Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

6. A BOLYGÓ ELHAGYÁSA

A halandók különféle fizikai fajtáinak és bolygói sorozatainak mindegyike élvezi a Gondolatigazítók, az őrangyalok és Végtelen Szellem hírvivő seregei különféle rendjeinek segédkezését. A természetes halál jelentette felszabadulás révén mindegyik megszabadul a húsvér test kötelékeitől, és ezt követően mindegyik ugyanúgy éri el a szellemi evolúció és az elme-fejlődés morontia világait.

A bolygói hatóságok vagy a csillagrendszer urainak kezdeményezésére időről időre különleges feltámadást visznek véghez az alvó továbbélők között. E feltámadásokra legalább a bolygói időben mért ezerévenként kerítenek sort, amikor is nem mind, de „sokan azok közül, akik alusznak a porban, felserkennek”. A különleges feltámadások azok az alkalmak, amikor a felemelkedők különleges csoportjait a halandói felemelkedés helyi világegyetemi tervében való sajátos szolgálatra késztetik. E különleges feltámadásoknak gyakorlati szempontjai és érzelmi felhangjai egyaránt vannak.

A lakott világ fiatalkorában sok túlélőt a különleges és az ezeréves feltámadások során szólítanak a lakószférákra, de többségüket a bolygói szolgálatot teljesítő, valamely isteni Fiú eljövetelével összefüggő új megítéltetési korszak kezdetén személyesítik meg újra.

1. A túlélés megítéltetési korszakos vagy csoportos rendű halandói. Az első Igazítónak a lakott világra való megérkezésével a szeráfi őrzőszellemek szintén megjelennek; ők nélkülözhetetlenek a bolygó elhagyásához. Az alvó továbbélők élete szünetelésének időszakában az újonnan kifejlődött és halhatatlan lelkek szellemi értékeit és örökkévaló valóságait, mint szent zálogot a személy vagy a csoport szeráfi őrangyalai őrzik.

Az alvó továbbélők mellé kijelölt csoport-őrzők mindig a megítéltetést végző Fiakkal működnek együtt azon a világon, ahol e Fiak megjelentek. „Elküldi az ő angyalait, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szél felől.” Minden egyes olyan szeráf mellett, akit egy alvó halandó újbóli megszemélyesülésében való közreműködésre rendeltek, ott működik a visszatért Igazító is, ugyanaz a halhatatlan Atya-szilánk, mely őbenne élt a húsvér testben töltött időben, és így állítják helyre a személyazonosságot és a személyiséget. Amíg a védenceik alszanak, e várakozó Igazítók a Diviningtonon szolgálnak; ebben az átmeneti időszakban sohasem költöznek más halandóba.

2. A felemelkedés egyedi rendjeibe tartozó halandók. Az emberi lények egyedi fejlődése azzal mérhető, hogy miként érik el egymás után a hét mindenségrendi kört és miként haladnak át azokon (sajátítják el azokat). A halandói fejlődés e körei a társított értelmi, társadalmi, szellemi és mindenségrendi látásmódbeli értékek szintjei. A hetedik körből indulva a halandó az elsőbe tart, és mindazokhoz, akik a harmadikat már elérték, nyomban személyes végzet-őrangyalt rendelnek. E halandók a korszakos vagy más megítéltetésektől függetlenül személyesülnek újra a morontia létben.

3. A felemelkedés próbaidős rendjeinek halandói. A világegyetem előtt az Igazító megérkezése jelenti az azonosság megjelenését, és minden olyan lény, akibe Igazító költözött, benne van az igazság-összeírásban. De az evolúciós világokon élt átmeneti lét bizonytalan, és sokan fiatalon meghalnak, mielőtt a paradicsomi létpálya mellett döntenének. Az ilyen gyermekek és ifjak, akikbe Igazító költözött követik a fejlettebb szellemi besorolású szülőjüket, vagyis a harmadik napon eljutnak a csillagrendszer végleges rendű világára (a gyakorlóóvodába), valamely különleges feltámadás alkalmával vagy az állandó ezeréves és megítéltetési számbavétel során.

Azok a gyermekek, akik túl fiatalon halnak meg, semhogy Gondolatigazítójuk lehetne, a helyi csillagrendszerek végleges rendű világain személyesülnek meg újra azzal egyidejűleg, hogy valamelyik szülőjük megérkezik a lakóvilágokra. A halandói születéskor a gyermek fizikai entitásra tesz szert, de a túlélés szempontjából minden Igazító nélküli gyermeket úgy tekintenek, mint aki még mindig a szüleihez tartozik.

4. A felemelkedés második módosított rendjébe tartozó halandók. Ezek a közbenső evolúciós világok haladó emberi lényei. Rendszerint nem képesek ellenállni a természetes halálnak, viszont mentesülnek a hét lakóvilágon való áthaladás kötelezettsége alól.

A legkevésbé tökéletes csoport a helyi csillagrendszerük központján ébred újra, ők csak a lakóvilágokat hagyják ki. A középső csoport a konstellációs felkészülési világokra megy; ők a helyi csillagrendszer teljes morontia rendszerét kihagyják. A szellemi előmenetel bolygói korszakai során a későbbiekben sok túlélő ébred a konstellációs központokon és a paradicsomi felemelkedés itt kezdődik el.

 

5. A felemelkedés első módosított rendjébe tartozó halandók. E halandók az evolúciós életnek az Igazítóval eggyé kapcsolódást megélt fajtájába tartoznak, de igen gyakran képviselik az emberi fejlődés végső szakaszait valamely fejlődő világon. E megdicsőült lények mentesülnek a halál kapuin való átlépéstől; őket a Fiú fogadja magához; elragadtatnak az élők közül és azonnal megjelennek a Fejedelemfiú előtt a helyi világegyetem központján.

Ezek azok a halandók, akik a halandói élet folyamán élnek meg eggyé kapcsolódást az Igazítójukkal, és az ilyen, Igazítóval eggyé kapcsolódott személyiségek szabadon szelik át a teret, mielőtt morontia alakot öltenének. Ezek az eggyé kapcsolódott lények közvetlen Igazító-átkelésben jutnak el a felsőbb morontia szférák feltámadási csarnokaiba, ahol ugyanúgy megkapják az első morontia öltözéküket, mint minden más, az evolúciós világokról jövő halandó.

A fény és élet bolygói korszakának elérésével sokan jutnak el a világegyetemi morontia világokra az átvitel első módosított rendjében. A végleges rendű létezés későbbi szakaszaiban, amikor egy területet elhagyó halandók többsége ebbe az osztályba kerül, a bolygót az e sorozatba tartozóként ismerik el. Természetes halál egyre ritkábban fordul elő a fényben és életben megállapodott szférákon.

[Közreadta egy, a Bolygói Igazgatás Jerusemi Tanodájából való Melkizedek.]

 

50. ÍRÁS – A BOLYGÓHERCEGEK

Jóllehet a Bolygóhercegek a Lanonandek Fiak rendjébe tartoznak, olyannyira e szolgálatra szakosodtak, hogy általában külön csoportnak tekintik őket. Miután a melkizedekek kinevezték őket másodrendű lanonandekeknek, e helyi világegyetemi Fiakat a rendjük tartalékosaihoz rendelik a konstellációs központra. A Csillagrendszer Fejedelem innen különböző feladatokra küldi őket, végül pedig bolygóhercegi megbízást kapnak és a fejlődő lakott világra vezénylik őket.

A Csillagrendszer Fejedelem számára az jelzi annak szükségességét, hogy valamely adott bolygóra vezetőt kell kijelölni, hogy megérkezik az Élethordozók kérelme, miszerint igazgatási vezető kijelölésére van szükség e bolygón, ahol életet létesítettek és értelmes evolúciós lények kifejlődését érték el. Minden olyan bolygó, melyen evolúciós halandó teremtmények laknak, rendelkezik egy ilyen, a fiúi besorolásúak eme rendjébe tartozó bolygói vezetővel.

1. A HERCEGEK KÜLDETÉSE

A Bolygóherceg és az ő testvéri segédei jelentik a legjobb megszemélyesülést (eltekintve a megtestesüléstől), mely révén a paradicsomi Örökkévaló Fiú egyáltalán megközelítheti az idő és tér alacsony rendű teremtményeit. Igaz, hogy a Teremtő Fiú a szellemén keresztül éri el a teremtésrész teremtményeit, viszont a Bolygóherceg az utolsó a személyes Fiak azon rendjei közül, melyek a Paradicsomról az ember gyermekeihez elérnek. A Végtelen Szellem a végzet-őrangyalok és az egyéb angyali lények személyében nagyon közel kerül; az Egyetemes Atya a Titkos Nevelők elő-személyes jelenléte révén benne él az emberben; viszont a Bolygóherceg jelenti az Örökkévaló Fiúnak és az ő Fiainak a hozzátok való közeledésre irányuló utolsó erőfeszítését. Egy újonnan lakottá vált világon a Bolygóherceg az egyedüli képviselője a teljes isteniségnek, mely a Teremtő Fiútól (az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú leszármazottjától) és az Isteni Segédkezőtől (a Végtelen Szellem világegyetemi Leányától) ered.

Az újonnan lakottá vált világ hercegét segítők és a segédek hű testülete, valamint nagyszámú segédkező szellem veszi körül. De az ilyen új világokat irányító testületet a csillagrendszer intézőinek alacsonyabb rendjeiből kell összeállítani annak érdekében, hogy az eredendően rokonszenvvel és megértéssel viseltessen a bolygó problémái és nehézségei iránt. És mindazon erőfeszítések, hogy az evolúciós világoknak rokonszenves vezetői legyenek, egyúttal ama veszély megnövekedésével járnak, hogy ezeket az emberekhez közeli személyiségeket rossz útra térítheti, ha az elméjüket a Legfőbb Urak akarata fölébe helyezik.

2. A BOLYGÓ IGAZGATÁSA

Minden Bolygóherceg Gábrielnek, Mihály főigazgatójának a világegyetemi igazgatási felügyelete alá tartoznak, míg rájuk közvetlenül a Csillagrendszer Fejedelmek kizárólagos rendelkezései vonatkoznak.

 

A Bolygóhercegek bármikor tanácsért fordulhatnak a melkizedekekhez, a korábbi oktatóikhoz és kezeseikhez, de a segítségüket nem kötelezően kell igénybe venniük, és ha e segítséget nem önként kérik, akkor a melkizedekek nem is avatkoznak bele a bolygói igazgatásba. E világurak a huszonnégy tanácsos tanácsait is kikérik, akik a csillagrendszerben alászállást megtapasztalt bolygókról gyűlnek össze. A Sataniában e tanácsosok jelenleg mind urantiai honosok. És van egy hetventagú hasonló tanács is a konstellációs központon, melynek tagjai szintén a teremtésrészek evolúciós lényei közül valók.

A világ urának teljes törzskara a Végtelen Szellem személyiségeiből, valamint a felsőbbrendű kifejlődött lények bizonyos fajtáiból és a más világokról származó felemelkedő halandókból áll. E személyi állomány átlagosan ezerfős, és a bolygó fejlődésével e segítői testület létszáma elérheti a százezret vagy még többet is. Bármikor, amikor még további segítőkre van szükség, a Bolygóhercegeknek csak kérniük kell azt a testvéreiktől, a Csillagrendszer Fejedelmektől, és a kérelem nyomban teljesül.

3. A HERCEG TESTTEL BÍRÓ TÖRZSKARA

Ha a Bolygóherceg egy fiatal világra indul, akkor rendszerint magával viszi az önkéntes felemelkedő lények egy csoportját a helyi csillagrendszeri központról. E felemelkedők a fajok fejlesztésével összefüggő első feladatok elvégzése érdekében tanácsadókként és segítőkként kísérik el a herceget. Az anyagi segítők e testülete alkotja a herceg és a világ fajai közötti kapcsolatot. Az Urantia Hercegének, Kaligasztiának száz ilyen segítőből álló testülete volt.

Az Élethordozók, a forma építői látják el azokkal az új fizikai testekkel ezeket az önkénteseket, mely testet a bolygói ottlétük során foglalnak el. E személyiségalakok mentesek ugyan a teremtésrészeken szokványos betegségektől, viszont a korábbi morontia testeikhez hasonlóan ki vannak téve bizonyos, működési jellegű véletlen eseményeknek.

4. A BOLYGÓN LÉTESÍTETT KÖZPONT ÉS A TANINTÉZETEK

A herceg testtel bíró törzskara idejekorán megszervezi a képzés és a műveltség bolygói tanhelyeit, ahol az evolúciós fajok színe-javát tanítják ki s küldik vissza, hogy e jobb dolgokat tanítsák meg a népüknek is. A herceg e tanodái a bolygó anyagi központjában találhatók.

E központi város létesítésével kapcsolatos fizikai munkát a testtel bíró törzskar végzi. A Bolygóherceg első időszakainak központi városai vagy települései nagyon eltérnek attól, amit az urantiai halandó elképzelne. A későbbi korokkal összehasonlítva ezek egyszerűek, a kővel való díszítés és a viszonylag fejlett építőanyag-használat jellemzi ezeket. (Csendes-óceán mélye?)

És mindez elüt attól az ádámi rendszertől, mely egy kertszerű központ körül összpontosul, ahol a fajok érdekét szolgáló munka folyik a világegyetemi Fiak második megítéltetési korszakában.

A világotok esetében a központi településen minden emberi lakóhelyhez elegendően nagy terület tartozott.

Bár a távoli törzsek továbbra is vadásztak és gyűjtögettek, a Herceg tanintézeteinek tanítványai és tanítói földművelők és kertészek voltak. Idejüket nagyjából egyenlően osztották meg az alábbi tevékenységek között:

1. Fizikai munka. Földművelés, kiegészítve házépítéssel és a házak berendezésével.

2. Közösségi tevékenységek. Játékok és művelődésközösségi csoportalkotás.

3. Oktatói képzés. Egyéni oktatás a családi-csoportos oktatással összefüggésben, melyet külön osztályszintű felkészítés egészít ki.

4. Szakképzés. A házasság és az otthonkészítés tanodái, művészeti és kézműves felkészítő tanhelyek, és a – világi, műveltségi, és vallási – tanítók felkészítő osztályai.

5. Szellemi műveltség. A testvériség tanítóinak felkészítése, a gyermekek és az ifjak csoportjainak felvilágosítása és a befogadott honos gyermekek felkészítése a népük közötti hitterjesztői feladatokra.

E műveltségi és fejlődési világközpontból minden néphez olyan nemesítő és polgárosodást elindító hatás sugárzódik ki fokozatosan, mely lassan, de biztosan átalakítja az evolúciós fajokat. Ezalatt a környező népek kiképzett és szellemiesült gyermekei közül azok, akiket felvettek és felkészítettek a herceg tanodáiban visszatérnek az eredeti csoportjukhoz és a legjobb tudásuk szerint olyan új és tekintélyes oktatási és műveltségi központokat létesítenek, melyeket a herceg tanodái terveinek megfelelően vezetnek.

Az Urantián a bolygói fejlődésre és műveltségbeli haladásra kidolgozott eme tervek már jócskán a végrehajtás szakaszában voltak, igencsak kielégítően haladtak, amikor az egész vállalkozást meglehetősen hirtelenül és gyalázatos módon derékba törte az, hogy Kaligasztia csatlakozott a Lucifer-féle lázadáshoz.

Számomra e lázadás kapcsán az volt a legmegrázóbb esemény, amikor tudomást szereztem a fiúi besorolású lények közül a saját rendembe tartozók egyikének, Kaligasztiának a csalárd árulásáról, aki szándékosan és előre megfontoltan, módszeresen elferdítette és megmérgezte azokat a tanokat, melyeket abban az időben a bolygón működő tanhelyeken terjesztettek az egész Urantián. E tanhelyek összeomlása gyors és teljes volt.

A Herceg anyagivá lényegített törzskarát alkotó felemelkedők leszármazottainak többsége hűséges maradt, és kilépett Kaligasztia soraiból. A hűeket az urantiai Melkizedek-fogadók bátorították, és a későbbi korokban az ő leszármazottaik sokat tettek az igazság és a pártatlanság bolygói fogalmainak fennmaradása érdekében.

5. FOKOZATOSAN FEJLŐDŐ POLGÁROSODOTT TÁRSADALOM

A Bolygóherceg üdvözítő uralma alatt, melyet az Anyagi Fiak kiterjesztenek és amelyre a paradicsomi Fiak időszakos küldetései is rányomják a bélyegüket, az idő és tér átlagos világain a halandó fajok az alábbi hét fejlődési korszakon mennek keresztül:

1. A táplálkozás kora. Az előemberi teremtményeket és az ősember első fajait főként élelemproblémák foglalkoztatják.

E fejlődő lények a nem alvással töltött idejük nagy részében vagy élelmet keresnek vagy harcolnak, támadnak, illetőleg védekeznek. A későbbi polgárosodott társadalmak e korai elődei gondolatainak középpontjában az élelemszerzés áll.

2. A biztonság korszaka. Amint az ősi vadász némi időt tud megtakarítani az élelemszerzésből, e szabadidejét a biztonsági helyzetének javítására fordítja. Egyre több figyelmet szentelnek a háborúzás módszereinek. Megerősítik az otthonaikat, és a nemzetséget az egymástól való félelem, valamint az idegen csoportokkal szemben szított gyűlölet kovácsolja össze. Az önvédelem olyan foglalatosság, melyet mindig megelőz az önfenntartás.

3. Az anyagi jólét kora. Miután az ember az élelemproblémákat részlegesen megoldotta és bizonyos mértékű biztonságot is elért, a többi szabadidejét a személyes jólétére fordítja. A fényűzés a szükséggel verseng az emberi tevékenységek központjába kerülésért. Az ilyen korszakot túl gyakran jellemzi zsarnokság, türelmetlenség, falánkság és mámor. A fajok gyengébb elemei hajlamosak a mértéktelenségre és a kegyetlenkedésre. E gyönyörkereső gyengébb egyedeket azonban legyőzik a fejlődő polgárosodott társadalom erősebb és igazságszerető elemei.

4. A tudás és a bölcsesség keresése. Az élelem, a biztonság, az örömök és a szabadidő megteremti az alapját a műveltség fejlődésének és a tudás terjedésének. A tudás megszerzésére irányuló erőfeszítés bölcsességet eredményez, és amint egy műveltség megtanulta, hogy miként szerezzen előnyt a tapasztalásából és fejlődjön általa, a polgárosodott társadalom tényleg révbe ér. Még mindig az élelem, a biztonság és az anyagi jólét határozza meg a társadalmat, de már sok előretekintő egyén van kiéhezve a tudásra és szomjazza a bölcsességet. Minden gyermek lehetőséget kap a tettek révén tanulni; e korszak jelszava az oktatás.

5. A bölcselet és a testvériség kora. Amikor a halandók megtanulnak gondolkodni a tapasztalásaikon és elkezdenek hasznot húzni a tapasztalásból, akkor válnak bölcselőivé – végre elkezdik magukban keresni az okokat és józan ítélőképességre tesznek szert. E korszakban a társadalom erkölcsössé válik, e korszak halandói pedig valóban erkölcsi lényekké válnak. A bölcs erkölcsi lények képesek az emberi testvériség megteremtésére az ilyen fokozatosan fejlődő világon. Az erkölcsös és erkölcsi lények képesek megtanulni, hogy miként éljenek az aranyszabálynak megfelelően.

6. A szellemi törekvés korszaka. Ahogy a fejlődő halandók keresztülmentek a fizikai, értelmi és társadalmi fejlődési szakaszokon, előbb-utóbb elérik a személyes látásmódnak ama szintjeit, amelyek a szellemi megelégedés és a mindenségrendi összefüggések megértésének keresésére késztetik őket. A vallás kiteljesíti a félelem és a babonaság érzelmi területeiről a mindenségrendi bölcsesség és a személyes szellemi tapasztalás magasabb szintjeire való felemelkedést.

Az oktatás a jelentéstartalmak megvilágítására törekszik, a műveltség pedig a mindenségrendi kapcsolódásokat és az igaz értékeket ragadja meg. Az ilyen fejlődő halandók műveltsége kiváló, képzettsége nagyszerű és Isten-tudata páratlan.

 

7. A fény és élet korszaka. Ez a fizikai biztonságot, értelmi gyarapodást, társadalmi műveltséget és szellemi fejlődést hozó, egymást követő korszakok virágzása. Ezek az emberi vívmányok most mindenségrendi egységben és önzetlen szolgálatban vegyülnek össze, társítódnak és hangolódnak össze. A véges természet és az anyagi felruházottság korlátai között nincsenek rögzített határai az idő és tér e fenséges és végleges rendű világain egymást követő, haladó nemzedékek evolúciós fejlődési lehetőségeinek.

A Bolygóhercegek, miután a világtörténelem egymást követő megítéltetési korszakain és a bolygói fejlődés fokozatosan fejlődő korszakain át szolgálták a szféráikat, a fény és élet korának beköszöntével felemeltetnek a Bolygó Fejedelem rangjára.

6. BOLYGÓI MŰVELTSÉG

Az Urantia elszigetelt volta miatt nem vállalkozhatok arra, hogy ismertessem a sataniai szomszédjaitok életének és környezetének számos körülményeit. A jelen beszámolókban a bolygói vesztegzár és a csillagrendszeri elszigeteltség korlátoz minket. Az urantiai halandók felvilágosítására irányuló minden erőfeszítésünkben tartanunk kell magunkat e megkötésekhez, de amennyire csak megengedett volt, beszámoltunk nektek az átlagos evolúciós világok fejlődéséről, és most már össze tudjátok hasonlítani az ilyen világ létpályáját az Urantia jelenlegi helyzetével.

A polgárosodott társadalom fejlődése az Urantián nem tért el oly nagyon az olyan egyéb világokétól, melyek szintén elszenvedték a szellemi elszigetelés csapását. De ha összehasonlítjuk a világegyetem elkötelezett világaival, akkor a bolygótok roppant módon összezavartnak és az értelmi fejlődés és a szellemi előrehaladás minden szakaszában nagyon visszamaradottnak tűnik.

A bolygót ért csapások miatt az urantiaiak nem sokat ismertek meg a szokványos világok műveltségéből. Azonban nem szabad úgy elképzelnetek az evolúciós világokat, még a leginkább eszményinek tekinthetőt sem, mint olyan szférákat, ahol az élet kényelmes nyugágy. A halandó fajok életének kezdete mindig küzdelmekkel jár. Az erőfeszítés és a döntések meghozatala alapvető része a szellemi értékek megszerzésének.

A műveltség elmeminőséget feltételez; a műveltség nem fejlődhet, hacsak az elme nem jut magasabb szintre. A felsőbbrendű értelem nemes műveltségre törekszik és e célt valamilyen úton el is éri. Az alacsonyabb rendű elmék még a legmagasabb rendű műveltséget is eltaszítják maguktól, még akkor is, ha készen kapják. Sok függ az isteni Fiak sorozatos küldetéseitől is, és annak mértékétől, hogy az általuk elrendelt megítéltetési korszakokban miként fogadják e megvilágosítást.

Nem szabad elfelejtenetek, hogy a Satania összes világa a Lucifer-féle lázadás következményeként kétszázezer éven keresztül szenvedett a Norlatiadekből való szellemi számkivetettségtől.

És nagyon hosszú időnek kell még eltelnie, hogy a bűnből és az elszakadásból eredő hátrányokat ki lehessen egyenlíteni. A bolygótok még mindig egy nem szokványos és változatos létpályán halad egy lázadó Bolygóherceg és egy vétkező Anyagi Fiú kettős szomorújátékának eredményeként.

Még Krisztus Mihálynak az Urantiára való alászállása sem söpörte el azonnal a világ korábbi igazgatásában vétett komoly hibák ideigvaló következményeit.

7. AZ ELSZIGETELTSÉG JUTALMA

Elsőre úgy tűnhet, hogy az Urantia és a többi elszigetelt világ végtelenül szerencsétlen annyiban, hogy meg van fosztva az olyan emberfeletti személyiségek jótékony jelenlététől és hatásától, mint amilyen a Bolygóherceg és az Anyagi Fiú és Leány. Azonban e szférák elszigeteltsége e világok fajainak különleges lehetőséget ad a hit gyakorlására és a mindenségrendi bizonyosságban való olyan különleges adottság kifejlesztésére, mely nem függ a dolgok láthatóságtól vagy bármely más anyagi tényezőtől. Kiderülhet, hogy a lázadás következményeként vesztegzár alá helyezett világokról származó halandó teremtmények végeredményben roppan szerencsések. Megfigyeltük, hogy az ilyen felemelkedőket sok különleges feladattal bízzák meg az olyan mindenségrendi vállalkozásokban, ahol a sikerhez alapvető fontosságú a megkérdőjelezhetetlen hit és a nemes bizakodás.

A Jerusemen az ezekről az elszigetelt világokról származó felemelkedők csak maguk egy lakóövezetet foglalnak el és őket agondontereknek nevezik, amely olyan evolúciós sajátakaratú teremtményeket jelent, akik képesek hinni anélkül, hogy látnának is, képesek állhatatosnak maradni elszigeteltségben is, és képesek legyőzni a leküzdhetetlen nehézségeket még egyedül is. Az agondonterek e működési csoportosulása megtalálható végig a helyi világegyetemi felemelkedés során és a felsőbb-világegyetemen való áthaladáskor is; e csoport a Havonán való ottlét alatt tűnik el, de nyomban megjelenik újra a Paradicsom elérése után és határozottan jelen van a Halandói Végleges Testületben. Tabamantia végleges rendű agondonter, aki az egyik vesztegzár alá helyezett szférán vált továbbélővé, mely szféra az idő és tér világegyetemeiben kitört első lázadásban érintett volt.

[Közreadta egy, a Tartalékos Testületbe tartozó Másodrendű Lanonandek Fiú.]

51. ÍRÁS – A BOLYGÓK ÁDÁMJAI

A Bolygóherceg által elrendelt megítéltetési korszakban az ősember eléri a természetes evolúciós fejlődésének határát, és ezen élőlénytani szint jelzi a Csillagrendszer Fejedelem számára, hogy elküldje e világra a fiúi besorolásúak közé tartozó második rendet, az élőlénytani nemesítőket. E Fiakat, ugyanis ketten vannak – az Anyagi Fiú és Leány – rendszerint úgy ismerik a bolygón, mint Ádám és Éva. A Satania eredeti Anyagi Fia Ádám, és mindazok, akik a csillagrendszeri világokraz élőlénytani nemesítőkként mennek, mindig az ő különleges rendjük ezen első és eredeti Fiának nevét viselik.

Bár ti nem reménykedhettek abban, hogy mindent megtudhattok e Fiaknak a Satania összes világán és az egyéb csillagrendszerekben végzett munkájáról, mégis, más írásokban teljesebb képet mutatunk az érdekes pár, Ádám és Éva életéről és tapasztalásairól, akik a jerusemi élőlénytani nemesítők testületéből jöttek ide abból a célból, hogy az urantiai fajokat nemesítsék.

Bár a honos fajaitok fejlesztésére kidolgozott eszményi tervek megbuktak, az ádámi küldetés mégsem volt hiábavaló; az Urantiának mérhetetlenül sok előnye származott az ádám-évai ajándékból, és a társaik, valamint a tanácsok odafent sem minősítik teljes kudarcnak az ő munkájukat.

A Teremtő Fiú minden egyes helyi csillagrendszerben csak egy pár ilyen lényt hoz létre; az eredeti párok eltérő természetűek, mert a saját csillagrendszerük életmintájára vannak hangolva. Ez szükséges eljárás, hiszen egyébként az Ádámok szaporodási képessége nem volna érvényesíthető ama fejlődő halandó lények esetében, akik az adott csillagrendszer világain élnek. Az az Ádám és Éva, aki az Urantiára jött, az Anyagi Fiak eredeti sataniai párjától származik.

Az Anyagi Fiak testmagassága nyolc és tíz láb között változik, a testük pedig az ibolyaszín árnyalat sugárzó fényében ragyog. Jóllehet anyagi vér kering az anyagi testükben, azért isteni energia is eltölti és mennyei fény is átjárja azt. Ezen Anyagi Fiak (az Ádámok) és Anyagi Leányok (az Évák) egyenlők, pusztán a szaporodási természetükben és bizonyos vegytani sajátságaikban különböznek. Egyenlők, de különbözők, hím- és nőneműek – így egymás kiegészítői – és úgy tervezték őket, hogy csaknem minden feladatot párban lássanak el.

Az Anyagi Fiak kétféle táplálékon élnek; természetükben és felépítésükben valóban kettősek, részesülnek az anyagivá lényegült energiából éppúgy, ahogy a teremtésrész fizikai lényei, míg a halhatatlan létezésüket teljes egészében bizonyos fenntartó mindenségrendi energiák közvetlen és önmagától végbemenő beviteli folyamat révén őrzik meg. Ha a feladatteljesítéssel összefüggő küldetésük során elbuknak vagy esetleg tudatosan és készakarva fellázadnak, akkor a Fiak e rendjét elszigetelik, elvágják a fény és élet világegyetemi forrásához való kapcsolódástól. Ez után gyakorlatilag anyagi lényekké válnak, akiknek sorsa az anyagi lét megélése a rendeltetési világukon és a világegyetemi igazságszolgáltatási tisztviselő általi megítéltetés. Végül az anyagi halál vet véget az ilyen szerencsétlen és botor Anyagi Fiú és Leány bolygói létpályájának.

A Satania csillagrendszer létének kezdete óta tizenhárom bolygói Ádám veszett oda lázadásban és vétekben, 681.204 pedig kisebb mértékű hitehagyást mutatott. Ezek az elfordulások nagyobbrészt a Lucifer-féle lázadás idején történtek.

A Jerusemen bármely Ádám és Éva hűséges gyermekei halhatatlanok, de az Anyagi Fiú és Leány ama leszármazottai, akiket az evolúciós bolygóra való megérkezésük után nemzettek, nem képesek ellenállni a természetes halálnak. Változás megy végbe az életátviteli működési rendben, amikor e Fiak újra anyagivá lényegülnek valamely evolúciós világon való szaporodási céllal. Az Élethordozók szándékosan fosztják meg a Bolygók Ádámjait és Éváit a halhatatlan fiak és leányok nemzésére való képességtől. Ha nem vétkeznek, akkor Ádám és Éva végtelenül hosszú ideig élhet a bolygói küldetés során, de a gyermekeik bizonyos határok között nemzedékről nemzedékre egy rövidebb élettartammal fognak rendelkezni.

A Csillagrendszer Fejedelem, amint értesül arról, hogy egy újabb lakott világ érte el a fizikai evolúció csúcsát, összehívja az Anyagi Fiak és Leányok testületeit a csillagrendszeri központon; és az evolúciós világ igényeinek megvitatása után az önkéntesek csoportjából kettőt – az Anyagi Fiak rangidős testületéből egy Ádámot és egy Évát – kiválaszt e kalandra, arra, hogy mély álomba merülve felkészüljenek a szeráf-társításra és a közös szolgálatot jelentő otthonaikból átszállítsák őket az új lehetőségeket és új veszélyeket jelentő új teremtésrészre.

Az Ádámok és Évák félanyagi teremtmények, és mint ilyeneket a szeráfok nem képesek szállítani. Anyagtalanná lényegítésen kell átesniük a csillagrendszeri központon, mielőtt a rendeltetési világukra való átkeléshez a szeráf-társításukra sor kerülhetne.

A szállító szeráfok képesek olyan változástatásokat végrehajtani az Anyagi Fiakon és az egyéb félanyagi lényeken, hogy alkalmassá váljanak a szeráf-társításra és így a téren át az egyik világról vagy csillagrendszerből a másikra, illetőleg másikba átszállíthatók legyenek. Szabványidőben mérve nagyjából három napot igényel e szállítmány felkészítése, és egy Élethordozó közreműködésére van szükség ahhoz, hogy az így anyagtalanná lényegített teremtményt a megszokott létállapotába visszaállítsák a szeráf-szállítmánnyal való utazás végén, a megérkezést követően.

Bár rendelkezésre áll anyagtalanná lényegítő eljárás az Ádámok felkészítéséhez a Jerusemről az evolúciós világokra való átszállításra, azonban arra már nem létezik módszer, hogy e világokról el is vigyék őket, hacsak nem kell kiüríteni az egész bolygót, amikor is veszélyhelyzeti anyagtalanító eljárást alkalmaznak a teljes megmenthető népesség érdekében. Ha valamilyen fizikai válságos állapot pusztulással fenyegetné valamely fejlődő faj bolygói létét, a melkizedekek és az Élethordozók minden túlélő számára anyagtalanító eljárást bocsátanak rendelkezésre, és szeráfi szállítmányokkal viszik el őket arra az új világra, melyet a továbbélésükhöz készítettek fel. (MAYÁK?)

Miután az Anyagi Fiú és Leány megérkezett a rendeltetési bolygójára, az Élethordozók irányítása mellett lényegülnek anyagivá újra. A teljes folyamat urantiai időben tíz és huszonnyolc nap közötti ideig tart. A szeráfi alvás öntudatlansága a helyreállítás e teljes tartama alatt is tart. Amint a testi élő szervezet helyreállítása befejeződött, ezen Anyagi Fiak és Leányok minden tekintetben úgy jelennek az új otthonukban és az új világukon, mint amilyenek az anyagtalanná lényegítési folyamat előtt a Jerusemen voltak.

3. AZ ÁDÁMI KÜLDETÉSEK

A lakott világokon az Anyagi Fiak és Leányok felépítik a maguk kertotthonait, melyben rövidesen a gyermekeik is segítenek nekik. A kert helyét rendszerint a Bolygóherceg jelöli ki, és a testtel bíró törzskara sok előzetes előkészítő munkát végez a halandó fajok számos felsőbbrendű képviselőjének segítségével.

A Bolygók Ádámjai és Évái a lehetőséget tekintve a fizikai kellem legteljesebb ajándékát adják a halandó fajoknak. E behozott pár fő feladata a sokasodás és az idő gyermekeinek nemesítése. De a kert népe és a világ népei között nem kerül sor azonnali keresztezésre; Ádám és Éva sok nemzedéken keresztül élőlénytanilag elszigetelt marad az evolúciós halandóktól, miközben a rendjüknek egy erős faját építik ki. Ez az ibolyaszín faj eredete a lakott világokon.

A fajnemesítési terveket a Bolygóherceg és törzskara készíti, és Ádám és Éva hajtja végre. És éppen az a mozzanat, ahol az Anyagi Fiatok és az ő társa nagy hátrányban volt, amikor az Urantiára megérkeztek. Kaligasztia fondorlatosan és hatékonyan szegült ellene az ádámi küldetésnek; és attól eltekintve, hogy az urantiai Melkizedek-fogadók kellőképpen figyelmeztették mind Ádámot, mind Évát azokra a bolygói veszélyekre, melyek a lázadó Bolygóherceg jelenlétéből fakadnak, e főlázadó ravasz fortéllyal keresztülhúzta az édeni pár számításait, csalárdul rávette őket, hogy megszegjék a világotok látható uraiként való működésre szóló meghatalmazás szövetségét. A hitszegő Bolygóhercegnek sikerült ugyan bajba kevernie Ádámot és Évát, viszont nem sikerült rávennie őket a Lucifer-féle lázadáshoz való csatlakozásra.

Az angyalok ötödik rendje, a bolygók segítői csatlakoznak az ádámi küldetéshez, s mindig elkísérik a Bolygók Ádámjait a világkalandjaikra.

Az eredetileg kijelölt testület nagyjából százezer egyedet számlál. Amikor az urantiai Ádám és Éva munkája túl korán kezdődött meg, amikor e Fiak eltértek az elrendelt tervtől, a Kert szeráfi Hangjainak egyike volt az, aki panaszt emelt a helytelen viselkedésük miatt. És az erről az eseményről készült beszámolótok jól példázza azt, hogy a bolygói hagyományaitok miként tulajdonítanak minden természetfeletti dolgot az Úristennek. Mert emiatt az urantiaiak gyakran zavarodnak össze az Egyetemes Atya természetét illetően, lévén az ő mindeme társainak és alárendeltjeinek szavait és tetteit általánosan neki tulajdonítják. Ádám és Éva esetében a Kert angyala nem volt más, mint az éppen akkor szolgálatban lévő bolygói segítők vezetője. E szeráf, Szolonia, jelentette be az isteni terv megbukását és rendelte el az urantiai Melkizedek-fogadók visszatérését.

A másodfajú köztes teremtmények az ádámi küldetések lényeges közreműködői. Miként a Bolygóherceg testtel bíró törzskara esetében, az Anyagi Fiak és Leányok leszármazottai kétfélék: az egyik rendet az ő fizikai gyermekeik, a másikat pedig a köztes teremtmények másodfajú rendje alkotja. A másodfajú közteslényeket nem szabad összekeverni az elsőfajú renddel, akik abból az időből származnak, amikor a Bolygóherceg megérkezett. Az Urantián e korábbi köztes teremtmények többsége Kaligasztiával tartott a lázadásban és pünkösd óta el vannak különítve. Az ádámi csoport sok tagját, akik nem maradtak hűek a bolygói igazgatási rendhez, ugyancsak őrizet alá helyezték.

A világotokat a fiúi besorolásúak négyféle rendje látogatta meg: Kaligasztia, a Bolygóherceg; Ádám és Éva, az Anyagi Istenfiak; Makiventa Melkizedek, a „Sálem bölcse” Ábrahám idejében; és Krisztus Mihály, aki paradicsomi alászálló Fiúként jött el. Mennyivel hatásosabb és csodálatosabb lett volna Mihálynak, a Nebadon világegyetem legfőbb urának az üdvözlése a világotokon, egy hűséges és eredményes Bolygóherceg és egy elhivatott és sikeres Anyagi Fiú mellett, mert mindkettő sokat tehetett volna az alászálló Fiú életművének és küldetésének kiteljesítése érdekében. De nem minden világ olyan szerencsétlen, mint az Urantia, és a Bolygók Ádámjainak a küldetése sem mindenütt olyan nehéz vagy veszélyes. Amikor sikeresek, nagyban hozzájárulnak egy nagyszerű nép kifejlődéséhez, s végig a világ ügyeinek látható vezetőiként működnek még abban a távoli korban is, amikor az ilyen világ megállapodik a fényben és életben.

4. A HAT EVOLÚCIÓS FAJ

A lakott világok első időszakaiban az uralgó faj a vörös ember, aki rendszerint az első, mely eléri a fejlettség emberi szintjeit. És bár a vörös ember a bolygók rangidős faja, azért a többi színes nép is nagyon hamar megjelenik a halandói kiemelkedés korszakában.

A korábbi fajok valamivel felsőbbrendűbbek a későbbieknél; a vörös ember magasan az indigó – a fekete – faj felett áll. Az Élethordozók az élő energiák teljességével ruházzák fel az első vagy vörös fajt, és a halandók különböző csoportjainak minden egyes evolúciós megjelenésével a változatosság növekedése az eredeti felruházottság kárára megy. Még a halandói termet is csökken a vörös embertől az indigó fajig, bár az Urantián az óriások váratlan fajtái jelentek meg a zöld és a narancsszín népek között.

Azokon a világokon, ahol mind a hat evolúciós faj jelen van, az első, a harmadik és az ötödik faj a felsőbbrendű – a vörös, a sárga és a kék. Az evolúciós fajoknak így változik az értelmi gyarapodásra és a szellemi fejlődésre való képességük, s ilyen szempontból a második, a negyedik és a hatodik faj valamivel rosszabbul van felruházva. E másodrendű fajok olyan népek, melyek bizonyos világokon nem találhatók meg; ezek azok a fajok, melyeket sok más világon kiirtottak. Szerencsétlen dolog, hogy az Urantián éppen a felsőbbrendű kék emberek vesztek oda nagy számban, eltekintve azoktól, akik az összeolvadt „fehér fajban” fennmaradtak. A narancsszín és a zöld törzs elvesztése nem ad okot komolyabb aggodalomra.

A hat – vagy három – színes faj kifejlődése, mely láthatólag a vörös ember eredeti felruházottságának leépülésével jár, bizonyos, igencsak kívánatos változatokat hoz létre a halandói fajtákban, és lehetővé teszi a különféle emberi potenciálok egyébként elérhetetlen kifejeződését. E módosulatok jótékony hatással vannak az emberiség mint egész fejlődésére, feltéve, hogy később tovább nemesíti azt a behozott ádámi vagy ibolyaszín faj. Az Urantián a fajok összeolvadásának szokásos tervét nem sikerült kellő alapossággal kivitelezni, és a faji evolúció terve végrehajtásának sikertelensége miatt csak keveset érthettek meg az átlagos lakott bolygókon élő népek helyzetéből azáltal, hogy megfigyelitek a világotok e korai fajainak maradványait.

A leginkább szokványos világokon a rabszolgaság nem éli túl a Bolygóherceg által elrendelt megítéltetési korszakot, bár az elmefogyatékosakat és társadalmilag kártékony egyedeket még mindig gyakran kényszerítik nem önként vállalt munkára. De minden szokványos szférán az elmaradott rabszolgaság e formája eltöröltetik a behozott ibolyaszín vagy ádámi faj megérkezésével.

E hat evolúciós faj rendeltetése, hogy keveredjen és felsőbbrendűvé váljon azáltal, hogy összeolvad az ádámi nemesítők utódaival.

5. A FAJOK ÖSSZEOLVADÁSA – AZ ÁDÁMI VÉR ADOMÁNYOZÁSA

Az ibolyaszín fajhoz tartozók rendszerint nem kezdik meg az összeolvadást a bolygó honosaival addig, amíg a csoportlétszámuk el nem éri az egymilliót.

De ezalatt a Bolygóherceg törzskara bejelenti, hogy az Istenek gyermekei leszálltak a földre, hogy mondhatni eggyé váljanak az emberi fajokkal; és az emberek türelmetlenül várják a napot, amikor elhangzik a bejelentés, hogy azok, akik a felsőbbrendű faji törzsekhez tartozóknak minősültek, beléphetnek az Édenkertbe és ott Ádám fiai és leányai kiválasztják őket, hogy az emberiség új és kevert rendjének evolúciós atyjai és anyjai legyenek.

A szabályszerű világokon a bolygó Ádámja és Évája sohasem párosodik az evolúciós fajokkal. Ezen élőlénytani tökéletesítési munka az ádámi utódok feladata. De ezek az ádámfiak nem mennek a fajok közé; a herceg törzskara hozza az Édenkertbe azokat a felsőbbrendű férfiakat és nőket, akik önként vállalják az ádámi leszármazottakkal való párosodást. És a legtöbb világon a legnagyobb megtiszteltetésnek minősül, ha valakit bevesznek a kert fiaival és leányaival való párosodásra pályázók közé.

Ilyenkor először szűnnek meg a faji háborúk és az egyéb törzsi küzdelmek, s a világ fajai egyre inkább arra törekednek, hogy felsőbbrendűként ismerjék el őket és bebocsátást nyerjenek a kertbe.

A legjobb esetben is csak halvány fogalmat alkothattok arról, hogy e versengő küzdelem miként kerül minden tevékenység központjába egy szokványos bolygón. A fajnemesítés e teljes rendje az Urantián már korán zátonyra futott.

Az ibolyaszín faj egytársú nép, és az ádámi fiakkal és leányokkal egyesülő minden evolúciós férfinak és nőnek meg kell fogadnia, hogy nem vesz más társat, és hogy a gyermekeit is erre neveli. Az ilyen egyesülésekből származó gyermekeket a Bolygóherceg tanodáiban oktatják és képezik ki, és ez után megengedik, hogy visszatérjenek az evolúciós szüleik fajához, s ott a felsőbbrendű halandók kiválasztott csoportjaiból válasszanak párt maguknak.

Amikor az Anyagi Fiak e fajtája hozzáadódik a világok evolúciós fajaihoz, az evolúciós fejlődés egy új és nagyszerűbb korszaka veszi kezdetét. A behozott képességek és a felsőbb szintű evolúciós sajátságok nemzési úton való elterjedését követően gyors és nagy lépések sorozata jellemzi a polgárosodási és faji fejlődést; százezer év alatt nagyobb fejlődés megy végbe, mint a korábbi küzdelem egymillió éve alatt. A világotokon még az elrendelt tervek sikertelensége ellenére is nagymértékű volt az előrelépés abból kifolyólag, hogy a népeitek ajándékul kapták az ádámi élet-sejtanyagot.

6. AZ ÉDENI RENDSZER

A lakott világok többségén az Édenkertek megmaradnak fenséges műveltségi központoknak és korszakokon keresztül tovább működnek úgy, mint a bolygói elvi irányítás és gyakorlat társadalmi mintái. Az átlagos világokon az ibolyaszín faj kertközpontja a világműveltség második központjává válik, és a Bolygóherceg székhelyvárosával együtt szabja meg a polgárosodott társadalom fejlődési ütemét. A Bolygóherceg városközponti tanhelyei és Ádám és Éva kertbeli tanodái évszázadokon keresztül egymás mellett működnek. Rendszerint nem esnek messze egymástól, és békés együttműködésben dolgoznak.

Gondoljátok csak el, hogy mit jelentene a világotokon, ha valahol a Levantéban lenne egy polgárosult világközpont, egy nagyszerű bolygói műveltségegyetem, mely 37.000 év óta megszakítás nélkül működött volna.

És gondoljatok bele abba is, hogy egy ilyen ősi központ erkölcsi fennhatóságát milyen mértékben erősítené, ha attól nem messze létezne egy másik, még régibb központja a mennyei segédkezésnek, amelynek hagyományai 500.000 év összehangolt evolúciós kihatásain alapuló erőt mutatnának fel. A szokás az, ami végül az egész világon elterjeszti az Édenről szóló eszményképeket.

A bolygó Ádámjának és Évájának, valamint az ibolyaszín faj egyenesági magjának továbbélése olyan növekedési egyensúlyt biztosít az édeni műveltségnek, amely a hagyomány kényszerítő ereje révén hatást fejt ki a világ polgárosodott társadalmára. E halhatatlan Anyagi Fiakban és Leányokban találjuk meg azt az utolsó és nélkülözhetetlen kapcsolatot, mely összeköti az Istent az emberrel, mely áthidalja azt a csaknem végtelen szakadékot, mely az örökkévaló Teremtő és az idő legalacsonyabb rendű, véges személyiségei között tátong.

 

Itt egy olyan, felsőbbrendű lény áll, aki éppen úgy fizikai, anyagi, sőt még ivaros teremtmény is, mint amilyenek az urantiai halandók, aki képes látni és megérteni a láthatatlan Bolygóherceget és képes tolmácsolni a szavait a teremtésrész halandó teremtményei számára, mert az Anyagi Fiak és Leányok képesek látni a szellemlények összes alsóbb rendjét; látják a Bolygóherceget és az ő teljes törzskarát, legyenek azok egyébként láthatók vagy láthatatlanok.

[Közreadta egy, a Tartalékos Testületbe tartozó Másodrendű Lanonandek Fiú.]

 

52. ÍRÁS – A BOLYGÓK HALANDÓI KORSZAKAI

 

Az evolúciós bolygón létesített élet kezdetétől annak a fény és élet korszakában való végső virágzásáig a világesemények színterén az emberi életnek legalább hét korszaka jelenik meg. Ezeket az egymást követő korszakokat az isteni Fiak bolygói küldetései határozzák meg, és egy átlagos lakott világon e korok az alábbi sorrendben jelennek meg:

1. A Bolygóherceg Előtti Ember.

2. A Bolygóherceg Utáni Ember.

3. Az Ádám Utáni Ember.

4. Az Ítélkező Fiú Utáni Ember.

5. Az Alászálló Fiú Utáni Ember.

6. A Tanító Fiú Utáni Ember.

7. A Fény és Élet Kora.

A tér világai, mihelyt fizikailag alkalmassá válnak az élet számára, bekerülnek az Élethordozók nyilvántartásába, és a kellő időben elküldik e Fiakat e bolygókra az élet beindítása céljából.

Az élet beindításától az ember megjelenéséig tartó teljes időszakot előemberi korként jelölik és ez előzi meg a jelen beszámolóban ismertetendő, egymást követő korokat.

1. AZ ŐSEMBER

Attól az időtől kezdve, hogy az ember felemelkedett az állati szintről – amikor képes úgy dönteni, hogy a Teremtőt imádja – egészen a Bolygóherceg megérkezéséig a halandó sajátakaratú teremtményeket ősembereknek nevezzük. Az ősember fajoknak hat alapvető fajtája van, és e korai emberek a színsor szerint egymást követve jelennek meg, kezdve a vörössel. E korai élet-evolúcióhoz szükséges idő hosszúsága a különböző világokon más és más, urantiai időben mérve a százötvenezer évtől az egymilliónál is több évig terjedhet.

A korai fajok széles körben veszik hasznát a nagytestű repülő állatoknak is. E hatalmas madarak képesek egy-két átlagos termetű embert egyvégtében ötszáz mérföldnél is hosszabb úton szállítani. Némely bolygón e madarak nagyon jó szolgálatot tesznek, mert meglehetősen értelmesek, s gyakran képesek az adott teremtésrész nyelvén számos szót is kiejteni. E madarak roppant értelmesek, nagyon engedelmesek és hihetetlenül ragaszkodók. Az Urantián e vándormadarak már régen kihaltak, de a korai elődeitek még élvezték a szolgálataikat.

Attól számított százezer éven belül, hogy az ember felegyenesedett, a Bolygóherceg rendszerint megérkezik, akit a Csillagrendszer Fejedelem küldött ki az Élethordozók ama jelentését követően, miszerint a sajátakarat már működik, még ha kevés egyed is mutat ilyen fejlettséget. Az ősi halandók rendszerint üdvözlik a Bolygóherceget és az ő látható kíséretét; valójában gyakran félelemmel vegyes tisztelettel és hódolattal tekintenek rájuk, majdhogynem Istenként imádják őket, ha ebben nem akadályoznák meg őket.

2. A BOLYGÓHERCEG UTÁNI EMBER

A Bolygóherceg megérkezésével egy új megítéltetési korszak veszi kezdetét. Kormányzat jelenik meg a földön, és beköszönt a fejlett törzsi korszak. Nagy társadalmi lépeseket tesznek e rendszerben néhány ezer év alatt. Szokványos körülmények között a halandók e korszakban a polgárosodott társadalom magas szintjét érik el. Nem küzdenek olyan sokáig embertelen körülmények között, mint ahogy az urantiai fajok tették. A lázadás azonban egy lakott világon olyan nagy mértékben megváltoztatja az életet, hogy kevés vagy egyáltalán semennyi fogalmatok sem lehet egy szabályszerű bolygó ilyen rendszeréről.

E megítéltetési korszak átlagos tartama nagyjából ötszázezer év, néha több, néha pedig kevesebb. E korszakban a bolygó bekapcsolódik a csillagrendszeri körökbe, és a szeráfi és egyéb mennyei segítők teljes hányadát kirendelik a bolygó igazgatásához.

3. AZ ÁDÁM UTÁNI EMBER

Amint az evolúciós élet eredeti lendülete befutotta az élet élőlénytani pályáját, amikor az ember elérte az állati fejlődés csúcsát, akkor érkezik a fiúi besorolásúak második rendje, és kezdetét veszi a kegyelem és a segédkezés második megítéltetési korszaka.

Ez minden evolúciós világra igaz. Mihelyt az evolúciós élet lehető legmagasabb szintje eléretett, amint az ősember a lehető legmagasabb élőlénytani fokra eljutott, egy, a Csillagrendszer Fejedelem által küldött Anyagi Fiú és Leány mindig megjelenik a bolygón.

Az ádámi rendszer elsődleges célja, hogy az evolúciós embert a polgárosodott társadalom vadászó és pásztorkodó szakaszából a mezőgazdasági és kertészkedői szakaszába terelje, melyet később kiegészítenek a polgárosodott társadalom városi és ipari velejárói.

A világ anyagi előrehaladása jelentős részben a fizikai tudományok fejlődése megindulásának ezen időszakára esik, mint amilyet jelenleg az Urantia is megél. A világotok egy teljes megítéltetési korszakban jár, és eléggé elmarad az átlagos bolygói ütemtervhez képest.

Az ádámi megítéltetési korszak végére az átlagos bolygókon a fajok gyakorlatilag már annyira összekeveredtek, hogy valóban ki lehet jelenteni, hogy „Isten minden nemzetet egy vérből teremtett”, és hogy az ő Fia „minden népet egy színűvé tett”. Az ilyen összeolvadt faj bőrszíne az ibolyának egy olivaszínű árnyalata, a szférák faji „fehér” színe.

Az ősember főként húsevő; az Anyagi Fiak és Leányok nem fogyasztanak húst, viszont a leszármazottaik néhány nemzedéknyi idő alatt rendszerint elérik a mindenevők szintjét, bár néha az utódaik teljes csoportjai maradnak meg a húsmentes étrend mellett. Az Ádám utáni fajok e kettős eredete ad magyarázatot arra, hogy az ilyen kevert emberi fajták miért mutatnak olyan bonctani sajátosságokat, melyek a növényevő és a húsevő állati csoportokra egyaránt utalnak.

Az Ádám utáni kor a nemzetköziség jellemezte megítéltetési korszak. A fajkeveredési feladat csaknem végleges teljesítésével az erőszakos nemzetieskedés alábbhagy, és az emberek közötti testvériség ténylegesen is elkezd kialakulni. Képviseleti kormány veszi át az uralkodói vagy apajogú uralom helyét. Az oktatási rendszer világméretűvé válik, és a fajok nyelvei is fokozatosan megadják magukat az ibolyaszín faj nyelvének. Általános béke és együttműködés ritkán valósul meg addig, amíg a fajok alaposan össze nem keverednek, és amíg nem beszélnek közös nyelvet.

4. AZ ÍTÉLKEZŐ FIÚ UTÁNI EMBER

Egy átlagos és elkötelezett világon e korszak úgy köszönt be, hogy a halandó fajok már összekeveredtek és élőlénytanilag egészségesek. Már nincsenek faji vagy bőrszín problémák; már úgyszólván minden nemzet és faj egy vérből való. Az emberek közötti testvériség virágzik, és a nemzetek megtanulják, hogy miként éljenek békében és nyugalomban a világon. Az ilyen világok egy nagyszerű és kiteljesedő értelmi fejlődés előestéjét élik meg.

A fajok politikai kormányzása és társadalmi igazgatása tovább fejlődik, az önkormányzatiság igen jól elterjed e korszak végére. Az önkormányzás alatt a képviseleti kormányzás legmagasabb rendű fajtáját értjük. E világokon csakis azokat a vezetőket és uralkodókat emelik fel és tisztelik, akik a társadalmi és a politikai felelősségek viselésére a legalkalmasabbak.

E megítéltetési korszak záró szakaszaiban a társadalom elkezd visszatérni az egyszerűbb életformákhoz. Az összetett természetű haladó polgárosodott társadalom a maga útján jár, és a halandók megtanulnak természetesebb és hatékonyabb módon élni.

5. AZ ALÁSZÁLLÓ FIÚ UTÁNI EMBER

Miután az értelmi és szellemi fejlődés bizonyos mércéjét elérték valamely lakott világon, egy paradicsomi alászálló Fiú érkezik. A szokványos világokon addig nem jelenik meg húsvér testben, amíg a fajok fel nem emelkedtek az értelmi fejlődés és az erkölcstani fejlettség legfelsőbb szintjére. De az Urantián az alászálló Fiú, aki ráadásul a Teremtő Fiatok, az ádámi megítéltetési korszak végén jelent meg, holott ez nem szokványos dolog az események rendjében a tér világain.

 

Amikor a világok éretté váltak a szellemiesülésre, megérkezik az alászálló Fiú. E Fiak mindig az Ítélkező vagy Avonal rendbe tartoznak, kivéve azt az esetet, minden helyi világegyetemben egy alkalommal, amikor a Teremtő Fiú az utolsó alászállási küldetésére készül valamely evolúciós világon, ahogy történt ez akkor is, amikor a nebadoni Mihály megjelent az Urantián, hogy a halandó fajotoknak adja át magát. Ilyen ajándékot a csaknem tízmillió világ közül csak egy kaphat; minden más világ szellemi téren az Avonalok rendjébe tartozó paradicsomi Fiú alászállása révén lép előre.

Az Urantián ennek az „új és élő útnak” a megalkotása ténykérdés volt, s emellett igazság is. Az Urantiának a Lucifer-féle lázadásban való elszigeteltsége felfüggesztette azt az eljárást, mely révén a halandók a halál után közvetlenül eljuthattak volna a lakóvilágok területére. Krisztus Mihály urantiai napjait megelőzően minden lélek a megítéltetési korszak végéig vagy a különleges ezeréves feltámadásokig aludt. Még Mózest sem engedték át a másik oldalra egy különleges feltámadás alkalmáig, mert a bukott Bolygóherceg, Kaligasztia vitatta e megszabadítást. De pünkösd óta az urantiai halandók közvetlenül juthatnak el a morontia szférákra. Az alászálló Fiú utáni korszak hossza tízezertől százezer évig terjedhet. Nincs önkényesen kimért ideje e megítéltetési korszakok egyikének sem.

E korszakban a betegségekből és a bűnözésből fakadó problémákat gyakorlatilag már megoldották. A selejtező szaporodás révén az elfajzottságot már nagyrészt kiküszöbölték. A betegségeket gyakorlatilag legyőzték az ádámi fajták nagy ellenálló képességű jegyein keresztül és az előző korszakok fizikai tudományaihoz kapcsolódó felfedezések világszerte általános alkalmazása révén. Az áltagos élettartam e szakaszban jóval meghaladja az urantiai időben mért háromszáz évet.

6. AZ URANTIA ALÁSZÁLLÁS UTÁNI KORSZAKA

Az alászálló Fiú a Béke Hercege. Azzal az üzenettel érkezik, hogy legyen „béke a földön és a jószándék az emberek között”. A szokványos világokon ez világbékét hozó megítéltetési korszak; a nemzetek többé már nem háborúznak. De ezen üdvös hatások nem érvényesültek a ti alászálló Fiatok, Krisztus Mihály eljövetelekor. Az Urantia nem szabályszerűen fejlődik. A világotok más bolygói úton jár. A Mesteretek, amikor a földön tartózkodott, figyelmeztette a tanítványait, hogy „háborúk és háborúk hírei” jönnek, és hogy nemzet kel nemzet ellen. Egy másik alkalommal pedig azt mondta, hogy „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békét hozzak a földre”.

Ha most, az alászálló Fiú korszakában áttelepíthetnénk benneteket a ti visszamaradt és összezavart világotokról egy átlagos bolygóra, azt hinnétek, hogy a hagyományaitokban élő mennybe kerültetek volna.

7. A TANÍTÓ FIÚ UTÁNI EMBER

Egy átlagos evolúciós világra megérkező, következő fiúi rendbe a Háromsági Tanító Fiak, a paradicsomi Háromság isteni Fiai tartoznak. Az Urantia itt megint csak más úton jár a testvérszféráihoz képest, annyiban, hogy itt Jézus ígéretet tett a visszatérésre. Ezen ígéretét bizonyosan meg fogja tartani, azt viszont senki sem tudja, hogy e második eljövetelére vajon az Ítélkező vagy Tanító Fiak urantiai megjelenése előtt vagy után fog sor kerülni.

Ez az a megítéltetési korszak, amikor sok halandót visznek át az élők közül. Ahogy a Tanító Fiak kora halad, az idő halandóinak szellemi hűsége egyre inkább egyetemessé lesz. A természetes halál kevéssé gyakorivá válik, amint az Igazítók egyre nagyobb számban kapcsolódnak eggyé védenceikkel a húsvér testben eltöltött élet során. A bolygót végül hivatalosan is felveszik a halandói felemelkedés első módosított rendjébe.

E korszakban az élet kellemes és hasznos. Az elfajzottságot és a hosszú evolúciós küzdelem közösségellenes végtermékeit gyakorlatilag már felszámolták.

 Az élettartam megközelíti az urantiai időben mért ötszáz évet, és a faj növekedésének szaporodási ütemét okosan szabályozzák. Egy teljesen új társadalmi rend jött el. Még mindig nagy különbségek vannak a halandók között, de a társadalom állapota jóval közelebb van a társadalmi testvériség és a szellemi egyenlőség eszményképeihez. A képviseleti kormányzás eltűnőben van, és a világ az egyéni önmérséklet törvénye mentén halad. A kormányzat működése főként a társadalmi igazgatási és gazdasági szervezési közösségi feladatokra irányul. Az aranykor rohamosan közeledik; a hosszú és megfeszített bolygói evolúciós küzdelem időbeli célja már látható. A korszakok jutalma hamarosan elérhetővé válik; az Istenek bölcsességének megnyilatkozása a küszöbön áll.

Az e korszakban járó világ fizikai igazgatása körülbelül napi egy órát vesz igénybe minden felnőtt egyén idejéből; azaz egy urantiai órának megfelelő időt. A bolygó szoros kapcsolatban áll a világegyetemi ügyekkel, és az emberek ugyanolyan érdeklődéssel figyelik a legújabb híradásokat, mint ahogy ti a napilapjaitok legújabb számait olvassátok. E fajok ezer olyan érdekes dologgal foglalkoznak, melyek nem ismeretesek a világotokon.

[Ennek az írásnak az összeállítását egy, a salvingtoni Gábriel kíséretéhez átmenetileg beosztott Fenséges Hírvivő hitelesítette.]

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

nebadon@citromail.hu

(Timea-ki mas?? :)), 2009.09.20 00:38)

Levagyok nyugozve!!nagyon erdekes volt ez a fejezet (is) ! Kulonosen az emberi fajokat taglalo resz tetszett!Az a bizonyos resz,ahol zarojelben megvannak emlitve a Mayak,nagyon elgondolkoztatott..