Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

A honlapon található rovásbetűk olvasásához előbb le kell tölteni, és be kell illeszteni a betűkészletek közé a rovásbetűket. Ennek hiányában a számítógép nem ismeri fel azokat. A letöltés helye itt látható. A letöltéshez egy kis segítség, a lépésekről: (a honlapról letöltés egy saját mappába, START menű megjelenés és témák, betűtípusok, fájl:új betűkészlet telepítése, kikeresés mappából, kijelölés és ok. Ezzel már használható is a rovás betűkészlet.)

 

http://rovasirashonlap.fw.hu/betuk/

 

 

 

Prenoszil Sándor

 

A SZÉKELY-MAGYAR ROVÁSÍRÁS ŐSTÖRTÉNETI KÖNTÖSBEN

  

Kilencedik fejezet

 

 

A Szent Korona – amint a neve is mutatja – egy szent ereklye, és a magyar népnek szent öröksége. A Szent Korona legjobb tudomásom szerint, a világon jelenleg az egyetlen igazi BEAVATÓ KORONA.

A Szent Koronával való koronázásnak megvoltak a feltételei.

Az első feltétel az volt, hogy a koronázásnak Fehérváron kellett megtörténnie. Ez a Fehérvár nem tévesztendő össze a mostani Székesfehérvárral, mivel az a nevét csak 1848 után kapta mivel az addigi neve Stulweizenburg volt. A második követelmény az volt, hogy csak az esztergomi érsek koronázhatott. A harmadik követelmény a koronázási ékszerekkel való koronázás volt. A negyedik követelmény pedig az volt, hogy nagy ünnep alkalmával kellett a koronázási szertartásnak megtörténnie.

A koronázás a király részéről is nagy feladat volt, hiszen amikor a Szent Korona a király fejére került, elkezdődött az égi beavatás, aminek keretében a király rövid idő alatt akkora isteni energiát kapott a koronán keresztül, hogy volt, amikor a mellette állóknak meg kellett tartaniuk a királyt, mert az energia szinte leverte a lábáról. Ezért is nevezik ezt szertartásnak, hiszen a SZERT tartani is tudni kell.

Volt olyan Habsburg király, aki nem merte a fejére rakatni a Szent Koronát. Tehát ez a beavatás az égi törvényekbe való beavatást jelentette, aminek a betartásával kellett a királynak uralkodnia. Sajnos ez nem mindig sikerült, és ennek meg is lett általában a következménye. 

A Szent Koronában lévő kövek úgynevezett gondolatrezgő kövek, és a beavatott király ezek segítségével tartotta a kapcsolatot a teremtővel.

 

Vannak olyan vélemények melyek szerint a gondolatrezgő kövek eredetileg a Gilgames koronában voltak, és ez az ősi beavató korona ma részét képezi a Szent Koronának. Akárhogy is van Szent Koronánk még úgy is működőképes, hogy egy pár szent képet eltávolítottak róla, és helyükre más oda nem illő képeket raktak.

 

Készítésének idejéről és helyéről több elmélet is létezik. A legdurvább hivatalos változat a következő: A koronát István király kapta a római egyháztól, de eredetileg nem neki készítették, hanem egy lengyel királynak. Ezzel azt is mondják, hogy mivel a lengyel királynak nem kellett valamiért a korona, ezért „egye fene” adjuk oda a magyaroknak, úgyis annyit könyörögtek már egy koronáért. Ezt többen elutasítják, köztük én magam is. A tények ugyanis mást mutatnak. Az idő rövidsége miatt sűrített formában mondom el a sokunk által valósnak tartott történetet. A legvalószínűbb készítési időpont az időszámításunk szerinti második-harmadik század. Ezt több hiteles forrás is bizonyítja. A korona megrendelője biztosan egy hun dinasztia volt, a kivitelezők pedig pártus, vagyis avar-szabír ötvösök. Az avarokról tudjuk, hogy magyar ajkú nép volt, a magyarokat pedig régen szabíroknak is hívták. A Szent Korona keleti és nyugati motívumokat is magában foglal.

 

A Szent Koronában lévő kövekről az Arvisura is azt írja, hogy a tizenkét gondolatrezgő követ Anyahita hozta a földre a Sziriuszról, és ezek ma a Szent Koronában vannak.

(Egy szakrális uralkodónál, ahogyan már említettem ettől működik a korona)

  

A korona felülnézete megegyezik a rovásírás F  f  jelével,  mely a világ

 

 közepét,  a teremtés és az isteni eredetű uralkodó helyét jelenti, ahonnan a rend a világ négy tájára szétterjed. Megjelöli, és a teremtés folytatására kötelezi az uralkodót.

  

A korona szemből nézete az eget tartó, az eget és a földet összekötő világoszlopot (világfát) ábrázolja, a hun dinasztia és a királyi hatalom égi eredetére emlékeztetve.

 

 

A szemből-nézet ezért megegyezik az „ÉG” szó jelentéssel, a rovásírásos  G 

 

    g  betűnk formájával. Tehát ég és föld itt összeér, azaz a Földön az

 

uralkodónak az égi törvények szerint kell uralkodnia.

 

A keresztpántok díszítésében ráismerhetünk a  rovásírás   J           j  

 

betűjére , persze módosult változatban. Ezután az abroncs Krisztus-ábrázolásának térdén fedezhetünk fel egy    J M   ligatúrát (betűösszevonást), melyet a kutatók a   JÓMA szóval azonosítanak. 

  

Ha ezt a szót még jobban kibontjuk, akkor azt találjuk, hogy a  JO  a folyót – Tejutat jelenti, a  MA pedig magas, mágus, magyar szavaink szótövében fordul elő. Ez tehát a magasba vezető útra utal.

A jel-összetétel hangalakja és grafikai formája legalább ötvenezer éves, és ez a ligatúra gyakran előfordul a Kolumbusz előtti Amerika szimbólumai között.

 

A köveket tartó pici lapocskák pedig a rovásírás V   v betűjét

 

rajzolják. És ez, mint tanultuk a vas fogalmi jelentése, ami a fénymagot jelenti, másképpen meg TÉR-IDŐ–nek nevezzük. 

  

Ha végignézzük a koronázási ékszereket, hamar rájövünk, hogy ezek elválaszthatatlan részei a koronának és a koronázási szertartásnak.

 

A jogar: a világtengelyt a magyar ember a Földről nézve úgy jelölte ki, hogy egyszerűen leszúrta a botját, és ahol leszúrta, ott volt a világ közepe. A király botja pedig nem más, mint a jogar. A jogar szára a világtengely, a tetején lévő hegyikristály gömb pedig az égi országot jelképezi, azt a helyet, ahol a Teremtő lakik egy héttornyú kristálypalotában.

  

Azért kristálypalotában, mert a hegyikristály szerkezete egy hatszöges prizma, mely megegyezik a világegyetem kristályrácsának szerkezetével. A jogar tehát a Teremtő jelképe.

  

Az országalma: az alma önmagában is női jelkép, tehát az országalma az Istenanya jelképe, azaz az anyaföld, ahogyan a formája is mutatja. Az országalma tetején lévő kettős kereszt értelmét már ismerjük, tudjuk, hogy az Életfát jelképezi, és a Teremtő felé vezető utat mutatja.

 

Érdekes kérdés, hogy vajon miért jelképezi országalmánk az egész Föld bolygót.

 

 

A kard: az Atyaistent jelképezi. Isten kardja a sötét erők megfékezésére és védekezésre való, más népek leigázására nem használható. Formája pedig érdekes

 

 módon rovásírásunk    I   betűjét formázza,  i Isten jelentéssel.  Persze így is

 

 hívják, Isten kardja.

  

Szent Korona: a Szent Korona ezek után csakis a Fiúisten jelképe lehet. Felülnézete egy egyenlő szárú keresztet formáz, ami – mint tanultuk – a Fiúisten, a Kozmikus Fény szimbóluma. A körkereszt pedig a Föld bolygó jele.

 

 

Furcsa módon már megint az egész Földbolygóról van szó. Felmerül egy érdekes kérdés: országalmánk, Szent Koronánk az egész Földet jelképezi, kardunk az Isten kardja, jogarunk pedig a Teremtő jele.

Vajon kik lehetnek azok, akik az egész Föld bolygót teszik meg országuk jelképének?

Esetleg az első földi telepesek? 

 

Na, de menjünk tovább, mert még Ősbudáról is szeretnék mesélni.

 

Ősbudával kapcsolatosan különböző történetek ismeretesek. Nézzük először a tudományos oldalt, persze nem a Magyar Tudományos Akadémia álláspontját, hanem Noszlopi Németh Péterét (19O7 – 1971), aki a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben hosszú évekig kutatott a Pilisben Ősbuda után.

 

Kutatásai alapján azt vallotta, hogy Ősbuda vára, mely Szikambriára épült a Pilisben, a Dobogókő, Dömös, Esztergom közötti területen. Az összes régi határjárási okiratban leírtak alapján is beazonosítható az ősi Buda (Vetus Buda), ugyanis az okiratokban szereplő helynevek többsége a mai napig megtalálható a Pilisnek ezeken a területein. Ezen kívül ide kell helyeznünk Alba Ecclesia-t is, azaz Fehéregyházát, mivel az elválaszthatatlan az ősi Budától.

 

 

Anonymus írja a következőket: „A magyarok, átkelve a Dunán, Atilla városába mentek be, és ott megcsodálták a romba dőlt, illetve még álló palotákat.” A legendák szerint Ősbudának hatalmas kiterjedése volt, és óriási épületek álltak benne.  A legenda szerint volt itt akkora építmény is, amelybe több ezren befértek. Ősbudának – állítólag – állandó hőmérséklete volt, ami egy évszakossá tette.  A várost csak akkor lehetett észrevenni, ha az ember a közvetlen közelébe ért. A legendák itt akkora építményekről mesélnek, amelyeket talán csak ma képes építeni az ember.

Ez száz méternél is magasabb épületeket jelent.

 

Elég hihetetlennek tűnik ez az állítás, de a Pilisben vannak olyan falmaradványok, melyek most egy hegy oldalában vannak, alatta meredeken lejt a talaj egészen a völgyig, körülbelül 1OO-15O méter hosszan, és a domboldal tele van törmelékkel. 

Régi történetek szerint, amikor a törökök a Pilisbe értek, hosszú évekig robbantgattak, és évtizedekig hordták a köveket hajón, a Dunán más építkezésekre.

 

 

Tehát Ősbuda városát szó szerint kövenként hordták szét. Amit a törökök meghagytak, azzal végeztek a Habsburgok.

Egyszer megkérdezték Habsburg Ottót, hogy miért rombolták le a Pilisben még álló épületmaradványokat az ősei. Azt válaszolta, hogy olcsóbb volt lerombolni, mint az állagát megőrizni. Biztos???

 

Arról is szól egy legenda, hogy ezt a hatalmas kiterjedésű várost eredetileg a szkíták építették, több ezer évvel ezelőtt. Saját tapasztalatomból én annyit fűzök mindehhez, hogy több utam során a Pilisben, Dobogókő környékén láttam olyan jeleket, amelyek emberi kéz alkotásai voltak, úgynevezett „ragasztott kövek”, és falmaradványokat alkottak. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy ez a falmaradvány egy kiszögellés része volt, ahol alatta legalább 6O-8O méter mélyen volt a talajszint.

Ezen kívül Dobogókőnél, a parkolónál is vannak kövek, melyek közül az egyiket egyszer felfordítottam, és legnagyobb megdöbbenésemre azt láttam, hogy az alján egy kb. 1O x 1O cm-es fúrt lyuk van, egy régi csapolás helye, és a kő maga is nagyon szabályos téglalap alakú volt.

 

 

Az Arvisura azt írja Budavárról, hogy: „A Kőhegyen épült fel úz kőfaragók és ácsok keze nyomán, Sziktivár sámán tervei alapján, Kr.után 44O-ben. Öt év alatt készült el.”

Érdekes, hogy Dobogókő egésze mészkő. Az 19OO-as évekig Dobogókő teteje teljesen sík, fa nélküli terület volt. Ott nyájak legelésztek, és út egyáltalán nem volt. 1898-ban Téry Ödön és Tirring Gusztáv, a Magyar Turista Egyesület alapítói kezdtek ott menedékházat építeni, és facsemetéket ültetni. Tehát az Arvisurában említett Kőhegy csakis a mostani Dobogókő lehetett.  Stratégiailag is ide érdemes várat építeni.

 

Véleményem szerint tehát Ősbuda vára Dobogókőn volt, és alatta a megújított ősi város volt Ősbuda, Dobogókő és Dömös között. És mivel Ősbuda elválaszthatatlan szomszédja volt a Fehéregyháza templom így én azt is oda helyezem el. Ugyanide helyezhetjük Fehérvárat is, hiszen ott folytak a királykoronázások is. Annál is inkább, mert az országban ennél alkalmasabb helyet a koronázáshoz nem lehet találni.

  

Együtt van minden: a hegy, a föld szívcsakrája, nem messze a Duna kanyarja megjelenítve a vízzel a női energiát, és a föld energiavonalainak itt van a csomópontja. És, ha már a szívnél és a víznél tartunk. Ha ránézünk erre a képre, akkor láthatjuk, hogy a Duna kanyarja tulajdonképpen egy szív alakot formáz. Főleg ha tudjuk, hogy a vörösvári árokban a 11.században, még a Duna folyt. Az egész Pilist régen úgy hívták, hogy INSULA PILIS, azaz Pilis sziget. Megjegyzem, lehet, hogy Ősbuda vára és Fehérvár egy és ugyanaz, csak más néven így is hívták.    

 

Van egy másik legenda, mely így szól: a két világháború között sokáig a felszínen volt, és egészen az 194O-es évek végéig tartotta magát az a legenda, hogy nagyon régen létezett Dömös és Dobogókő között egy pálos város, amely szakrális (szent, vallási, beavató) központ volt valamikor. Az volt a feltűnő tulajdonsága, hogy hatalmas kiterjedése dacára csak egészen közelről lehetett észrevenni. A legenda szerint ez a város vár és barlang volt egyszerre.

 

Pontosabban ez a város fent is volt és lent is volt, és jellege egyáltalán nem európai, és mindenképpen szokatlan, ahogy azt Horváth Lajos történész fogalmazta meg. A pálos város maga volt a történelmi Magyarország, csak kicsiben. A város alatt hatalmas barlangrendszer terült el, amely egészen a mai Budapestig elért.

 

A városban mindig lobogott a tűz, és nagy becsben tartották a természetet. Nos, eddig a legenda.

   

Álljon itt most még egy érdekes történet, amely a Báthori barlangról szól, mely a János-hegy és a Hárs-hegy oldalában található. Már a neve is érdekes.  Ezt a barlangot arról a Báthori Lászlóról nevezték el, aki pálos szerzetes volt, és rovásírással megírta a Magyar Bibliát. Nevezték még őt a hárs-hegyi remetének is. A barlangot az 197O-es években tárták fel, de a mai napig zárva van a nagyközönség előtt.

Megdöbbentő tény, hogy a barlang egyik legfontosabb lejáratát többtonnás, úgynevezett oltárkő fedte.

Ez alatt a kőoltár alatt egy sajátos föld alatti világ terül el, mely szinte ontja a talányokat. Rebesgetik, hogy az egyik terme szinte tökéletes háromszög, ahol a falakon különös vésetek, rajzok találhatóak, amik csak egy speciális szögből válnak láthatóvá az emberi szem számára.

A piramisnak elnevezett termet egy monumentális, megmunkált piramis tölti ki.

S ami a legkülönösebb az egész Báthori barlang ügyben: senki sem beszél arról, hogy hová vezet ez a barlang valójában, és vannak-e benne múltunkat nagyban érintő tárgyi emlékek vagy ősi sírok.  

Gyöngyösi Gergely, a pálos rend l6. századi rendfőnöke írja templomaikról, hogy: „Őseink ott fekszenek fedetlen kőkoporsóikban, romlatlan testtel.” 

Gyöngyösi Gergely utódjáról pedig tudjuk, hogy a törökök elől elmenekítették a budaszentlőrinci kolostort, teljes berendezésével együtt. Ezeknek a kincseknek a helyét senki nem tudja, de nyugodtan feltételezhetjük, hogy lehetnek akár a Pilisben, akár a Báthori barlangban is, hiszen a földalatti járatok mindezeket összekötötték.

 

Jeles Báthori László atyával esett meg az alábbi történet. A szerzetes elhatározta, hogy különböző céllal ugyan, de körül szeretne nézni Mátyás király híres Corvinái között.

Maga sem tudta, hogy miért, de minden előzetes bejelentkezés nélkül felkereste Mátyás nagy könyvtárát, bár tudta jól, hogy a király engedélye nélkül semmire sem fog menni. 

De csodák csodája, Mátyás ott állt a nagy könyvtár ajtajában, és kedvesen megszólította a szerzetest: „Már vártalak kedves testvér. Nézzél szét nyugodtan.”

 

A következő rövid történet pedig Mátyás királyról szól. A fekete sereget meglátogató királyhoz így szólt a vezérek egyike: „Jó Királyunk! Itt volt tegnap egy pálos szerzetes, és arra kért minket, legyünk nagyon éberek, mert igen rossz álmot látott. „Mire Mátyás félbeszakította: „Nem azt álmodta-e derék jó vitézem ama szerzetes, hogy az égből számtalan vörös ruhás lovas hullik alá, és támadja meg Magyarországot?”

A vitéz elképedve nézett a nagy királyra, míg Mátyás csak annyit mondott: „Készüljetek a harcra, mert én is ezt álmodtam.”

 

Itt a vége, fuss el véle! Soha ne feledjük, hogy gyakran nem minden az, aminek látszik, és Földünk, hazánk még rengeteg titkot rejt magában, amelyek feltárulása talán már nem is várat sokat magára.

 

Remélem, sikerült sok hasznos információt átadnom, és lesznek olyanok is, akik tovább mennek ezen az ösvényen.  Biztos vagyok benne, hogy aki végigolvasta ezt a könyvet, és megtanulta a betűket már másképpen fog gondolkodni az életről, őseinkről és gyönyörű anyanyelvünkről.

 

Isten áldása kísérjen mindenkit az útján ezen a gyönyörű bolygón.

 

 

 

A szakkörhöz és a könyvhöz felhasznált irodalom:

 

Szántai Lajos: A két hollós

Gönczi Tamás: Ennek a világnak…

Szinia: Dob-Szer-Da

Szinia: Kör-Té-Fa

Szinia: Mindig hallgass a szívedre!

Pecze László: Fejezetek a székely-magyar rovásírás rejtélyes történetéből

Kozsdi Tamás: A Magyar ősemlékezet és az Arvisura világkép

Friedrich Klára: Rovásírás tankönyv

Badiny Jós Ferenc: Jézus király a Pártus herceg

Noszlopi Németh Péter: Az Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben

Kovács András: Nagy táltos könyv

(„és a nem tudom már, hogy hol olvastam, de emlékszem rá írások”)

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

jajajajaja

(Anna, 2009.03.03 21:38)

látogassatok el az oldalamra:www.selik.eoldal.hu

Kapcsolatfelvétel

(Bednarik Richárd, 2008.09.18 03:42)

Tisztelt Prenoszil Sándor úr!
Nagy örömmel olvasom honlapját! Kérem engedje meg, hogy szíves figyelmébe ajánljam az általam szerkesztett honlapot, melynek címe Világbiztonság, Eseményhorizont Kontroll.
http://vilagbiztonsag.hu
A honlap folyamatosan bővül! Kérem, amennyiben elnyeri tettszését, úgy vegye fel velem a kapcsolatot!

Köszönettel:

Bednarik Richárd

Föszerkesztő

Debrecen

(Farka9, 2008.09.06 09:43)

Nagyon érdekes és izgalmas a rovásírás.
Mindig is tudtam hogy a Magyarokban mindig is több volt mint a akármelyik népben Európában!
Üdv!