Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

46. ÍRÁS – A HELYI CSILLAGRENDSZER KÖZPONTJA

 

A Jerusem, a Satania központja, átlagos helyi világegyetemi központ, és eltekintve számos, a Lucifer-féle lázadásból, valamint Mihály urantiai alászállásából eredő szokatlan dologtól, e szféra átlagos a hasonló fajtájú szférák között. A helyi csillagrendszeretek keresztülment már néhány viharos élményen, de jelenleg igen hatékonyan igazgatják, és az idő múlásával az összhanghiány következményeit lassan, de biztosan felszámolják. A rendet és a jóakaratot helyreállítják, és a körülmények a Jerusemen egy jobban megközelítik a hagyományaitok szerinti mennyei állapotot, mert a csillagrendszeri központ valóban olyan mennyország, amilyennek a huszadik századi vallásos hívők többsége elképzeli.

1. A JERUSEM FIZIKAI FELÉPÍTÉSE

A Jerusemet ezer szélességi övezetre és tízezer hosszúsági területrészre osztották. A szférán hét nagyobb főváros és hetven kisebb igazgatási központ van. A hét területi főváros különböző tevékenységekre szakosodott, és a Csillagrendszer Fejedelem az év folyamán mindegyikbe legalább egyszer ellátogat.

A jerusemi szabványos mérföld nagyjából hét urantiai mérföldnek felel meg. A súlyegység, a „gradáns”, az állandósult ultimatonra épülő tízes számrendszerből származtatható és csaknem pontosan tíz urantiai unciát nyom. A sataniai nap egy óra négy perc és tizenöt másodperc híján egyenlő három urantiai nappal, ennyi idő kell ahhoz, hogy a Jerusem a tengelye körül egyszer körbeforduljon. A csillagrendszeri év száz jerusemi napból áll. A csillagrendszeri időt a főkronoldekek teszik közzé.

A Jerusem energiája nagyszerűen szabályozottan kering a szféra körül a körzetcsatornákban, melyeket közvetlenül a tér energiatöltése táplál és amelyeket szakszerűen igazgatnak a Fizikai Főszabályozók. Az a hőmennyiség, mely az ilyen energiáknak a fizikai vezetőcsatornákon való átáramoltatásával szembeni ellenállás során keletkezik, biztosítja az egyenletes hőmérséklet-eloszlást a Jerusemen. A teljes fényesség időszakához tartozó hőmérsékletet körülbelül 70 Fahrenheit fokon tartják(kb 38C fok), míg a fényszegény időszakban a hőmérséklet valamivel 50 fok alá esik (kb.:18C fok).

A Jerusem világítási rendszere nem olyan bonyolult, hogy ne értenétek meg. Nincsenek nappalok és éjszakák, és nincs meleg és hideg évszak sem. Az erőtér-átalakítók százezer központot működtetnek, melyekből ritkított energiák haladnak felfelé, a bolygói légkörön keresztül, mialatt változásokon mennek át és elérik a szféra villamos levegőkupoláját; és akkor ezek az energiák úgy verődnek vissza, mint lágy, szűrt és egyenletes fény, mely nagyjából olyan erősségű, mint az urantiai napsugárzás akkor, amikor a nap délelőtt tízkor süt.

Ilyen fényviszonyok mellett úgy tűnik, mintha a fénysugarak nem egy helyről érkeznének; csak kiszűrődnek az égből, a tér minden irányából egyenletesen sugározódnak. E fény igen hasonló a természetes napfényhez, attól eltekintve, hogy sokkal kevesebb hőt tartalmaz.

Ebből is érzékelhető, az ilyen központi világok nem fénylenek a térben; ha a Jerusem az Urantiához nagyon közel helyezkedne el, akkor nem is lenne látható.

A gázok, melyek e fényenergiát a Jerusem felső ionizálódott légrétegéből a felszín felé visszaverik, nagyon hasonlók az urantiai felső légrétegekben lévőkhöz, melyek az úgynevezett sarki fényeitek aurorális jelenségeiért felelősek, bár ezek más okból képződnek. Az Urantián ugyanez a gázpajzs akadályozza meg a földi hírközlőhullámok kijutását az űrbe, mert a felszín felé visszaveri azokat, amikor a kifelé tartó útjuk során beleütköznek abba. Így a híradások a földfelszín közelében maradnak, amint a légtéren keresztül a világot körbeutazzák.

A szféra e világítását állandó szinten tartják a jerusemi nap hetvenöt százalékán át, és ezt követi a fokozatos gyengülés, és a legkisebb fényerősség mellett nagyjából olyanok a fényviszonyok, mint nálatok egy tiszta éjszakán teliholdkor. Ez a Jerusem csendes órája. Csak a híradás-fogadó állomások működnek a pihenés és a feltöltődés ezen időszakában.

A Jerusem néhány közeli naptól gyenge fény kap – egyfajta ragyogó csillagfényt – de nincs rájuk utalva; az olyan világok, mint a Jerusem nincsenek kitéve a napok okozta viszontagságoknak, és nem is szembesülnek a kihűlő, illetőleg a haldokló nap problémájával.

A hét átmeneti tanulmányvilágot és azok negyvenkilenc segédszféráját a jerusemi eljárással látják el hővel, fénnyel, energiával és vízzel.

2. A JERUSEM FIZIKAI ADOTTSÁGAI

A Jerusemen hiányolni fogjátok az Urantia és a más kifejlődött világok csipkézett hegyeit, ugyanis ott nincsenek sem földrengések, sem vízesések, azonban élvezhetitek majd az elragadóan szép hegyvidékeket és az egyéb különleges helyrajzi és tájképi változatosságokat. A Jerusem óriási területeit őrizték meg „természetes állapotban”, és e vidékek nagyszerű volta igencsak meghaladja az emberi képzeletet.

Ezer és ezer kisebb tó is van ott, nincsenek viszont tajtékzó folyók, sem kiterjedt világtengerek. Az épített világok egyikén sincs zápor, nincsenek viharok és hóviharok sem, azonban naponta kicsapódódik a nedvesség a fényszegény állapot és a legalacsonyabb hőmérséklet időszakában. (A három gáz alkotta légkörű világon a harmatpont magasabb, mint az Urantiához hasonló kétgázos légkörű világokon.)

A fizikai növényi élet és az élő dolgok morontia világa egyaránt igényli a nedvességet, viszont ezt nagyobbrészt az a talaj alatti keringtető-rendszer biztosítja, mely az egész szférát behálózza, még a magasabb területek legtetejéig is elér. E vízrendszer nem teljesen felszínalatti, mert számos csatorna köti össze a gyöngyöző jerusemi tavakat.

A Jerusem légkörét három gáz keveréke alkotja. E levegő nagyon hasonlít az urantiaiéra, azzal a különbséggel, hogy egy olyan gázt is tartalmaz, melyet a morontia életrend légzéséhez szabtak. E gáz semmilyen módon nem akadályozza az anyagi rendbe tartozó állatok vagy növények légzését.

A szállítási rendszer össze van kapcsolva az energiaszállító-kör rendszerével, mely fő energiaáramok egymástól tízmérföldes távolságokra vannak telepítve.

Fizikai szabályozó működési rendek révén a bolygó anyagi lényei képesek az óránkénti kétszáz-ötszáz mérföldes sebességgel haladni. A szállítómadarak körülbelül százmérföldes óránkénti sebességgel repülnek. Az Anyagi Fiak légi szerkezetei ötszáz mérföld per óra körüli sebességgel haladnak. Az anyagi és a korai morontia lényeknek e gépi szállítóeszközöket kell igénybe venniük, azonban a szellemszemélyiségek a felsőbbrendű térerőkhöz és az energia szellemi forrásaihoz való kapcsolódás révén haladnak.

A Jerusem és a hozzá tartozó világok a fizikai élet tíz olyan szabványos egységével rendelkeznek, melyek a Nebadon épített szféráira jellemzők. És lévén, hogy a Jerusemen nincs szerves törzsfejlődés, ezért nincsenek összeütközések sem az életformák között, nincs küzdelem a létért, és nem érvényesül a legéletképesebb túlélésének gyakorlata sem. Inkább egyfajta alkotó alkalmazkodás érvényesül, mely előre vetíti a központi és isteni világegyetem örökkévaló világainak szépségét, összhangját és tökéletességét. És mindebben az alkotó tökéletességben jelen van a fizikai és a morontia élet legmeghökkentőbb keveréke, melytől művészi módon és erősen elütnek az égi mesterek és társaik.

A Jerusem valóban némi ízelítő a paradicsomi dicsőségből és kiválóságból. De sohasem remélhetitek, hogy bármely erőltetett leírással megfelelő fogalmat fogtok tudni alkotni e dicsőséges épített világokról. Oly kevés dolog van, ami összevethető lenne bármivel is a világotokon, és ha lenne is ilyen, a jerusemi dolgok még akkor is oly mértékben meghaladják az urantiai dolgokat, hogy az ilyen összehasonlítás csaknem torz lenne. Mindaddig, amíg ténylegesen is meg nem érkeztek a Jerusemre, addig nemigen lesztek képesek igazi fogalmat alkotni a mennyei világokról, de nem is olyan sok idő telik majd el a jövőben, amikor a csillagrendszeri központon megszerzendő tapasztalataitokat összevetitek a világegyetem, a felsőbb-világegyetem, majd pedig a Havona távolibb felkészülési szféráira való valamikori megérkezésetekkel.

A Jerusem gyártó- vagy kutatóövezete kiterjedt terület, olyan, melyet az urantiaiak aligha ismernének fel, lévén, hogy nincsenek füstölgő kéményei; mindazonáltal e különleges világok bonyolult anyagi gazdasággal rendelkeznek, és olyan tökéletes a gépi módszerük és oly tökéletes a fizikai fejlettségük, mely még a legtapasztaltabb vegyészeiteket és feltalálóitokat is meghökkentené, sőt megdöbbentené. Gondoljatok bele, hogy a Paradicsomra vezető út ezen első elkülönítő világa messze anyagibb, mintsem szellemi. A Jerusemen és annak átmeneti világain való ottlétetek alatt végig sokkal közelebb lesztek az anyagi dolgokhoz kötődő földi létetekhez, mint a fejlődő szellemlétezésbeni későbbi életetekhez.

A Szeráf-hegy a Jerusem legmagasabb pontja, csaknem tizenötezer láb magas, és ez a kiindulópontja minden szállító szeráfnak. Számos gépi találmányt használnak arra, hogy a bolygó gravitációjának és a légellenállásnak a legyőzéséhez szükséges kezdeti energiát biztosítsák. Urantiai időben mérve három másodpercenként indulnak szeráfi szállítmányok a fényes időszakban és néha még jócskán a nyugalmi időszakban is. A szállítók nagyjából huszonöt szabványmérföld per urantiai másodperc sebességgel szállnak fel és az előírt repülési sebességet a Jerusemtől csak kétezer mérföld távolságban érik el.

A szállítmányok a kristálymezőre, az úgynevezett üvegtengerre érkeznek. E terület körül fogadóállomások helyezkednek ama különböző lényrendek számára, akik a szeráfi utasszállítást veszik igénybe a téren való átkeléshez.

 A hallgató-látogatók számára kialakított sarki kristály-fogadóállomás közelében feljuthattok a gyöngyházfényű megfigyelőállomásra és megtekinthetitek az egész központi bolygó hatalmas domborzati térképét.

3. A JERUSEMI HÍRADÁSOK

A felsőbb-világegyetemi és a Paradicsom-Havonabeli híradásokat a Jerusemen a Szalvingtonnal összeköttetésben és egy olyan eljárás révén fogják, melyben szerepe van a sarki kristálynak, az üvegtengernek. Amellett, hogy gondoskodnak ezeknek a Nebadonon kívülről érkező közleményeknek a vételéről, a fogadóállomásoknak három külön csoportja is van. Ezeket az elkülönült, de hármaskört alkotó állomáscsoportokat a helyi világokról, a konstellációs központról és a helyi világegyetem központjáról érkező híradások vételére hangolták. Mindezeket a híradásokat közvetlenül jelenítik meg, s így minden olyan lény érzékelheti azokat, aki éppen a központi híradóteremben tartózkodik; az összes olyan dolog közül, melybe egy felemelkedő halandó a Jerusemen belefeledkezhet, egy sem lebilincselőbb és egy nem köti le jobban a figyelmét, mint az, hogy hallgathatja a világegyetemi térjelentések soha meg nem szűnő áradatát.

4. LAKÓ- ÉS IGAZGATÁSI TERÜLETEK

A Jerusem nagy részeit lakóterületként jelölték ki, míg a csillagrendszer központjának egyéb részeit a szükséges igazgatási feladatköröknek, beleértve a 619 lakott szféra, az 56 átmeneti-műveltségű világ és maga a központi szféra ügyei felügyeletének ellátására engedték át. A Jerusemen és a Nebadonban e beosztás a következő:

1. A körök – a nem honosok lakóterületei.

2. A négyzetek – a csillagrendszeri ügyvezetési-igazgatási területek.

3. A téglalapok – az alsóbbrendű honos élet otthona.

4. A háromszögek - a helyi vagy jerusemi igazgatási területek.

A csillagrendszeri tevékenységeknek körökbe, négyzetekbe, téglalapokba és háromszögekbe való ilyetén elrendezése általános a Nebadon minden csillagrendszeri központján. Egy másik világegyetemben ettől teljesen eltérő elrendezés érvényesülhet. E kérdéseket a Teremtő Fiak külön tervei szabályozzák.

A csillagrendszeri központok különlegesek annyiban, hogy ezek az egyetlen világok, melyek gyakorlatilag tökéletesek a világegyetemi létezés mindhárom állapotában: az anyagiban, a morontiaiban és a szellemiben. Legyél akár anyagi, morontia vagy szellemszemélyiség, otthon fogod érezni magad a Jerusemen; és így éreznek az összetett lények is, mint amilyenek a köztes teremtmények és az Anyagi Fiak.

5. A JERUSEMI KÖRÖK

A világegyetemi élet nagyobb csoportjai számára lakóhelyül fenntartott területeket nevezik jerusemi köröknek. E lakócsoportok mindegyike hét egyközepű és egyre magasabban elhelyezett körből áll. Mindet egy mintára építették, de a méretük különböző és eltérő anyagösszetételt is mutatnak.

Mindegyiket tágas szabadterek veszik körül, melyek kiterjedt sétányokat alkotva szövik át a hét egyközepű kör alkotta csoportokat.

A hetedik kör a felemelkedő fiak gyülekezőhelye, ama kijelölt halandóké, akik átmenetileg működnek a csillagrendszer központján, mégpedig a szeráftársaikkal együtt. Minden egykori halandót, aki a jerusemi létpolgársági szint felett áll, de még nem jutott el a végleges rendű halandókéra, itt úgy tekintenek, mint az e körben központtal rendelkező csoporthoz tartozót.

A Fiak számára fenntartott e kör alakú helyek hatalmas területet foglalnak el, és egészen ezerkilencszáz évvel ezelőttig egy nagy üres terület állt annak közepén. E központi területet jelenleg a Mihály-emlékmű foglalja el, melyet mintegy ötszáz évvel ezelőtt fejeztek be. Négyszázkilencvenöt évvel ezelőtt, amikor is a templomot felavatták, Mihály személyesen is jelen volt, és az egész Jerusem meghallgatta a Tökéletes Fiúnak az Urantiára, a Satania legalacsonyabb rendű bolygójára való alászállásának megható történetét. A Mihály-emlékmű ma már minden olyan tevékenység központja, mely a mihályi alászállás folytán megváltozott csillagrendszeri irányítással összefügg, beleértve a legújabban átvett szalvingtoni tevékenységek többségét is. Az emlékművet gondozó személyzet egymilliónál is több személyiségből áll.

8. A JERUSEMI HÁROMSZÖGEK

A Jerusem tisztán helyi és szokványos ügyeit a száz háromszögből irányítják. Ezek az egységek ama tíz bámulatos építmény köré csoportosulnak, melyek a helyi igazgatásnak adnak otthont. A háromszögeket a csillagrendszeri történelem körképszerű látványa övezi. Jelenleg e körképben két szabványmérföldnél is nagyobb kiürített terület van. Ezt az övezetet azt követően állítják helyre, hogy a Sataniát visszavették a konstellációs családba. Ezzel kapcsolatban Mihály rendeletei alapján már minden intézkedést megtettek, de a Nappalok Elődei még nem fejezték be a Lucifer-féle lázadás elbírálását. A Satania addig nem kerülhet vissza a Norlatiadek teljes jogú tagjai közé, amíg otthont ad a főlázadóknak, azoknak a magas rangú, teremtett lényeknek, akik a fényből a sötétségbe zuhantak.

Amikor a Satania visszatérhet a konstelláció kebelére, akkor kerül majd elő annak kérdése, hogy az elszigetelt világokat visszavegyék a lakott világok csillagrendszeri családjába, s ezzel együtt visszakerüljenek a teremtésrészek szellemi közösségébe.

De még ha az Urantia vissza is kerülne a csillagrendszeri körökbe, akkor is zavarba hozna benneteket az a tény, hogy az egész csillagrendszeretek Norlatiadek-vesztegzár alatt van, mely részlegesen elzárja azt az összes többi csillagrendszertől.

De Lucifer és társainak elítélése nemsokára visszaállítja a Sataniát a Norlatiadek konstellációba és ezt követően az Urantia és a többi elszigetelt szféra visszakerül a Satania köreibe, és e világok újból élvezni fogják a bolygóközi összeköttetésnek és a csillagrendszerek közösségének a kiváltságait.

Egyszer lejár a lázadók és a lázadás ideje. A Legfőbb Urak irgalmasak és türelmesek, de a szándékosan táplált rossz törvénye egyetemesen és csalhatatlanul végrehajtatik. „A bűn fizetsége a halál” – az örökre szóló eltöröltetés.

[Közreadta egy nebadoni Főangyal.]

 

47. ÍRÁS – A HÉT LAKÓVILÁG

 

Amikor a Teremtő Fiú az Urantián tartózkodott, beszélt az „Atya világegyetemében lévő sok házról” is. A Jerusem körül keringő, mind az ötvenhat világot bizonyos értelemben a felemelkedő halandók átmeneti műveltségének szentelték, azonban az első világ hét segédszféráját nevezik igazán a lakóvilágoknak.

Maga az egyes számú átmeneti világ eléggé kizárólagosan a felemelkedéssel összefüggő tevékenységek színteréül szolgál, lévén ez a Sataniában a végleges testületek számára kijelölt központ. E világ ma több mint százezer végleges társaság telephelyéül szolgál, és minden egyes ilyen csoportba ezer megdicsőült lény tartozik.

Amikor egy csillagrendszer megállapodik a fényben és életben, és a lakóvilágok egyesével megszűnnek halandó-felkészülési állomásokként szolgálni, akkor a növekvő létszámú, végleges rendű lényekből álló népesség veszi át az irányításukat, mely népesség ezekben az idősebb és a tökéletesség magasabb fokára eljutott csillagrendszerekben összegyűlt.

3. AZ ELSŐ LAKÓVILÁG

A lakóvilágokon a feltámasztott halandó túlélők éppen ott folytatják az életüket, ahol a halál fölébük kerekedésekor tartottak. Amikor az Urantiáról eljuttok az első lakóvilágra, jelentős változást fogtok észlelni, de ha az idő egy szokványosabb és jobban fejlődő szférájáról jöttetek volna, akkor alig érzékelnétek a különbséget, eltekintve attól a ténytől, hogy más testtel rendelkeznétek; a húsvér sátrat a szülőbolygótokon hagytátok.

Az első lakóvilágon minden tevékenység legfőbb központja a feltámadási csarnok, a személyiség-összeállítás óriási temploma. E hatalmas építmény a szeráfi végzet-őrangyalok, a Gondolatigazítók és a feltámadási főangyalok központi gyülekezőhelye. Az Élethordozók is e mennyei lényekkel együtt működnek közre a holtak feltámasztásában.

 

A halandó-elme átiratok és az eleven teremtmény-emlék minták, melyek az anyagi szintekről kerültek át a szellemire, a lekapcsolódott Gondolatigazítók saját tulajdonai; az elme, az emlékek és a teremtményi személyiség e szellemivé lényegített tényezői mindörökre ezen Igazítók részévé válnak. A teremtményi elme-mátrix és az azonosság tétlen potenciáljai abban a morontia lélekben vannak jelen, mely a szeráfi végzet-őrangyalok gondjára van bízva. És éppen a szeráf által őrzött morontia-lélek letétnek és az Igazító szellem-elme letétének újraegyesítése az, ami újra összeállítja a teremtményi személyiséget és képezi az alvó továbbélő feltámadását.

Az Új Élet Templomából sugárirányban hét szárny nyúlik ki, ezek a halandó fajok feltámadási csarnokai. Ezen épületek mindegyike az idő hét faja egyikének összegyűjtésére szolgál. E hét szárny mindegyikében százezer személyes feltámadási fülke van, mely szárnyak egymillió egyed részére ébredési fülkéül szolgáló, kör alakú gyülekezési csarnokokban végződnek. E termeket az Ádámot követő korok szokványos világairól származó kevert fajok személyiség-összeállító fülkéi veszik körül.

Az idő egyes világain a különleges vagy korszakos-megítéltetési feltámadások esetében alkalmazott eljárástól függetlenül a tényleges és teljes személyiség valódi és tudatos újbóli összeállítása az első lakóvilág feltámadási csarnokaiban megy végbe. Az egész örökkévalóságban mindig emlékezni fogtok az e feltámadási reggeleken először megtapasztalt mély emlék-élményekre.

A feltámadási csarnokokból a Melkizedek-részlegbe mész tovább, ahol állandó lakos besorolást kapsz. Ez után tíz nap személyes szabadságban részesülsz. Szabadon fedezheted fel az új otthonod közvetlen környékét és megismerkedhetsz a közvetlenül előtted álló programmal is. Arra is lesz időd, hogy kielégítsd azon vágyadat, hogy belenézz a nyilvántartásokba és felkeresd a szeretteidet és más földi barátaidat, akik előtted érkeztek e világokra. A tíznapos szabadságod leteltével hozzáfogsz a paradicsomi utad második lépésének megtételéhez, mert a lakóvilágok tényleges felkészülési szférák és nem pusztán elkülönítő-bolygók.

Az első lakóvilágon (vagy egy másikon, a fejlettségi szintetektől függően) pontosan azon a szinten folytatjátok az értelmi felkészülést és a szellemi fejlődést, ahol a halál azokat félbeszakította. A bolygón bekövetkezett halál, illetőleg az átvitel, valamint a lakóvilágon való feltámadás között eltelt időben a halandó ember abszolút semmire sem tesz szert, kivéve a túlélés tényének megtapasztalását. Ott fenn ugyanott kezditek, ahol idelent abbahagytátok.

Az első lakóvilágon való ottlét célja, hogy a halandó túlélők a fejlődés eredményeként eljussanak legalább arra a szintre, mely a szokványos evolúciós világokon az Ádám utáni megítéltetési korokra jellemző. Szellemi értelemben a lakóvilági hallgatók természetesen messze meghaladják a pusztán emberi fejlődés ezen állapotát.

Ha nem tartanak ott benneteket az első világon, akkor a tíz nap leteltével átkelési alvásba merültök és eljuttok a második világra, és tíznaponként így haladtok előre mindaddig, amíg meg nem érkeztek a nektek előírt világra.

Ahogy elindultok az első lakóvilágon, egy Morontia Társat jelölnek ki az ezer felemelkedő halandóból álló minden egyes csoporthoz, de nagy számban is találkoztok majd velük, amint a hét lakószférán áthaladtok. E csodálatos és sokoldalú lények társaságkedvelő társak és elragadó kísérők.

Szabadon csatlakozhatnak a felemelkedő lények egyedeihez vagy kiválasztott csoportjaihoz az átmeneti-műveltségű szférák bármelyikén, beleértve azok segédszféra-világait is. Ők minden felemelkedő halandó kirándulás-kísérői és szabadidős társai. Gyakran tartanak a túlélő csoportokkal azok rendszeres látogatásain a Jerusemre, és bármikor, amikor csak ott vagytok, elmehettek a csillagrendszeri központ nyilvántartási részlegébe és találkozhattok felemelkedő halandókkal mind a hét lakóvilágról, ugyanis ők szabadon utazhatnak oda-vissza a lakóhelyeik és a csillagrendszeri központ között.

4. A MÁSODIK LAKÓVILÁG

E szférán még teljesebben elmerültök a lakóvilági létben. A morontia élet csoportok itt kezdenek összeállni; munkacsoportok és társas szerveződések kezdenek működni, meghatározott arányok szerint közösségek épülnek ki, és a fejlődő halandók új társadalmi rendeket és irányítási rendszereket léptetnek életbe.

A Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt túlélők az Igazítóval eggyé kapcsolódást megélt felemelkedő halandókkal együtt foglalják el a lakóvilágokat. Bár a mennyei élet különféle rendjei különböznek egymástól, azért mind baráti és testvéri viszonyban vannak egymással. Az összes felemelkedési világon nem fogtok olyasmivel találkozni, ami az emberi türelmetlenséghez és másokra tekintettel nem lévő, kasztrendszerbeli kirekesztéshez lenne hasonlítható.

Amint a lakóvilágokon sorra áthaladtok, azok egyre jobban telítődnek a fejlődő túlélők morontia tevékenységeivel. Az előrehaladás során egyre több és több jerusemi jegyet ismertek fel a lakóvilágokon. Az üvegtenger a második lakóvilágon jelenik meg.

Újonnan kifejlesztett és megfelelően kialakított morontia testet akkor kaptok, amikor az egyik lakóvilágról továbbmentek a következőre. A szeráfi szállításhoz aludni tértek és egy új, de még kidolgozatlan morontia testben ébredtek a feltámadási csarnokokban, sok tekintetben hasonlóan ahhoz, amikor először érkeztetek meg az első lakóvilágra, attól eltekintve, hogy a Gondolatigazító nem távozik el a lakóvilágok közötti átmenettel járó alvás időtartamára. A személyiségetek érintetlen marad, miután egyszer már átléptetek az evolúciós világokról az első lakóvilágra.

A morontia életben való felemelkedésetek során az Igazító-emléketek teljes mértékben érintetlen marad. Azok az elmebéli képzettársítások, melyek tisztán állatiasak és teljesen anyagiak voltak, természetesen megszűnnek a fizikai aggyal együtt, azonban az elmebéli életetekből mindenről, ami arra érdemes volt és amely túlélési értékkel rendelkezett, az Igazító másolatot készített és a személyes emlékek részeként megőrzi végig a felemelkedési létpályán. Tudatában lesztek az összes, arra érdemes tapasztalásotoknak, amint az egyik lakóvilágról a másikra, a világegyetem egyik részéből a másikba – sőt egészen a Paradicsomig – haladtok.

Bár morontia testetek lesz, mégis mind a hét világon továbbra is esztek, isztok és pihentek. A morontia rendű ételt, az élő energia világát fogyasztjátok, mely az anyagi világokon nem ismert. Az étel és a víz egyaránt teljesen hasznosul a morontia testben; nincs hulladékot képező melléktermék. Gondoljatok csak bele: Az első lakóvilág igencsak anyaglényegű szféra, mely a morontia rendszer legelejét képviseli.

 

Itt még mindig csaknem emberiek vagytok és még nem távolodtatok el elég messze a halandói lét korlátolt nézőpontjaitól, de e téren minden egyes világ határozott fejlődést hoz. Szféráról szférára egyre kevésbé anyagivá, egyre inkább értelmivé és egy kicsivel szellemibbé váltok. A szellemi fejlődés a hét fokozatos fejlődési világ közül az utolsó hármon a legnagyobb.

5. A HARMADIK LAKÓVILÁG

A harmadik lakóvilág a Lakóvilági Tanítók állomáshelye. Bár mind a hét lakószférán működnek, csoport-központjukat mégis a harmadik világ tanköreinek középpontjában tartják fenn.

6. A NEGYEDIK LAKÓVILÁG

A negyedik lakóvilágra megérkezésetekkor már jól benne jártok a morontia létpályában; hosszú fejlődési utat tettetek meg az első anyagi létezéstől. Most engedélyt kaptok, hogy ellátogathassatok a negyedik átmeneti világra, s ott megismerkedjetek a felsőbb angyalok, beleértve a Ragyogó Estcsillagokat is, központjával és felkészítő tanintézeteivel. A negyedik átmeneti világ e felsőbb angyalainak szívességéből a morontia látogatók képesek igen közel kerülni az Istenfiak különféle rendjeihez a Jerusemen tett rendszeres látogatások alkalmával, mert a csillagrendszeri központ új részlegei fokozatosan nyílnak meg a központi világot rendszeresen látogató, fejlődő halandók előtt. E felemelkedők kiteljesedő elméi számára fokozatosan új nagyságok tárulnak fel.

7. AZ ÖTÖDIK LAKÓVILÁG

Az ötödik lakóvilágra való átkelés óriási előrelépést jelent a morontia fejlődő lény életében. Az e világon szerzett tapasztalat valódi ízelítője a jerusemi életnek. Itt kezditek el felismerni az elkötelezett evolúciós világok felsőbb végzetét, hiszen ezek rendesen fejlődhettek e szakaszig a maguk természetes bolygói fejlődésmenetén keresztül. E lakóvilág műveltsége általában megfelel a szokványos evolúciós fejlődést mutató bolygók által elért fény és élet korszak kezdeti korának. És ebből megérthetitek azon elrendelés okát, hogy az egykor majd e fejlett evolúciós világokat lakó, művelt és haladó fajtájú lények a lakószférák egyikén vagy másikán, vagy esetleg bármelyikén való áthaladás alól mentesülnek.

Lévén, hogy a negyedik lakóvilág elhagyása előtt elsajátítottátok a helyi világegyetemi nyelvet, most az uverszai nyelv tökéletesítésére szántok némi időt abból a célból, hogy mindkét nyelvben jártasak legyetek mielőtt a Jerusemen állandó lakos besorolást kaptok. A csillagrendszeri központoktól egészen fel a Havonáig minden felemelkedő halandó kétnyelvű. És akkor már csak a felsőbb-világegyetemi szókincseteket kell bővítenetek, mert a paradicsomi lakos besoroláshoz e téren van szükség fejlődésre.

Az ötödik lakóvilágon kezdtek tanulni a konstellációs tanulmányvilágokról. Itt találkoztok az első olyan oktatókkal, akik megkezdik a felkészítéseteket a későbbi konstellációs ottlétekre. E felkészítés folytatódik a hatodik és a hetedik világon, míg a végső simításokra a felemelkedő halandók részlegében a Jerusemen kerül sor.

A mindenségtudat igazi megszületése az ötödik lakóvilágon megy végbe. Itt váltok világegyetemi beállítottságúvá. Ez valóban a kitáguló látómezők ideje. Itt kezd derengeni a felemelkedő halandók kiteljesedő elméjében az, hogy valami nagy és elragadó, valami magasztos és isteni végzet vár mindenkire, aki az oly sok munkával, ám nagy örömmel és kedvező körülmények között megkezdett fokozatos paradicsomi felemelkedést teljesítette. Valahol itt kezd el az átlagos halandó felemelkedői igaz tapasztalásbeli lelkesedést mutatni a havonai felemelkedés iránt. A tanulás önkéntessé, az önzetlen szolgálat természetessé és az istenimádat önkéntelenné kezd válni. Az igazi morontia jellem kisarjad; az igazi morontia teremtmény kifejlődik.

8. A HATODIK LAKÓVILÁG

Az e szférán tartózkodóknak megengedik, hogy ellátogassanak a hatodik átmeneti világra, ahol többet is megtudhatnak a felsőbb-világegyetem főszellemeiről, bár e mennyei lények közül sokat még nem képesek meglátni. Szintén itt részesülnek a várható szellemi létpályával kapcsolatos első tanításokban, mely rögtön az után következik, hogy a helyi világegyetemi morontia felkészülést teljesítették.

9. A HETEDIK LAKÓVILÁG

Az e szférán szerzett tapasztalás a közvetlen halálutáni létpályán elért fejlődés megkoronázása. Ittlétetek alatt sok tanító részesít oktatásban benneteket, mindegyikük közreműködik a jerusemi életre való felkészítés feladatában. A hetedik lakóvilágon való ottlét alatt az elszigetelt és visszamaradt világokról származó halandók és a fejlettebb és megvilágosodottabb szférákról származó túlélők közötti minden érzékelhető különbség gyakorlatilag eltűnik. Itt a szerencsétlen örökség, a káros környezet és a szellemietlen bolygói irányzatok összes maradványától megszabadultok. A „fenevad bélyegének” utolsó maradványai itt tűnnek el végképp.

A hetedik lakóvilágon való ottlétetek alatt engedélyezik nektek a hetedik átmeneti világnak, az Egyetemes Atya világának a meglátogatását. Itt új és szellemibb módon kezditek imádni a nem látható Atyát, mely szokást egyre jobban fogtok követni végig a hosszú felemelkedési létpályátok során. Az átmeneti műveltség e világán megtaláljátok az Atya templomát, azonban az Atyát nem látjátok meg.

10. JERUSEMI LÉTPOLGÁRSÁG

A lakóvilági végzős morontia osztály fogadása a jel az egész Jerusem számára, hogy fogadóbizottságul összegyűljenek. Még a spornagia is örömét leli ezeknek az evolúciós származású, győzelmes felemelkedőknek a megérkezésében, azokéban, akik teljesítették a bolygói létet és befejezték a lakóvilági fejlődést. Csak a fizikai szabályozók és a Morontia Erőtér-felügyelők nincsenek jelen ezen örömteli alkalmakkor.

Kinyilatkoztató János látott egy jelenést a felemelkedő halandók egyik osztályának a hetedik lakóvilágról az első mennybe, a Jerusem dicsőségeire való megérkezéséről. Feljegyezte: „És láttam úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve; és azokat, akik diadalmasok a fenevadon, aki őbennük volt és az ő képén, mely végig megvolt a lakóvilágokon és végül az utolsó bélyegén és jelén, láttam állni az üvegtengeren azokat, akiknek kezében voltak az Istennek hárfái, és énekelték a halandói félelemtől és haláltól való megszabadulás dalát.”

(A tökéletesített térösszeköttetés mindeme világokon biztosított; és hogy e közléseket bárhol venni tudjátok, az teszi lehetővé, hogy nálatok lesz az „Isten hárfája”, egy morontia eszköz, mely ellensúlyozza azon képesség hiányát, hogy az éretlen morontia érzékelő-rendszert közvetlenül a tér-közléscserés vételre hangoljátok.)

A csillagrendszer-központi állandó lakos besorolás elnyerését követően a halandók további, szigorúan valóságos feltámadást már nem élnek át.

A lakóvilági létpályáról való elinduláskor kapott morontia alak megmarad a helyi világegyetemi tapasztalásotok végéig. Időről időre megváltozik ugyan, de mindig ugyanazt az alakot tartjátok meg egészen a búcsúzásig, amikor első-szakaszú szellemként megjelenve készültök fel a felemelkedési műveltség és a szellemi felkészítés felsőbb-világegyetemi világaira való átkelésre.

A teljes lakóvilági létpályát megtapasztaló halandók hétszer élik át a ráhangolódási alvást és a feltámadási ébredést. De az utolsó feltámadási csarnokot, az utolsó ébredési fülkét magatok mögött hagytátok a hetedik lakóvilágon. Alakváltás többé már nem tesz szükségessé öntudatveszést vagy törést a személyes élmények folyamatosságában.

Az evolúciós világokon elindult és a húsvér testbe zárt halandói személyiség – akibe Titkos Nevelő költözött és akire kiáradt az Igazság Szelleme – mozgóképessége, tudatossága és egyesítettsége nem teljes addig a napig, amikor is az ilyen jerusemi létpolgár helyet kap az Edentián való tartózkodás céljából és hivatalosan is a nebadoni morontia testület igaz tagjának nyilvánítják – ő az Igazítóval társult halhatatlan túlélő, paradicsomi felemelkedő, morontia besorolású személyiség, és a Fenségesek igaz gyermeke.

A halandói halál a húsvér testbeli anyagi léttől való megszabadulás módszere; és a javítófelkészítés és műveltségi képzés hét világán keresztül vezető fokozatos fejlődési élet lakóvilági tapasztalása jelenti a halandó túlélők bevezetését a morontia létpályára, az evolúciós anyagi létezés és az idő ama felemelkedőinek felsőbb szellemi teljesítménye között elhelyezkedő átmeneti létbe, akik az örökkévalóság kapuinak elérésére rendeltettek.

[Ennek az írásnak az összeállítását egy Ragyogó Estcsillag hitelesítette.]

48. ÍRÁS – A MORONTIA ÉLET

Az Istenek a nagymértékben állati természettel rendelkező teremtményt nem képesek tökéletes szellemmé átalakítani – legalábbis nem tesznek így – teremtői varázserőből táplálkozó valamiféle titokzatos cselekedettel. Amennyiben a Teremtők tökéletes lényeket kívánnak létrehozni, akkor azt közvetlen és eredeti teremtés révén teszik, de sohasem vállalkoznak arra, hogy állati eredetű és anyagi teremtményeket egyetlen lépésben tökéletes lényekké változtassanak.

A morontia élet, mely a helyi világegyetemi életpálya különböző szakaszaira kiterjed, az egyetlen lehetséges megközelítés, mely révén az anyagi halandók elérhetik a szellemvilág küszöbét.

Ugyan miféle varázslattal bírhatna a halál, az anyagi test természetes elbomlása, hogy egy egyszerű lépésben azonnal átalakítsa a halandó és anyagi elmét egy halhatatlan és tökéletes szellemmé? Az ilyen hiedelmek nem mások, mint tudatlan babonaságok és dajkamesék.

A továbbélő emberi lények esetében a halandó állapotot és az azt követő szellemi szintet mindig elválasztja e morontia átmenet. A világegyetemi fejlődés e közbenső állapota észrevehetően különböző az egyes helyi teremtésrészek esetében, de valójában mind meglehetősen hasonló.

A lakóvilágok és a felsőbb morontia világok szerveződése a Nebadonban a morontia átmeneti rendszerekre meglehetősen jellemző sajátosságokat mutat az Orvonton e részében.

1. MORONTIA ANYAGOK

A morontia területek a teremtményi lét anyagi és szellemi szintjei közötti helyi világegyetemi kapcsolatot jelentik. E morontia életet a Bolygóherceg első napjaitól fogva ismerik az Urantián. A halandók időről időre oktatást kaptak ezen átmeneti állapotról, és a fogalom, ha torz formában is, de a mai vallásokban is helyet kapott.

E világok mind épített szférák, és elemeik száma éppen kétszerese a fejlődő bolygókénak. E rendelésre létesített világok nemcsak, hogy bővelkednek a nehézfémekben és kristályokban, melyek száz különböző fizikai elemből épülnek fel, hanem ugyancsak éppen százféle formáját öltik egy különleges energiaszerveződésnek, melynek neve morontia anyag. A Fizikai Főszabályozók és a Morontia Erőtér-felügyelők képesek úgy módosítani az anyag elsődleges egységeinek forgását és egyúttal úgy alakítani ezen energia-társulásokat, hogy ez az új anyag létrejöjjön.

A korai morontia élet a helyi csillagrendszerekben nagyon hasonló a jelenlegi anyagi világotokon élthez képest, s ez a konstellációs tanulmányvilágokon egyre kevésbé mutat fizikai jegyeket és egyre inkább valódi morontiaivá lényegül. És amint a szalvingtoni szférák felé haladtok, egyre inkább eléritek a szellemi szinteket.

A Morontia Erőtér-felügyelők képesek az anyagi és a szellemi energiák egyfajta egyesítésére, s ezáltal olyan morontia formájú anyagiasulás szervezésére, mely fogékony a szellemi szabályozói beavatkozásra. Amint áthaladtok a nebadoni morontia léten, e türelmes és gyakorlott Morontia Erőtér-felügyelők egymás után 570 morontia testet adnak nektek, mely testek mindegyike a fejlődési átalakulásotok egy-egy szakaszát jelenti. Attól kezdve, hogy elhagyjátok az anyagi világot egészen addig, amíg első-szakaszú szellemmé nem váltok a Szalvingtonon, pontosan 570 különböző és felemelkedési jellegű morontia változáson estek át. Ezek közül nyolcra a csillagrendszerben, hetvenegyre a konstellációban és 491-re a Szalvington szféráin való ottlétetek alatt kerül sor.

  

A halandói húsvér testben töltött idő alatt az isteni szellem bennetek lakozik, csaknem úgy, mint valami idegen dolog – a valóságban ez az embernek az Egyetemes Atyától kapott szellem-adomány által való megszállását jelenti. Azonban a morontia létben a szellem a személyiségetek valódi részévé válik, és amint az 570 fejlődési átalakuláson átestek, egyúttal a teremtményi lét anyagi állapotából felemelkedtek annak szellemi állapotába.

Pál tudott a morontia világok létezéséről és a morontia anyagok valóságáról, hiszen azt írta, hogy „van a mennyben egy jobb és többet bíró anyag”. És e morontia anyagok valóságosak, valódiak, még „az alapokkal bíró városban is, melynek építője és alkotója az Isten”. És e csodálatos szférák mindegyike „egy jobb ország, vagyis mennyei ország.”

Átgondolhatnátok a „mennyre” és a „mennyek országára” vonatkozó állításokat. A látnokaitok többsége által értelmezett menny a helyi csillagrendszer első lakóvilágát jelentette. Amikor az apostol arról beszélt, hogy „elragadtatott a harmadik égig”, akkor arra az élményre utalt, amikor az Igazítója elvált tőle az alvás időtartama alatt és e nem szokványos állapotban jelenítette meg a hét lakóvilág közül a harmadikat. A bölcseitek közül némelyek látták a nagyobb menny, „a mennyeknek országa” képét, melyben a hét lakóvilági tapasztalás csak az első volt; a második a Jerusem volt; a harmadik az Edentia és annak segédszférái; a negyedik a Szalvington és az azt körülvevő oktatási szférák; az ötödik az Uversza; a hatodik a Havona; és a hetedik a Paradicsom.

Mielőtt elhagyjátok a Jerusemet, igen alaposan megismeritek a Sataniának és annak 619 lakott világának a történelmét, és e történet nagy részét a szeráfi adatrögzítők adják át nektek.

49. ÍRÁS – A LAKOTT VILÁGOK

Minden, halandó lakta világ az eredetét és természetét illetően evolúciós. E szférák alkotják az idő és tér halandó fajainak ívóhelyét, evolúciós bölcsőjét. A felemelkedői lét minden egyes egysége valódi felkészítő tanhely az éppen soron következő létszakaszhoz, és ez az ember fokozatos paradicsomi felemelkedésének minden szakaszára igaz; éppúgy érvényes az első halandói tapasztalásra az evolúciós bolygón, mint a melkizedekek végső világegyetemi központi tanodája esetében, mely tanintézetbe a felemelkedő halandók addig nem járhatnak, amíg át nem kerültek a felsőbb-világegyetemi rendszerbe és el nem érték az első-szakaszú szellemlétet.

A lakott világok összessége a mennyei közigazgatás szempontjából alapvetően helyi csillagrendszerekbe csoportosul, és e helyi csillagrendszerek mindegyike legfeljebb, nagyjából, ezer evolúciós világból állhat. E korlátozást a Nappalok Elődei rendelték el, és ez azokra a ténylegesen is evolúciós világokra vonatkozik, ahol túlélői besorolású halandók élnek. Nem tartoznak e csoportba sem a fényben és életben megállapodott világok, sem pedig az életfejlődés ember előtti szakaszában lévő bolygók.

Maga a Satania egy még befejezetlen csillagrendszer, mely csak 619 lakott világot foglal magába. E bolygókat folytonos számozással látják el annak megfelelően, ahogy a lakott világok jegyzékébe bekerültek, mégpedig olyan világokként, melyeken sajátakaratú teremtmények laknak.

Az Urantia így a sataniai 606-os számot kapta, ami az e helyi csillagrendszerben lévő 606. világot jelöli, amelyen a hosszú evolúciós életfolyamat az emberi lények megjelenésében teljesedett ki. Harminchat nem lakott bolygó közelíti meg az élettel való felruházottság szakaszát, néhányat pedig éppen most készítenek elő az Élethordozók. Közel kétszáz olyan szféra van, melyek fejlődése olyan irányt vett, hogy készen áll az élet beültetésére az elkövetkező néhány millió év során.

Nem minden bolygó alkalmas halandói élet otthonául. A nagy tengelykörüli forgási sebességgel rendelkező kisebb bolygók teljesen alkalmatlanok az élet befogadására.

A Satania némely fizikai rendszerében a központi nap körül keringő bolygók pedig túl nagyok, semhogy lakhatók lennének, ugyanis a hatalmas tömegük túl nagy gravitációt hoz létre. Ezeknek az óriási szféráknak vannak segédszféráik, néha hat vagy még több is, és e holdak mérete gyakran nagyon hasonló az Urantiáéhoz, és így lakhatósági szempontból csaknem tökéletesek.

A Satania legidősebb lakott világa, az első világ, az Anova, egyike annak a negyvennégy segédszférának, mely egy hatalmas sötét bolygó körül kering, de amely három szomszédos nap különböző fényének van kitéve. Az Anova a haladó polgárosodott társadalom egy magasan fejlett szakaszában van.

1. A BOLYGÓI ÉLET

Az idő és tér világegyetemeinek fejlődése fokozatos; az élet – akár földi, akár mennyei – előrehaladása nem önkényes és nem is varázslatos. A mindenségrendi evolúció talán nem mindig érthető (kiszámítható), de szigorúan nem véletlenszerű.

Az anyagi élet élőlénytani egysége az ős-sejtanyagi sejt, a vegyi, villamos és egyéb alapenergiák közös társulása. A vegyi képletek minden egyes csillagrendszerben mások, és az élő sejt szaporodási eljárása is különbözik egy kissé minden egyes helyi világegyetemben, de mindig az Élethordozók azok az élő folyamatszabályozók, akik az anyagi élet elsőrendű kölcsönhatásait megindítják; ők az élő anyag energiaköreinek mozgásba hozói.

A helyi csillagrendszer minden világa félreismerhetetlen fizikai rokonságot mutat; mindazonáltal minden egyes bolygónak megvan a maga életsora, a növény és az állati élettel való felruházottságot tekintve nincs két tökéletesen azonos világ. A csillagrendszeri életfajták e bolygói változatai az Élethordozók döntéseiből következnek. De e lények nem hóbortosak és nem is szeszélyesek; a világegyetemeket a törvénynek és a rendnek megfelelően irányítják. A Nebadon törvényei a Szalvington isteni előírásai, a Sataniabeli evolúciós életrend pedig összhangban van a Nebadon evolúciós mintájával.

Az evolúció az emberi fejlődés szabálya, viszont maga a folyamat a különböző világokon nagyon is eltérő. Az életet néha egyetlen központból indítják útjára, néha pedig háromból, mint ahogy az Urantián is ez utóbbi volt a helyzet. A légkörrel rendelkező világokon az élet rendszerint tengeri eredetű, de nem mindig; sok múlik a bolygó fizikai állapotán is. Az Élethordozók nagy mozgásteret kapnak az élet-beindítási feladatköreik ellátásában.

A bolygói élet kifejlődésében a növényi életforma mindig megelőzi az állatit és csaknem teljesen kifejlődik, mire az állatminták elkülönülnek. Minden állatfajta az élő dolgok korábbi növényvilágának alapmintáiból alakul ki; azok nem elkülönülten szerveződnek.

Az élet törzsfejlődésének korai szakaszai nem mindenben egyeznek a jelenlegi nézeteitekkel. A halandó ember nem evolúciós véletlen esemény. Létezik egy pontos rendszer, egy világegyetemi törvény, mely meghatározza a bolygói életterv kibontakozásának menetét a tér szféráin. Nem az idő és a nagyszámú faj megjelenése jelenti a szabályozó rendszert. Az egerek sokkal gyorsabban szaporodnak, mint az elefántok, az elefántok mégis gyorsabban fejlődnek az egereknél.

A bolygói evolúció rendben és szabályozottan folyik. A felsőbbrendű élőlények kifejlődése az élet alacsonyabb rendű csoportjaiból nem véletlenszerűen megy végbe. A válogatott fajok által hordozott élet-sejtanyag bizonyos kedvezőbb ágainak kipusztulása néha időlegesen késlelteti az evolúciós folyamatot. Gyakran több korszaknyi időre van szükség ahhoz, hogy az emberi örökség valamely egyetlen felsőbbrendű fajtájának elveszése által okozott veszteség pótolódjon. Az élő ős-sejtanyag e válogatott és felsőbbrendű fajtáit féltőn és okosan óvni kell, ha egyszer már megjelentek. És a lakott világok többségén e felsőbbrendű életpotenciálokat sokkal többre értékelik, mint az Urantián.

2. A BOLYGÓI FIZIKAI FAJTÁI

Minden egyes csillagrendszerben létezik a növényi és az állati életnek egy szabványos és alapvető mintája. Azonban az Élethordozók gyakran szembesülnek ezen alapminták módosításának szükségességével annak érdekében, hogy alkalmazkodjanak azokhoz a különféle fizikai körülményekhez, melyekkel a tér számos világán találkoznak. Ők a halandó teremtmény általános csillagrendszeri fajtájának elterjedését mozdítják elő, de hét különböző ilyen fizikai fajta is van, és e hét elsőrendű változatnak is ezer és ezer kisebb válfaja létezik:

1. Légköri fajták.

2. Elemi fajták.

3. Gravitációs fajták.

4. Hőmérsékleti fajták.

5. Villamos fajták.

6. Az energia-felvételi fajták.

7. Külön meg nem nevezett fajták.

A Sataniában mindezek a fajták megtalálhatók és van számos köztes csoport is, bár ezek közül némelyik igen gyéren képviselteti magát.

1. A légköri fajták. A halandók lakta világok közötti fizikai eltéréseket főként a légkör jellege határozza meg; az élet bolygói változatosságához hozzájáruló egyéb tényezők hatása viszonylag csekély.

Az Urantia jelenlegi légköri viszonyai csaknem tökéletesen megfelelők a légző fajta ember fennmaradásához, de az emberi fajta módosítható úgy is, hogy képes legyen a túl sűrű vagy a túl ritka légkörrel rendelkező bolygón való életre. E különbségek érvényesülnek az állatvilágban is, mely a különböző lakott szférákon nagyon eltérő. Az állati rendek igen nagy eltéréseket mutatnak a ritka és a sűrű légkörű világokon.

A Satania légköri fajtái között két és fél százalék a ritka légkörben élők aránya, míg a sűrű légkörben élők aránya öt százalék, a közbenső sűrűségű légkörben élőké pedig meghaladja a kilencvenegy százalékot, melyek így összesen kiteszik a sataniai világok kilencvennyolc és fél százalékát.

Az urantiai fajokhoz hasonló lényeket a közbenső sűrűségű légkörben élőkhöz sorolják; ti képviselitek a halandói létezés átlagos vagy jellegzetes légzési rendjét. Ha léteznének értelmes teremtmények a szomszédotok, a Vénusz légköréhez hasonló légkörrel rendelkező valamely bolygón, akkor azok a sűrű légkörben élők csoportjába tartoznának, míg az olyan világon lakók, ahol a légkör olyan ritka, mint a külső szomszédotoké, a Marsé, a ritka légkörben élőkként lennének azonosíthatók.

Ha laknának halandók egy olyan, levegőtől mentes bolygón, mint amilyen a ti holdatok is, akkor ők a nemlégzők külön rendjébe tartoznának. E fajta a bolygói környezethez való szélsőséges vagy végletes alkalmazkodást képviseli és más helyen foglalkozunk velük. A nemlégzők teszik ki a sataniai világok között a maradék másfél százalékot.

2. Az elemi fajták. E változatok a halandóknak a vízzel, levegővel és földdel való viszonyára épülnek, és az értelmes életnek a fenti élőhelyek szerint négy fajtája különíthető el. Az urantiai fajok a földi rendbe tartoznak.

Gyakorlatilag nem tudjátok elképzelni azokat a környezeti körülményeket, melyek némely világ kezdeti korszakaiban uralkodnak. E nem szokványos viszonyok teszik szükségessé, hogy a kifejlődő állati élet hosszabb ideig maradjon a tengeri bölcsőbeli lakóhelyén ama bolygók esetéhez képest, melyek igen hamar vendégszerető földi-légköri környezetet kínálnak. Ezzel szemben a túl sűrű légkörrel rendelkező világokon, amikor a bolygó nem túl nagy, olyan halandó fajták számára adódik alkalom, melyek könnyen elsajátítják a légkörben való mozgást. E légi utazók néha a vízi és a földi csoportok közötti csoportba sorolhatók, és ők mindig valamennyivel a föld felett élnek, és csak később fejlődnek földlakóvá. De némely világon még hosszú időn keresztül is tudnak repülni azt követően, hogy föld-fajtájú lényekké lettek.

Elképesztő és szórakoztató dolog megfigyelni a formálódó emberi lények kezdetleges fajának első polgárosodott társadalmát, mely az egyik esetben a levegőben és a fák tetején található meg, egy másik esetben a védett, forró égövi tengeri medencék sekély vizében, vagy éppen e rendkívüli szférákon élő korai fajok e tengeri kertjeinek alján, oldalában vagy partjain. Még az Urantián is volt egy olyan hosszú időszak, amikor az ősember azáltal tartotta fenn magát és vitte előbbre a kezdetleges polgárosodott társadalmát, hogy nagyobbrészt a fákon élt, ahogy a fán élő korai elődei is tették.

És az Urantián még mindig jelen van a kisemlősök egy csoportja (a denevérek családja), mely a légi közlekedést gyakorolja, és a fókáitok és a bálnáitok, melyek tengeri környezetben élnek, szintén az emlősök rendjébe tartoznak.

A Sataniában az elemi fajták között hét százalék a vízi fajták aránya, míg a légieké tíz, a földieké hetven, a vegyes földi-légi fajtáké pedig tizenhárom százalék. De a korai értelmes teremtmények e módosulatai nem emberi halak és nem is emberi madarak. Ők az emberi és az előemberi fajtába tartoznak, nem továbbfejlődött halak és nem is megdicsőült madarak, hanem egyértelműen halandók.

3. A gravitációs fajták. A teremtési formaterv megváltoztatása révén az értelmes lényeket úgy alkotják meg, hogy képesek legyenek szabadon működni az Urantiánál kisebb és nagyobb szférákon egyaránt, így bizonyos mértékig képesek alkalmazkodni ama bolygók gravitációjához, melyek nem eszményi méretűek és sűrűségűek.

A halandók különféle bolygói fajtái eltérő magasságúak, a nebadoni átlag valamivel a hét láb alatt van. A nagyobb világok némelyikét olyan lények népesítik be, akik csak mintegy két és fél láb magasak. A halandói termet e mérettől az átlagos nagyságú bolygókon élők átlagos magasságain keresztül a kisebb szférákon lakók körülbelül tíz lábnyi magasságáig terjed. A Sataniában csak egy olyan faj van, amelynek a testmagassága nem éri el a négy lábat. A Sataniabeli lakott világok húsz százalékát népesítik be a módosított gravitációs fajtába tartozó halandók, ők a nagyobb és a kisebb bolygókat foglalják el.

4. A hőmérsékleti fajták. Lehetséges olyan élőlényeket teremteni, akik az urantiai fajok élettartományánál magasabb és alacsonyabb hőmérsékleteket is elviselnek. A hőszabályozó működési rendjük szerint a lényeket öt külön rendbe soroljuk. E sorban az urantiai fajok a harmadikak. A sataniai világok harminc százalékát a módosított hőmérsékleti fajták népesítik be. Tizenkét százalék tartozik a nagy hőmérsékleti tartományúakhoz, tizennyolc pedig az alacsonyabbakhoz, ha a hasonlítás alapjának az urantiai viszonyokat tekintjük, akik viszont a középső hőmérséklettartományú csoportba tartoznak.

5. A villamos fajták. A világok villamos, mágneses és elektroni viselkedése nagyban eltérő. A halandói élet tíz formaterve különféleképpen viseli a szférák különbözeti energiáját. E tíz változat kismértékben eltérő módon viselkedik a közönséges napfény vegyi sugarainak hatására is. De e kisebb jelentőségű eltérések semmilyen mértékben nem befolyásolják az értelmi vagy a szellemi életet.

6. Az energia-felvételi fajták. Az energia-felvétel szempontjából nem minden világ egyforma. Nem minden lakott világnak van olyan, a légzési gázcserére alkalmas légkörtengere, mint az Urantiának. Sok bolygó korai és későbbi fejlődési szakaszaiban a ti rendetekbe tartozó lények nem tudnának létezni; és amikor egy bolygón a légzéshez szükséges tényezők aránya túl magas vagy túl alacsony, de az értelmes élet minden más előfeltétele megvan, akkor az Élethordozók az ilyen világokon a halandói létezésnek gyakran egy módosított formáját hozzák létre, olyan lényeket, akik az életfolyamataikkal összefüggő változásokat képesek a fényenergia, valamint a Fizikai Főszabályozók elsődleges erőtér-átalakítói beavatkozása révén biztosítani.

 

Az állati és a halandói táplálkozásnak hat különböző válfaja van: A ritka légkörben élők alkotják az első táplálkozási fajtát, a tengerlakók a másodikat, az átlagos sűrűségű légkörben, mint amilyen az Urantiáé is, élők pedig a harmadikat. A sűrű légkörben élők jelentik az energia-felvétel negyedik fajtáját, míg a nemlégzők alkalmazzák a táplálék- és energia-felvétel ötödik fajtáját. Az energia-felvétel hatodik eljárása a köztes teremtményekre korlátozódik.

3. A NEMLÉGZŐK VILÁGAI

A lakott világok többségét az értelmes lények lélegző fajtái népesítik be. Vannak azonban olyan halandói rendek is, melyek képesek olyan világokon élni, ahol kevés vagy egyáltalán semmi levegő sincs. Az orvontoni lakott világok közül e fajtába kevesebb, mint hét százalék tartozik. A Nebadonban ezek aránya kevesebb, mint három százalék. Az egész Sataniában csak kilenc ilyen világ van.

Azért van olyan kevés nemlégző fajta a Satania lakott világain, mert a Norlatiadek e nemrégiben megszervezett része még mindig bővelkedik a meteori tértestekben; és a súrlódási védőlégkörrel nem rendelkező világok ki vannak téve e vándorok állandó bombázásának. Még némely üstökös is meteorrajokból áll, bár ezek általában kisebb darabokra szétesett anyagtestek.

Millió és millió meteorit lép be az Urantia légkörébe naponta, csaknem kétszáz mérföldes másodpercenkénti sebességgel érkezve. A nemlégző világokon a fejlettebb fajok sokat vesződnek azzal, hogy megvédjék magukat a meteorok okozta károktól úgy, hogy olyan villamos készülékeket készítenek, melyek felfogják vagy eltérítik a meteorokat. Nagy veszélybe kerülnek, amikor kimerészkednek e védett körzetekből. E világokon olyan irtózatos hatású villamos viharok is előfordulnak, melyeket az Urantián nem ismernek. Az ilyen iszonyú energialüktetések idején a bolygó lakóinak a védőszigeteléssel ellátott különleges építményeikbe kell visszahúzódniuk.

A nemlégzők világain az élet gyökeresen különbözik az urantiaitól. A nemlégzők nem esznek ételt és nem isznak vizet úgy, mint az urantiai fajok. E különleges népek idegrendszeri válaszai, hőszabályozó működési rendje és anyagcseréje gyökeresen eltér az urantiai halandók e téren való működésétől. A szaporodás kivételével csaknem minden élettevékenységük más, és még a nemzési eljárásaik is némiképp különböznek.

A nemlégző világokon az állatfajok alapvetően eltérnek a légkörrel rendelkező bolygókon találhatóktól. Az élet nem-légzési terve különbözik a légkörrel rendelkező világon való létezési módszertől; népeik még a túlélésben is mások, lévén ők a Szellemmel való eggyé kapcsolódásra pályázhatnak. Mindazonáltal e lények nagyjából ugyanolyan megpróbáltatások és örömök közepette élik az életet és folytatják a tevékenységeiket a területükön, mint amilyen tapasztalatokat a légkörrel rendelkező világon élő halandók is szereznek. Elmében és jellemben a nemlégzők nem különböznek az egyéb halandói fajtáktól.

Azért ébredhet bennetek komoly érdeklődés az ilyen fajtájú halandók bolygói viselkedése iránt, mert az ilyen lények egyik faja lakja az Urantiához közeli egyik szférát.

 

4. EVOLÚCIÓS SAJÁTAKARATÚ TEREMTMÉNYEK

A halandók között nagy eltérések vannak a különböző világokon, még azok között is, amelyek egyazon értelmi és fizikai fajtába tartoznak, de minden, sajátakarati rangú halandó felegyenesedett és két lábon járó állat.

Hat alapvető evolúciós faj létezik: három elsőrendű – a vörös, a sárga és a kék; és három másodrendű – a narancsszín, a zöld és az indigó. A legtöbb lakott világon mindezek a fajok megvannak, viszont a három-agyszelvényű lények bolygói közül sokon csak a három elsődleges fajta található meg. Némely helyi csillagrendszerben szintén csak e fajok vannak jelen.

Az emberi lények átlagosan tizenkét különleges fizikai érzékkel vannak felruházva, bár a három-agyszelvényű halandók különleges érzékei valamivel teljesebbek, mint az egy- és a két-agyszelvényű fajtákéi; az ő látásuk és hallásuk számottevően jobb, mint az urantiai fajoké.

A nap fényében és hőjében részesülő bolygók mindegyikén vannak évszak- és hőmérséklet-változások. A mezőgazdaság általánosan jelen van minden légkörrel rendelkező világon; a földművelés az egyetlen foglalatosság, melyet az ilyen bolygók fejlődő fajai általánosan űznek.

A halandók mindegyike ugyanolyan általános küzdelmeket folytat a parányi méretű ellenségeivel az első időkben, mint ti az Urantián jelenleg, bár talán nem annyira heveset. Az élettartam a különböző bolygókon változó, mely a kezdetlegesebb világokon a huszonöt évtől a fejlettebb és idősebb bolygókon az ötszáz évig terjed.

5. A HALANDÓK BOLYGÓI SOROZATAI

Némiképp nehéz dolog megfelelő képet festeni a halandók bolygói sorozatairól, mert oly keveset tudtok ezekről, és mert oly nagyok az eltérések. A halandó teremtményeket azonban számos nézőpontból lehet tanulmányozni, melyek közé tartoznak az alábbiak is:

1. A bolygói környezethez való alkalmazkodás.

2. Agyszelvény-fajta sorozatok.

3. Szellem-befogadási sorozatok.

4. Bolygói-halandói korszakok.

5. Teremtmény-rokonsági sorozatok.

6. Igazítói eggyé kapcsolódási sorozatok.

7. A föld elhagyásának eljárásai.

A hét felsőbb-világegyetem lakott szférái olyan halandókkal vannak benépesítve, akik egyszerre besorolhatók az evolúciós teremtményi élet e hét általános osztálya közül egybe vagy akár többe is.

De még ezek az általános osztályok sem fedik le az olyan lényeket, mint a midszonit lények, és az értelmes élet bizonyos egyéb formáit sem. A lakott világok, ahogy azokat a jelen beszámolókban ismertetjük, evolúciós halandó teremtményekkel vannak benépesítve, de vannak más életformák is.

1. A bolygói környezethez való alkalmazkodás. A lakott világoknak három általános csoportja van abból a szempontból, hogy a teremtményi élet miként alkalmazkodik a bolygói környezethez: a szokványos alkalmazkodású csoport, a harcos alkalmazkodású csoport és a kísérleti csoport.

A bolygói körülményekhez való szokványos alkalmazkodás a fentiekben ismertetett általános fizikai mintákat követi. A nemlégzők világai a harcos vagy szélsőséges alkalmazkodáshoz sorolhatók, de még más fajták is tartoznak e csoportba.

A kísérleti világok rendszerint tökéletesen megfelelően alkalmazkodnak a jellemző életformákhoz, és e tizedes bolygókon az Élethordozók megkísérelnek jótékony változtatásokat végrehajtani a szabványos élet-formaterveken. Lévén, hogy a ti világotok is kísérleti világ, szembetűnően különbözik a Sataniabeli testvérszféráitól; az Urantián számos olyan életforma jelent meg, melyek máshol nem találhatók meg; és hasonlóan, számos általánosan elterjedt faj hiányzik a bolygótokról.

A Nebadon világegyetemeiben minden életmódosítási világ sort alkot és együtt a világegyetemi ügyeknek egy olyan különleges területét jelentik, melyre kijelölt intézők ügyelnek; és mindeme kísérleti világokat rendszeresen ellenőrzi a világegyetemi igazgatók egy testülete, melynek vezetője a Sataniában Tabamantia néven ismert, végleges rendű érdemes személyiség.

2. Agyszelvény-fajta sorozatok. A halandók fizikailag egységes volta egyedül az agy és az idegrendszer esetében mutatkozik meg; mindazonáltal létezik az agyi rendszereknek három alapvető szerveződése: az urantiaik a két-agyszelvényű fajtába tartoznak, s így némiképp nagyobb képzelőerővel, kalandvággyal és bölcselői hajlammal rendelkeznek, mint az egy-agyszelvényű halandók, viszont valamivel kevésbé szellemiek, erkölcsösek és istenimádók, mint a három-agyszelvényű rendek. Ezek az agyi különbségek még az előemberi állati létezésre is jellemzők.

Az urantiai agykéreg két agyféltekéjű fajtája alapján, a lényegi hasonlatosságot felhasználva, elképzelhetitek az egy-agyszelvényű fajtát. A három-agyszelvényű rendek harmadik agyáról úgy alkothattok képet a legjobban, mint az alsó vagy csökevényes agyformátok kifejlődéséről, mely addig a pontig fejlődött, hogy már főleg a fizikai tevékenységek szabályozását végzi, s így a két felsőbb agy szabadon foglalkozhat felsőbbrendű dolgokkal: az egyik az értelmi szerepköröket látja el, a másik pedig a Gondolatigazító szellemi-másoló tevékenységeit szolgálja.

Jóllehet az egy-agyszelvényű fajok földi teljesítménye némileg korlátozott a két-agyszelvényű rendekéhez képest, a három-agyszelvényű csoportok idősebb bolygóin olyan polgárosodott társadalmak léteznek, melyek látványa megdöbbentené az urantiaiakat, és amelyek az összehasonlításban megszégyenítenék a tieiteket. A gépi fejlődésben és az anyagi polgárosodott társadalomban, még az értelmi fejlődés terén is, a két-agyszelvényű halandó világok képesek a három-agyszelvényű szférákkal egyenlő szintre eljutni.

Viszont az elme felsőbb szintű szabályozása, valamint az értelmi és a szellemi közötti átjárás kifejlesztése terén ti némiképp alacsonyabb rendűek vagytok.

Bár a három-agyszelvényű népek valamivel felsőbbrendű bolygói evolúcióra képesek, mint az egy- vagy a két-agyszelvényű rendek, azért mindnek ugyanolyan élet-sejtanyag van és igen hasonlóan végzi a bolygói tevékenységeit, sok tekintetben úgy, ahogy az emberi lények az Urantián. E háromfajta halandó szerte a helyi csillagrendszer világain előfordul. Az esetek többségében a bolygói körülményeknek igen kevés közük van az Élethordozók ama döntéseihez, ahogy e változatos halandói rendeket a különböző világokra tervezik; a tervezés és a kivitelezés az Élethordozók előjoga.

E három rend egymás mellett áll a felemelkedési létpályán. Mindegyiknek ugyanazt az értelmi felemelkedési sort kell bejárnia, és mindegyiknek ugyanazt a szellemi fejlődési vizsgát kell letennie.

E különböző világok csillagrendszeri igazgatása és konstellációs felügyelete egyaránt mentes a hátrányos megkülönböztetéstől; még a Bolygóhercegek rendszerei is egyformák.

3. Szellem-befogadási sorozatok. Az elme-formatervek a szellemi ügyekkel való kapcsolatuk szerint háromféle csoportba sorolhatók. Ez az osztályozás nem az egy-, két- és három-agyszelvényű halandókra vonatkozik; ez elsődlegesen a mirigyek vegyi működésével van összefüggésben, közelebbről is bizonyos, az agyalapi mirigyekkel összevethető mirigyszerveződésekkel. Némely világon a halandóknak csak egy hipofízise van, más világokon élőknek kettő, mint az urantiaiaknak is, míg megint más szférákon a fajok három ilyen különleges miriggyel rendelkeznek. Ezek az eltérő vegyi adottságok jelentősen befolyásolják a természetes képzelőerőt és a szellemi felfogóképességet.

4. Bolygói-halandói korszakok. Ez az osztályozás a megítéltetési korszakokon alapul, amennyiben azok az ember földi helyzetét és a mennyei segédkezés befogadását érintik.

Az életet az Élethordozók indítják meg, akik figyelemmel kísérik annak fejlődését mindaddig, amíg evolúciós úton meg nem jelenik a halandó ember. Mielőtt az Élethordozók elhagynák a bolygót, a terület urául annak rendje és módja szerint Bolygóherceget állítanak. Ezzel az uralkodóval együtt érkezik meg az alárendelt segédek és egyéb segédkezők teljes testülete, és az élők és a holtak első megítéltetésére is az ő érkezésével egyidejűleg kerül sor.

Az emberi csoportok kiemelkedésével e Bolygóherceg nekilát az emberi polgárosodott társadalom útnak indításához és az emberi társadalom összefogásához. Az összezavart világotok állapota nem jellemző a Bolygóhercegek uralkodásának kezdetére, mert az urantiai igazgatás felállítását követően nem sokkal került sor arra, hogy a Bolygóhercegetek, Kaligasztia sorsközösséget vállalt a Csillagrendszer Fejedelem, Lucifer lázadásával. Bolygótok azóta is viharos időket él.

Egy szokványos evolúciós világon a faji fejlődés a Bolygóherceg rendszerének ideje alatt éri el a maga természetes élőlénytani tetőpontját, és röviddel ez után a Csillagrendszer Fejedelem elküld a bolygóra egy Anyagi Fiút és Leányt.

Ezek a behozott lények élőlénytani nemesítői szolgálatot látnak el; vétkük az Urantián tovább bonyolította a bolygó történetének menetét.

Amikor egy emberi faj értelmi és erkölcstani fejlődése eléri az evolúciós fejlődés határait, akkor jön el ítélkezői küldetése keretében egy paradicsomi Avonal Fiú; és később, amikor az ilyen világ szellemi állapota megközelíti a természetes teljesítőképessége határait, akkor látogat el a bolygóra egy paradicsomi alászálló Fiú. Az alászálló Fiú fő küldetése a bolygói rend megteremtése, az Igazság Szellemének a bolygói működésre elküldése, mellyel megteremti a lehetőséget a Gondolatigazítók általános eljövetelére.

E téren az Urantia megint csak más: A ti világotokon sohasem került sor ítélkezői küldetésre, és az alászálló Fiatok sem az Avonal-rendbe tartozott; bolygótok abban a különleges megtiszteltetésben részesült, hogy a Fejedelemfiú, a nebadoni Mihály halandói szülőbolygója lehetett.

6. Igazítói eggyé kapcsolódási sorozatok. A halandók eggyé kapcsolódási tapasztalást megelőző állapota szerinti szellemi osztályozást vagy csoportosítást teljes mértékben a bennük lakozó Titkos Nevelő személyiségi rendjéhez fűződő viszony határozza meg. A Nebadon lakott világainak csaknem kilencven százalékát olyan halandók népesítik be, melyek az Igazítóval való eggyé kapcsolásra rendelkeznek potenciállal, szemben a közeli világegyetemmel, ahol alig több mint a bolygók fele ad otthont olyan lényeknek, akik az örökkévaló eggyé kapcsolódásra pályázó, Igazító-segítette lények.

7. A föld elhagyásának eljárásai. Alapvetően csak egy módja van az egyedi halandói élet megindításának a lakott világokon, és ez a teremtménynemzésen és a természetes születésen keresztül valósul meg; azonban számos olyan eljárás létezik, amely révén az ember kimenekülhet a földi besorolásából és bejuthat a paradicsomi felemelkedők befelé tartó áramába.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

nebadon@citromail.hu

(Timea, 2009.09.19 20:46)

Az altalam olvasott eddigi 3fejezet kozul,szamomra eddig ez volt a legerdekesebb es leginkabb ertelmezhetobb!!..hiaba,nem olyan egyszeru mindent felfogni,azzal a 2kis agy-szelvennyel amim van!! :))
Mellesleg annyira kezd tetszeni a leiras,hogy szivem szerint most rogton indulnek tovabbi 'allomasokra'!! :) ...erre még varnom kell!