéből fakadó kétség vagy a nagyfokú zavar, ne tétovázzatok és ne kérdőjelezzétek meg a besorolásotokat és a helyzeteteket, mert minden sötét órán, az előremutató küzdelem minden keresztútján az Igazság Szelleme mindig szólni fog hozzátok, mondván, „Ez a helyes út”.

[Közreadta egy, urantiai szolgálatra átmenetileg kirendelt Fenséges Hírvivő.]

 

36. ÍRÁS – AZ ÉLETHORDOZÓK

Az élet nem akaratlan módon keletkezik. Az élet a Lét (rejtett) Építőinek tervei szerint alkottatik és jelenik meg a lakott bolygókon közvetlen betelepítéssel vagy a helyi világegyetemek Élethordozói tevékenységének eredményeképpen. Ezek az élethordozók a világegyetemi Fiak sokszínű családjának legérdekesebb és legsokoldalúbb tagjai közé tartoznak. Feladatuk a bolygószférákon létesítendő teremtményi élet részletes megtervezése és szállítása. És miután ezt az életet az új világba beleoltották, még hosszú ideig ott is maradnak annak érdekében, hogy elősegítsék annak fejlődését.

 

1. AZ ÉLETHORDOZÓK EREDETE ÉS TERMÉSZETE

Jóllehet az Élethordozók az isteni Fiak családjába tartoznak, mégis a világegyetemi Fiak különleges és egyedi fajtáját alkotják, lévén ők a helyi világegyetembeli értelmes életnek az egyetlen olyan csoportja, melynek teremtésében a felsőbb-világegyetem irányítói működnek közre. Az Élethordozók három előbb-létezett személyiségnek a leszármazottai: a Teremtő Fiúnak, a Világegyetemi Anyaszellemnek, és, kijelölés útján, az adott felsőbb-világegyetem beteljesülési céljai felett őrködő három Nappalok Elődei egyikének. E Nappalok Elődei, akik egyedül dönthetnek az értelmes élet kioltásában, részt vesznek az Élethordozók megteremtésében, akik pedig megbízást kapnak a fizikai élet létrehozására a kifejlődő világokon.

A feljegyzések szerint a Nebadon világegyetemben százmillió Élethordozó teremtetett. Az élet elterjesztőinek e hatékony testülete nem kimondottan egy önmagát igazgató csoport. Irányításukat az életet meghatározó hármas végzi, melyet Gábriel, a Melkizedek Atya és Nambia a nebadoni elsőszülött Élethordozó alkot. Ugyanakkor belső szervezeti igazgatásuk minden elemében az Élethordozók önszervezők.

Az Élethordozók három nagy osztályba sorolhatók: Az elsőt a rangidős Élethordozók alkotják, a másodikat a segédek, míg a harmadikat a felügyelők. Az első osztály tizenkét csoportra tagolódik, s olyan szakértőkből áll, akik az élet-megnyilatkozások különféle formáinak létrehozásában különleges szakértelemmel rendelkeznek. Az Élethordozók e hármas osztályozását a melkizedekek alakították ki, akik ilyen céllal végeztek vizsgálatokat az Élethordozók központi szféráján. A melkizedekek mindig is szorosan együttműködtek az Élethordozókkal és mindig elkísérik őket azokra az utakra, amelynek során életet létesítenek az új bolygókon.

2. AZ ÉLETHORDOZÓK VILÁGAI

A melkizedekek rendelkeznek általános ismeretekkel a szalvingtoni körben lévő hét elsődleges szféra negyedik csoportjáról. Az Élethordozók e világait a következőképpen jelölik:

1. Az Élethordozók központja

2. Az élet-tervezői szféra

3. Az élet-megőrzői szféra

4. Az élet evolúciójának szférája

5. Az elmével társult élet szférája

6. Az élőlényekben megjelent elme és szellem szférája

7. A rejtett élet szférája

Ezen elsődleges szférák mindegyikét hat segédszféra veszi körül, amelyekben a világegyetemi élethordozói tevékenységek különleges szakaszai összpontosulnak.

Az Első Világ, a központi szféra, melyen, beleértve annak hat segédszféráját is, általában az élet, s annak minden megjelenő formájának tanulmányozása folyik. Itt található az élettervezési tanoda, ahová az Uverszáról és a Havonából, sőt még a Paradicsomról is jöttek tanárok és tanácsadók. Felhatalmazásom szerint közölhetem azt is, hogy az elmeszellem-segédek hét központi telephelye az Élethordozók e világán található.

A tízes szám – a tízes számrendszer – a fizikai világegyetemhez hozzátartozik, de a szellemihez nem. Az élet területe a három, a hét és a tizenkettő alapszámmal, illetőleg ezen alapszámok szorzataival és összegződéseivel jellemezhető. A három paradicsomi Forrásnak és Középpontnak megfelelően három elsődleges és lényegesen különböző életterv van, és a Nebadon világegyetemben e három alapvető életforma három különböző fajta bolygón létezik.

Az átadható életnek eredetileg tizenkét különböző isteni terve volt. E tizenkettes szám, annak osztóival és többszöröseivel együtt, mind a hét felsőbb-világegyetemnek az összes életmintájában jelen van. Emellett az élet formatervének, vagyis az élő anyag alapvető szaporodási jellegének hét különböző felépítésű fajtája is van. Az orvontoni életminták szerkezete a tizenkettes örökséget mutatja. A saját akarattal bíró teremtmények különböző rendjeit a 12, a 24, a 48, a 96, a 192, a 384 és a 768 szám szerinti tagolás jellemzi. Az Urantián negyvennyolc mintaszabályozó – az egyedi sajátosságokat meghatározó – egység található az emberi ivarsejtekben.

A Második Világ az élettervező szféra; itt dolgozzák ki az életszerveződések összes új módját. Míg az eredeti élet formaterveket a Teremtő Fiú bocsátja rendelkezésre, addig e tervek tényleges kidolgozása az Élethordozók és társaik feladata. Amint valamely új világhoz az általános élettervet kialakították, eljuttatják azokat a központi szférára, ahol is a rangidős Élethordozók legfelsőbb tanácsa egy szakértői Melkizedek testülettel közösen alapos vizsgálatnak veti alá. Amennyiben a tervekről megállapítják, hogy azok az előzetesen elfogadott előírásoktól eltérnek, abban az esetben a terveket a Teremtő Fiúnak véleményeznie kell és jóvá kell hagynia. A Teremtő Fiút e feladatokban gyakran a melkizedekek vezetője képviseli.

Ezért aztán a bolygókon megjelelő élet, noha bizonyos tekintetben mindenütt hasonló, minden egyes evolúciós világon sok szempontból különbözik. Még az ugyanazon életsorozatba tartozó, azonos világcsaládokban sem található két olyan bolygó, ahol az élet teljesen egyforma lenne; az élet mindig az adott bolygóra jellemző, ugyanis az Élethordozók szüntelenül a rájuk bízott életképlet továbbfejlesztésén munkálkodnak.

Több mint egymillió olyan alapvető vagy mindenségrendi vegytani képlet létezik, amelyek az élet-megnyilatkozások alapmintáját és számos alapvető rendeltetési változatát alkotják. Az élettervező szféra egyes számú segédszféráján dolgoznak azok a fizikusok és villamosvegytan-kutatók, akik az alapvető energiaegységek befogásában, összekapcsolásában és átalakításában segítik az Élethordozókat. (Az így rendelkezésre álló energiaegységekből épül fel az élet átviteléhez szükséges anyagi alap, az ún. sejtanyag.)

A bolygólét tervezésével foglalkozó kutatóállomások e második világ második segédszféráján találhatók. E kísérleti állomásokon az Élethordozók és összes segítőjük a melkizedekekkel együtt dolgozik a nebadoni tizedes bolygókra telepítendő élet módosításán és esetleges továbbfejlesztésén. Az Urantián most fejlődő élet megtervezésére és részletes kidolgozására részben éppen ezen a világon került sor, ugyanis az Urantia, lévén tizedes bolygó, életkísérleti világ. Minden tíz bolygó közül egyen a többi (nem kísérleti) világhoz képest az előírt élet formatervek nagyobb mértékű módosításai engedélyezettek.

A Harmadik Világot az élet megőrzésének szentelik. Itt az élet védelmének és megőrzésének különféle módozatait tanulmányozzák és dolgozzák ki az Élethordozó testületekbe tartozó segédek és felügyelők. Az élettervek minden új világ esetében mindig rendelkeznek az életet megőrző bizottság első (korai) létrehozásáról, mely bizottság az alapvető életminták szakértő módosításában jártas felügyelőkből áll. Az Urantián huszonnégy ilyen felügyelő-biztos tevékenykedett, az életanyag szerveződésének minden egyes alapvető, illetőleg ős mintájához kettőt-kettőt rendeltek.

A tiétekhez hasonló bolygókon az élet legfejlettebb formája esetében a szaporodás olyan élet-hordköteg révén megy végbe, amely huszonnégy mintaegységet tartalmaz. (És mivel az értelmes élet a fizikai létből nő ki és azon alapul, ezért jön létre a lelki szerveződésnek éppen huszonnégy alapfajtája.)

A Negyedik Szférának és segédszféráinak feladata a teremtményi lét általános törzsfejlődésének és az egyes adott életszintek evolúciós előzményeinek tanulmányozása. Egy evolúciós világ eredeti élet-sejtanyagának tartalmaznia kell a jövőbeni összes fejlődési út és minden további evolúciós változás és átalakulás teljes potenciálját. Az ilyen nagyszabású élet-átalakulás munkatervek sok, látszólag haszontalan állati és növényi létforma megjelenését is igényelhetik. A bolygón végbemenő evolúció e melléktermékei terv szerint vagy váratlanul csak azért jelennek meg a színen, hogy azután eltűnjenek, azonban e hosszú folyamatokban, illetőleg azokon keresztül vezet a bolygók élettervének és a fajok terveinek nyomvonala, melyet az eredeti formatervezők bölcsen és avatott módon kidolgoztak. Az élőlénytani evolúció számos melléktermékére mind szükség van a magasabb rendű értelmes életformák végső és teljes működéséhez, függetlenül attól, hogy megjelenésében esetleg nagy összhanghiány fedezhető fel időről időre annak a hosszú küzdelemnek a során, ahol a felsőbbrendű teremtmények az alacsonyabb rendű életformák fölébe kerekednek, s az ellentmondások közül sok a kifejlődő, akarattal bíró teremtmények békéjét és biztonságát ellenpontozza.

Az Ötödik Világ teljes egészében az elmével társult élettel foglalkozik. Minden egyes segédszférája a teremtményi léthez kapcsolódó teremtményi elme egy-egy szakaszát tanulmányozza. Az emberi felfogóképesség szintjén az elme úgy is meghatározható, mint az a hét elmeszellem-segéd adomány, mellyel a Végtelen Szellem segítői ruházzák fel a nem-tanítható vagy gépies elmét. Az életminták különböző mértékben érzékenyek ezekre a segédekre és a tér és idő világegyetemeiben működő különféle szellemi segítőkre. Az anyagi teremtmények szellemi válaszadó képessége teljes mértékben az elme-adománytól függ, amely viszonzásképpen meghatározza e halandó teremtmények élőlénytani evolúciójának menetét.

A Hatodik Világ feladata az elme és a szellem közötti összefüggések vizsgálata az élő formákban és élő szervezetekben. E világ és hat segédszférája a teremtményi összehangolással foglalkozik, ahol a központi világegyetemből és a felsőbb-világegyetemből jött tanárok a nebadoni oktatókkal együttműködve mutatják be a teremtmények által a térben és időben elérhető legnagyobb mértékű fejlődést.

Az Élethordozók Hetedik Szféráját az evolúciós teremtményi lét rejtett területeinek szentelik, melyek a Legfelsőbb Lény egyre teljesebb megjelenésének mindenségrendi bölcseletével kapcsolatosak.

3. AZ ÉLET MEGTELEPÍTÉSE

Az élet nem magától jelenik meg a világegyetemekben; az életet az Élethordozóknak kell megindítaniuk a sivár bolygókon. A tér evolúciós világain láthatólag ők az élet hordozói, elterjesztői és őrei. Az életnek az Urantián ismert összes rendje és formája e Fiak által jelenik meg, bár a bolygói élet nem minden formája létezik az Urantián.

Az életnek valamely új világon való megtelepítésével megbízott Élethordozó testület rendszerint száz rangidős hordozóból, száz segédből és ezer felügyelőből áll.

Az Élethordozók gyakran hoznak magukkal tényleges élet-sejtanyagot valamely új világra, de nem mindig ez a helyzet. Néha a kijelölt bolygóra való megérkezésük után szervezik meg az életmintákat, az életlétesítési új vállalkozáshoz előzetesen jóváhagyott szabályok szerint. Az Urantián létrehozott élet esetében is ez volt a helyzet.

Azt követően, hogy a jóváhagyott képletekkel összhangban a fizikai minták elkészültek, az Élethordozók ezen élettelen anyag folyamatszabályozójaként tevékenykednek, vagyis személyükön keresztül az anyagba viszik át az éltető szellemi szikrát; és ezáltal a semleges minták élő anyaggá válnak.

Az éltető szikra – az élet rejtélye – az Élethordozókon keresztül adományozódik, nem pedig általuk. Ténylegesen ők felügyelik ezeket a műveleteket, ők alakítják ki magát az élet-sejtanyagot, de a Világegyetemi Anyaszellem az, aki az élő sejtanyag alapvető tényezőjét rendelkezésre bocsátja. A Végtelen Szellem Alkotó Leányától ered az az energiaszikra, amely életre kelti a testet és előre vetíti az elmét.

Az élet adományozása során az Élethordozók saját személyes lényegükből semmit sem adnak át, még azokon a szférákon sem, ahol az élet új rendjeinek kialakításában működnek közre. Ilyenkor egyszerűen csak beindítják és átadják az életszikrát, megindítják az anyagban a szükséges változásokat az előírt tervekben és mintákban foglalt fizikai, vegyi és villamos sajátságoknak megfelelően. Az Élethordozók olyan élő folyamatszabályozó-jelenlétek, melyek a lét anyagi rendjébe tartozó, egyébként semleges elemeket összekeverik, szervezik és életre keltik.

A bolygóra kirendelt Élethordozó testületnek egy bizonyos időtartam, az adott bolygó saját idejében mért mintegy félmillió év, áll rendelkezésére ahhoz, hogy az új világon létrehozza az életet. Ezen időtartam leteltével, melyet a bolygón kialakult élet bizonyos fejlődési fokozatainak elérése jelez, az Élethordozók befejezik az élet beültetését, és több új vagy kiegészítő dolgot már nem adnak hozzá a bolygón létesített élethez.

Az élet létrehozása és az erkölcsi besorolású emberi teremtmények megjelenése között eltelt időszakokban az Élethordozók engedélyt kapnak arra, hogy beavatkozzanak az életkörnyezetbe, illetőleg egyéb alkalmas módon irányt szabjanak az élőlénytani evolúció folyamatának. És e tevékenységüket hosszú időn keresztül végezhetik.

Amint valamely új világon az Élethordozók sikeresen létrehoztak egy akarattal bíró lényt, amely képes erkölcsi és szellemi döntések meghozatalára, akkor és ott a munkájuk véget ér – teljesítették a küldetésüket; a továbbiakban már nem avatkozhatnak be e kifejlődő életbe. Ettől kezdve az élő dolgok továbbfejlődésének azon sajátságok és irányzatok szerint kell folytatódnia, amelyeket a bolygón megteremtett élet képleteibe és mintáiba már átvittek, illetőleg azokban létrehoztak. Az Élethordozóknak nem engedik meg, hogy az élőlények saját akaratával kísérletezzenek, illetőleg azt befolyásolják; nem engedélyezett számukra az, hogy az erkölcsi teremtmények felett az irányítást átvegyék vagy önkényesen befolyásolják őket.

Amint a Bolygóherceg megérkezik, az Élethordozók megkezdik a felkészülést az adott világ elhagyására, bár két rangidős hordozó és tizenkét felügyelő, átmeneti lemondó nyilatkozatot téve, önként vállalkozhat arra, hogy az élet-sejtanyag továbbfejlesztése és megőrzése érdekében meghatározatlan ideig tanácsadóként a bolygón marad. Az Urantián jelenleg két ilyen Fiú és tizenkét segítő tartózkodik.

6.    AZ ÉLŐ HATÓERŐK

Az élet egyszerre működéselvű és életelvű – anyagi és szellemi. Ha az Urantia fizikusai és vegyészei valaha meg is értik a növényi és az állati élet ős-sejtanyagi formáit, sohasem lesznek képesek élő szervezetek előállítására. Az élet valamiben mindig különbözik mindenféle energia megnyilvánulástól; még a fizikai teremtmények anyagi léte sem magából az anyagból ered.

Az anyagi dolgok létezhetnek mindentől függetlenül, de élet kizárólag életből fakadhat. Elme csak előbb-létezett elméből nyerhető. Szellem csak szellem-őstől eredhet. A teremtmény előállíthatja az életformákat, de csak a teremtő személyiség vagy az alkotó hatóerő képes az életszikrát megeleveníteni.

Az Élethordozók megszervezhetik az élőlények anyagi formáit vagy fizikai mintáit, de a Szellem adja a kezdeti életszikrát és ő adományozza az elme-képességet. Még a kísérleti élet azon élő formái is, amelyeket az Élethordozók szerveznek a Szalvington világain mindig mentesek a szaporodóképességektől. Mihelyt az életképleteket és az élő mintákat megfelelően összeállították és a kellő módon megszervezték, akkor az Élethordozó jelenléte már elégséges az élet megindításához, azonban minden ilyen élő szervezetből hiányzik két lényeges sajátosság – az elmével való felruházottság és a szaporodóképességek. Az állati elme és az emberi elme a hét elmeszellem-segéden keresztül tevékenykedő helyi világegyetemi Anyaszellem ajándéka, míg a teremtményi szaporodási képesség nem más, mint a Világegyetemi Szellem által az Élethordozók életre keltette ősi élet-sejtanyagnak adott különleges és személyes kegy.

Mihelyt az Élethordozók részletesen megtervezték az életmintákat, miután megszervezték az energiarendszereket, végbe kell mennie egy további jelenségnek is; az „életnek leheletét” be kell vinni ezekbe az élettelen formákba. Az Istenfiak megalkothatják az életformákat, de az Isten Szelleme az, aki ténylegesen hozzáadja az életszikrát. És amint az így megadott élet letelik, a megmaradt anyagi test halott anyaggá válik. Amint az adományozott élet elmúlik, a test visszatér annak az anyagi világegyetemnek a kebelére, amelyből azt az Élethordozók vették abból a célból, hogy átmeneti hordozójául szolgáljon annak az élet-adománynak, amelyet ehhez a látható energia-anyag társuláshoz továbbítottak.

Az Élethordozók által növényeknek és állatoknak adományozott élet a növény vagy állat halála után nem tér vissza az Élethordozókhoz. Egy ilyen élő dolog eltávozó élete nem foglal magába sem azonosságot, sem személyiséget; nem egyedileg éli túl a halált. Létezése során és az anyagi testben való tartózkodása alatt változáson ment keresztül; energia-evolúción esett át, és csak mint a világegyetem mindenségrendi hatóerejének része él tovább; nem egyedi életként létezik tovább. A halandó teremtmények túlélése teljes mértékben a halandói elmén belül kifejlődő halhatatlan lélekre épül.

Úgy beszélünk az életről mint „energia” és mint „hatóerő”, de az élet valójában egyik sem. A hatóerő-energia különböző mértékben ugyan, de érzékeny a gravitációra; az élet nem. A minta úgyszintén nem érzékeny a gravitációra, lévén olyan energia-elrendeződés, mely már eleget tett a gravitációra való válaszadásból eredő kötelezettségeinek. Az élet mint olyan valamiféle, minta szerint rendezett vagy más módon különvált – anyagi, elme- vagy szellemi – energiarendszer lendülete.

Van az evolúciós bolygókon megtelepítendő élet kialakításával összefüggésbe hozható néhány olyan dolog, amely nem teljesen világos számunkra. Teljesen értjük az Élethordozók villamos-vegytani képleteinek fizikai felépítését, de nem teljesen értjük az életet megelevenítő szikra természetét és forrását. Tudjuk, hogy az élet az Atyától a Fiún keresztül és a Szellem révén áramlik. Felettébb valószínű, hogy a Tökéletes Szellemek a hétszeres csatornái az életfolyamnak, amely a teremtésösszességre kiárad. Viszont nem értjük azt az eljárást, mely révén a Tökéletes Szellem részt vesz az élet adományozás első felvonásában valamely új bolygón. A Nappalok Elődeinek, s ebben biztosak vagyunk, szintén van valamilyen szerepük az élet beindításában az új világokon, de ennek természetét egyáltalán nem ismerjük. Tudjuk, hogy ténylegesen a Világegyetemi Anyaszellem kelti életre az élettelen mintákat, és ő az, aki ezt a megelevenített sejtanyagot ellátja az élőlény szaporodásához szükséges képességekkel. Felfedeztük, hogy ők hárman a Hétszeres Isten szintjei közé tartoznak, s akiket néha úgy neveznek, mint a tér és idő Legfelsőbb Teremtői; de egyébként alig tudunk többet az Urantia halandóinál – tudásunk lényege egyszerűen tehát csak annyi, hogy az ötlet az Atya, a kifejeződés a Fiú, az élet megvalósulása pedig a Szellem sajátja.

[Összeállította egy, az Urantián megfigyelőként állomásozó Vorondadek Fiú, aki e tisztségét a Kinyilatkoztatást Felügyelő Testület Melkizedek Vezetőjének felkérésére tölti be.]

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

thomassmith75@freemail.hu

(Kovács Tamás, 2010.10.21 18:42)

Már a nyomdában van, legkésőbb 2011-ben megjelenik.

snipes8104@yahoo.com

(Bálint, 2010.10.02 12:03)

Na örülök, h végre nyomtatásban is lesz :)
Arról van infó, h mikorra várható kb?

thomassmith75@freemail.hu

(Kovács Tamás, 2010.09.17 17:57)

Akiket érdekel egy jó hírrel tudok szolgálni. Hamarosan Magyarországon is lesz Urantia honlap és a könyv is nyomtatás alatt van.

nebadon@citromail.hu

(timea, 2009.09.18 13:15)

Leirhatatlanul orulok annak,hogy ratalaltam az Urantia magyar nyelvu forditasara!!Evekkel ezelott hallotam rola eloszor,az illetonek meg is van a konyv-angol nyelven-es bar beszelek angolul,ilyen magas szintu olvasmanyt,oszinten szolva az anyanyelvemen is nehezkes felfogni es ertelmezni!De minden igyekezetemmel ezen vagyok!Mivel hatalmas es tomor az informacioaradat,fokozatosan haladok!Az elso reszen tul vagyok,levagyok nyugozve!Koszonom,hogy elolvashatom! udvozlettel:Timea