Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

A honlapon található rovásbetűk olvasásához előbb le kell tölteni, és be kell illeszteni a betűkészletek közé a rovásbetűket. Ennek hiányában a számítógép nem ismeri fel azokat. A letöltés helye itt látható. A letöltéshez egy kis segítség, a lépésekről: (a honlapról letöltés egy saját mappába, START menű megjelenés és témák, betűtípusok, fájl:új betűkészlet telepítése, kikeresés mappából, kijelölés és ok. Ezzel már használható is a rovás betűkészlet.)

 

http://rovasirashonlap.fw.hu/betuk/

 

 

 

Prenoszil Sándor

 

A SZÉKELY-MAGYAR ROVÁSÍRÁS ŐSTÖRTÉNETI KÖNTÖSBEN

  

Hetedik fejezet

 

Most pedig folytassuk utunkat az Arvisura történetében. Idézek az Arvisurából:

 

„Amikor a Napisten lángolása mellett megolvadtak a hósapkák, előre tudták, hogy víz fogja elborítani a jégárból a jólétben élő Ataiszt.” Ata Izis birodalmát Arvisura (Igazszóló) Anyahita szent könyveivel és Ataisz zöld birodalmával elnyelte a tenger. Ebből a borzalomból csak öt nagy hajó szabadult meg, amelyek távol voltak Ataisztól.

BUDA, KUSZKÓ, HARAPI, AGABA és SUVA vezetésével, akik a későbbi Óm gyarmatokra és a megművelt területekre menekültek.

 

(Ne tévesszük össze Mu gyarmatával, bár később azt is elfoglalták.)

 

Földünk felmelegedése kapcsán az északi és déli jégkucsmák megolvadásakor a hatalmas víztömeg emelkedése, és a gyakori éghajlatváltozások következtében a nagy földrengések és a tűzhányók működése során megrendült Föld, felháborodott a tenger. 

Ataisz legnagyobb része elsüllyedt, és mint említettem, lakosainak csak egy része tudott elmenekülni. Az új területekről a területfelkutató hajósoknak már voltak korábban részleges információi, azonban a végleges új hazák meglelése 9OO évet vett igénybe, Kr. e. 5OOO – 41OO-ig.

 A fejedelemfiak hatalmas gyarmatbirodalmakat létesítettek. Az Anyahita egyistenhívők Uruk népével a Ráten és a Tigris folyók mellett telepedtek le. (Mezopotámia – Termékeny Félhold, sumérok)

 

A hun törzsszövetség az Encs folyónál az ataiszi Indió törzsek az Indus folyó síkságán, a Saka szkíták párszi földön, a Pamír hegység alján, Kuszkó népe a síksági kanakokkal és a hegyi Indió törzsekkel az újonnan felfedezett Kuszkó földjén, Suva a déli szigetvilágban, az Agabák pedig a Kitaj nagyföld (mai Kína) tengerpartján telepedtek meg.

 

Kr.e. 575O-ben Káldi és Szavárd vitézek egy lázadás miatt, híveikkel elhajóztak Ataiszról (7OO évvel az elsüllyedés előtt), és a mai Irak területén értek partot. Ott megalapították Anina Óm birodalmát, amely Káldi földből, Szavárd földből és Elám birodalmából állt.

 

Ezeket a birodalmakat a Tigris és az Eufrátesz osztotta három részre.

 

(Vissza 5O38 utánhoz.) Ezen a területen ért partot Buda, és ezáltal új impulzust és új elnevezést kapott a társég. Így alakult ki Uruk birodalma, Úr városával.

 

 

(Az Úr városát feltáró régészek a sumérkor rétegei alatt is találtak még folyamatos egymásra építkezés nyomait, de nem tudták megállapítani, kikről is van szó.)

 

 

Ekkor még együtt éltek az agabák, hunok, úzok, kurdok, káldiak, szavárdok, uruk népei.

 

Egy véráldozat körül kialakult incidens miatt a hunok és az úzok kiszakadtak ebből a térségből, és észak felé vették az útjukat.

Végül Ordosz térségében állapodtak meg, de útközben birodalmakat hoztak létre. Ezek Paripa és Dabosa, Magyarka, illetve Hunor birodalmai voltak. A tehetősebb hunok megállapodtak Magyarka és Hunor között, azonban a szegényebbek tovább vándoroltak Ordoszig, illetve déli kalandozásaik során szerves részét adták India ősi civilizációjának.

 

Ordoszban később a Föld legjelentősebb beavató központja jött létre úz és hun vezetéssel. A kiválás ellenére – vérszerződésben megállapodott – összeköttetésben maradt mind az uruki birodalommal, mind a magyarkai másik nagy beavató központtal.

 

Korábban volt már szó a 24 hun törzs szövetségéről, amely Ordoszban alakult újjá.

Kelet-Kína abban az időben gyéren lakott volt. A térség őslakói, a jürcsik és az ajnók voltak helyenként megtalálhatóak. Amikor a hunok az úzokkal megérkeztek, éppen egy kisebb háború volt a jürcsik és az ajnók között.

A hunok a jürcsik mellé álltak, és együttesen legyőzték az ajnókat. Hálából a jürcsik Ordosz térségét a hunok ifjúságának adományozták. A hunok a legyőzött ajnókkal emberségesen bántak, és három hónap múlva felszabadították őket.

Ezzel szemben a jürcsik vezére, Jümmön nem engedte el a foglyokat, ezért az ajnók és a hunok együtt elűzték őket a Sárga folyón (Hangun) túlra. Az ajnók és a hunok hosszú időre szóló barátságot kötöttek, és két nép fiai és leányai összeházasodtak.

 

Az ajnók sok száz évvel ezután váltak ki a közösségből, és észak felé indulva a mai napig Hokkaido, Szahalin és a Kuril szigetek vidékeit lakják.

 

 

A hunok egy része a Hanguntól északra telepedett le. Az úzok a Sárga folyó nagy kanyarulatától nem messze állították fel székhelyüket, aminek Ordosz lett a neve. (Ordosz, farkasvermet jelent. Innen ered az ordas farkas kifejezésünk.)

 

Tehát a 24 hun törzs szövetsége i.e. 4O4O-ben alakult meg Agaba fősámán vezetésével. Agaba kiváló szervező volt. Bevezetett terveit így lehetet összefoglalni:

 

1. A különböző népek, törzsek egyeztették mitológiájukat, és megszervezték a törzsszövetség rendjét.

 

2. Agaba javaslatára újrakezdték az időszámítást, mivel a teleholdak holdév számlálása – a gyakori ködök miatt – nehézkes volt. Az új időszámítás szerint egy esztendő az egyik medvetortól a következőig tartott (medvetoros év), tehát az egyik téltől a másik télig.

 

3. Az első törzsszövetségi fősámán Agaba lett.

 

4. Agaba az írásukat is megreformálta, és az általa alkotott rovásírást általánossá tette a sámánok körében.

 

5. Agaba javaslatára kezdték el írni újra történelmüket is. A fősámánok mindenkori kötelessége lett, hogy a hun törzsszövetség eseményeit a valóságnak megfelelően megörökítsék. Történelemírásuknak újra az Arvisura, azaz Igazszólás nevet adták, és ezeket az agabák törzse által Ataiszból hozott aranylemezekre rótták, hogy az idő vasfoga el ne pusztítsa. A fősámán mellett mindig rovósámánok működtek. Az Arvisura rovások szokása Anyahita ősi ataiszi Arvisura rovásait elevenítette fel, és folytatta a munkát, hogy az emberiség krónikáját ily módon is megőrizzék.

 

6. Legelőször közösen lerótták Ataisz hitvilágát. Minden nép elmondta a saját ismeretét a témáról, amit egyeztettek, és a közös álláspont, rögzítésre került.

 

7. I.e. 4O4O. évtől folyamatosan írták, a ma már ősinek számító regét, az Arvisurákat.

Mivel az Ordosz körüli település lakói úzok voltak, a rovósámánok mindig az ő nyelvjárásukkal rótták le az új Arvisurákat. Nyelvük az évezredek alatt keveset változott. Ezt ma magyar nyelvként ismerjük.

 

8. Megalapították a tűzfutási vetélkedőt. A vetélkedő győztese kalandozásokat vezethetett az Ataiszról elszármazottak felkutatására.

 

9. Agaba törekedett, hogy a szövetségbe tömörült új népnek még az emlékezetéből is kitörölje az emberáldozat fogalmát.

 

1O. Törvénybe iktatták, hogy minden emberöltő alatt legalább egy alkalommal kalandozni menjenek békés, avagy háborús céllal, mert csak az újonnan látott és tapasztalt élmények alapján lehet továbbfejlődni. A sámán rajcsúr vállalkozó ifjaiból minden huszonötödik évben más-más irányba kalandozókat küldtek rokonlátogatásra, hogy állandó kapcsolatot tartsanak az ataiszi népekkel.

 

 

Kr.e. 4O4O-ben a következő törzsek lettek a törzsszövetség tagjai (24): TÜRK, KAZA-HUN, SZÉKI HUN, BOLGÁR, JÁSZ, LETT, MANGSI, MARI, KOMI, CSUVASZ, VEPSZE, TATÁR, KUN, MANZSU, KABAR, MORDVIN, ÚZ, SUOMA, VÓT, BASKÍR, ÉSZT, ÚJGUR, MONGOL, AVAR.

 

Kikapcsolódásként vegyük az utolsó betűket.

 


Az első szó, amit szétbontunk, az  ÖRÜL.        lWrq

 

Első betűnk az   Ö       q   jelentése    ÖKÖR.

 

A jel a homlokon szarvakat mintáz. Keleten a szarv a hatalom jelképe. A kínai horoszkóp szerint az Ökör jegyű ember szorgalmas, rendszerezett, nyugodt, magabiztos. Őseinknél az ökör nagy becsben tartott állat volt, mivel az összes nehéz munkát el tudták végeztetni vele. Pl. szántás, szekérvontatás.

 

Az ököradó a székelyeknél (széki hunok) királykoronázáskor adott áldozat volt.

 

Ősi magyar fiúnevek: ÖCSÉNY, ÖRS (kis hős), ÖRKÉNY (hős), ÖGYEK, ÖCSÖD, ÖZSÉB (istenfélő).

 

Ősi magyar leánynevek: ÖRÖMES, ÖLLŐKE

 

Második betűnk az    Ü       W     Jelentése: ÜDŐ vagyis IDŐ, és ŰR

 

Az Űr ürességet, hiányt jelent, de mindenféle növekedéshez előbb üresíteni kell, helyet kell csinálni a lényegesnek. A korsót agyagból készítik, de nem az anyaga, hanem a benne lévő üresség teszi hasznossá, az adja az értékét.

 

Ősi magyar fiúnevek: ÜDŐ, ÜGEK (kis király), ÜLLŐ

 

Ősi magyar leánynevek: ÜDVÖS, ÜRSIKE, ÜTE

 

 

A második szó a    FEJ           jef 

 

Az első ismeretlen betűnk az   F        f    Jelentése:  föld.

 

Szülőföld, anyaföld, haza.

 

A kör alakú jel képviseli a Földet, mint az emberiség anyaméhét. A benne lévő X pedig mint tudjuk, az Atyaisten jele, aki a teremtést végrehajtotta a Földön.

 

De mondhatjuk azt is, hogy Fény, hiszen a Föld is a Fénymagból született. Ami most látható és érzékelhető anyag, az az anyaföld.

 

Ősi magyar fiúnevek: FARKAS (erős, szívós), FÜRGE, FIRTOS, FENCSE

 

Ősi magyar leánynevek: FÜVELLŐ (gyógyító tündér, a füveket ismerő), FRUZSINA (felhőcske)

 

A második betű az E        e      Jelentése: eleve, emlék.

 

Az E betű nagyon hasonlít az É – re, csak lejjebb csúsztak a szárai. Az E betű a magyar nyelv legtöbbet használt betűje. Az emlék jelentésével gondoljunk az eddig megtanultakra, és mindig emlékezzünk rájuk.

 

Ne feledjük: „Múltunk emléke a jövőnk sikere.” Ha emlékszünk a sikerekre és a kudarcokra, szebbé, jobbá formálhatjuk a jövőnket. Tartsuk hát elevenen a tudásunkat, és azt se felejtsük el, hogy az egyenes út a legrövidebb.

 

Ősi magyar fiúnevek:  ELEMÉR (vezető), ELEK (védő), ELŐD (elsőszülött), ETE (a hetedik gyermek), ELLÁK (első uralkodó)

 

Ősi magyar leánynevek: ETA (anyuska), EMŐKE (anyatejjel táplált), EMESE (táltos anya), ESTILLA, ETELKA

  

 

Utolsó szó, amit szétbontunk, a    LYUK            kuL 

 

 

A még ismeretlen betű,     LY          L       Jelölik még úgy

 

is, hogy a körben egy pont van.    

  

Jelentése minden esetben:  LYUK, azaz FORRÁS.

 

A kör közepe az Istent és az Ént jelképezi, a Napot és a Lelket, mindkét lét forrását. Ez az Élet forrása. Az első és a hetedik dimenzió, ahonnan a többi dimenzió születik.  

„A Teremtés kezdete, a Forrás akkor alakul ki, amikor a Teremtő elhatározza, hogy megteremti a világot. A Forrás, a Kezdet a O-dik (nulladik) dimenzió, tehát  egyetlen pont, benne három, még megnyilvánulatlan erővel, a Szent Háromsággal (ANYA, ATYA, FIÚ, azaz ADA).

 

A nulladik dimenzió ezek szerint a  PONT DIMENZIÓ. Ebben a világban a tér egyetlen pont. A pont olyan mértani hely, amelynek nincs kiterjedése, de van vetülete. Ez a forrás, amely a világegyetemet alkotja.” /Színia/

 

A nulladik dimenzió megegyezik a hetedik dimenzióval, mivel a Teremtő ekkor visszatér önmagába (hat nap teremtés után, a hetedik napon megpihen). Ez az Élet, a Teremtés teljes köre.

 

Az eredeti ősi jel a kör, benne a ponttal, ami Egyiptomban Ré (a magyaroknál Rám) Napisten jele.

A RÁM elnevezés fentmaradt a mai napig, pl.: a Pilisben RÁM hegy csak nem mindenki tudja, hogy mit jelent. Mi már nem ezek közé az emberek közé tartozunk, hiszen tudjuk a jelentését: NAPISTEN hegy.

 

 

Ahogyan a szakkör elején említettem, van még a mai magyar nyelvben négy betű, amelyeket régen nem használtunk. Ezek:  Q, Y, X, W.  Az ilyen betűket kiejtés szerint írjuk, vagyis fonetikusan.

 

 

Például: taxi. = takszi.               iSkat 

 

A W jelölésére használhatjuk a rovásírás V  betűjének duplázását. 

 

     vv  vagy egyszerűen a szimpla V-t   v.

 

Most megkönnyebbülhetünk, mert végére értünk a használatos betűk taglalásának.

 

A következő fejezetben, Mátyás királyról és pálos barátairól lesz szó. Ez után pedig megtanuljuk a számokat.

 

 

Nyolcadik fejezet

 

 

A betűkkel még nem fejeztük be a rovásírás jeleinek tanulását, mert még hátravannak a számok és egypár érdekesség. Rovásírásunknak része volt még a jelek összevonása is (ligatúra), de mivel őseink is csak akkor használták, ha fára róttak és kevés volt a hely. Most a legfontosabbnak azt tartom, hogy az alapokat megtanuljuk. Így ebben a könyvben most nem tartom fontosnak a ligatúrák jelenlétét.

 

Mielőtt belekezdünk, három fontos mondatot adok közre.

 

A ROVÁSÍRÁS NEM CSAK SZENT ÖRÖKSÉG, HANEM A MAGYAR NEMZET MINDEN TAGJÁNAK KINCSE.

A FEJLETLENEBB LATIN BETŰS ÍRÁS RÁNK KÉNYSZERÍTÉSE ELŐTT, A MAGYAROK ŐSEI KÖZT NEM VOLT ÍRÁSTUDATLAN EMBER.

A KÁRPÁT-MEDENCE TERÜLETÉN, ŐSHAZÁNKBAN MÁR AZ ÚJ KŐKORBAN – HÉTEZER ÉVVEL EZELŐTT – SZERVEZETT OLVASÁS- ÉS ÍRÁSTANÍTÁS FOLYT, MINT AHOGYAN EZT TORMA ZSÓFIA RÉGÉSZNŐ TÍZEZRET IS MEGHALADÓ MAROSPARTI ROVÁSJELES AGYAGKORONGJAI BIZONYÍTJÁK.

LEGYÜNK BÜSZKÉK ŐSEINKRE, AZ Ő ÚTJUKON EGYETLEN LÉPÉS SEM VÉSZ KÁRBA.

 

Úgy gondolom, hogy ezeket a mondatokat érdemes megjegyeznünk, mert nagyon fontosak.

 

Most, pedig lássuk a történetet Mátyás királyról és a pálosokról.

 

Mátyásnak és a pálos vezetőknek rendkívül szoros, szinte tanácsadói szintű volt a kapcsolatuk. Egy lakoma alkalmával például arról vitatkoztak a résztvevők, hogy melyik szerzetesrend a legkiválóbb. Mátyás király egy ideig hallgatta az érveket.

Majd a következőket mondta: „Én mindnyájatok figyelmébe a pálos rendet ajánlom.” Ez nem lepte meg különösebben a főurakat, de ahogy ilyenkor szokás volt, próbának vetették alá az állítást. (Még a királyét is!)

Mátyás hivatott három futárt, és megbízta őket, hogy járják végig az összes templomot, amely Budán található, és figyeljék meg, mi zajlik bennük.

 

 

Néhány óra múltán a küldöncök visszajöttek, és a következőket jelentették:

 

„Minden templomban csönd van. Mindegyik be van zárva, legyen az ferences, johannita, domonkos. Nem történik ezekben semmi.„

 

Az utolsónak érkező futár viszont a következőket jelentette: „Remete Szent Pál, vagyis a pálos rend templomaiban istentisztelet folyik. Áhítat és imádkozás.”

Erre Mátyás király azt mondta az uraknak: „Látjátok? Míg más szerzetesrendek az alvással és a pihenéssel törődnek, addig a pálosok szakadatlanul dicsérik az Urat, és könyörögnek Hozzá Magyarország megmaradásának érdekében.”

 

A pálosok – ellentétben a többi szerzetesrenddel – nem vízzel és kenyérrel böjtöltek, hanem borral és kenyérrel!  Gondoljunk csak az utolsó vacsora misztériumára!

A magyar nyelvben a borivásra van egy vallásos jellegű fogalom, az „áldomás’, ez pedig egy szertartás.

 

Mátyás király sokszor egyedül ment fel a budaszentlőrinci pálos kolostorba.

 

 

Egy alkalommal, amikor már leszállt az este, bebocsátást kért a kapun. Az egyik pap beengedte, és szét akarta kürtölni a hírt, hogy megjött a király, de Mátyás figyelmeztette, most ne szóljon senkinek.

 

Azok a szerzetesek, akik észrevették, hogy itt van a király, kénytelenek voltak megesküdni, hogy nem árulják el jelenlétét. Ahogy mondani szoktuk, az uralkodó gyors lejáratú rutin ellenőrzésre érkezett. Este az utolsó misemondás után elkezdődött a nagy vezeklések időszaka. Ez annyit jelent, hogy testvérek összejöttek egy nagy teremben, és ott egy nagy ostorral jól elverték egymást.

Ez nem egy öncélú vezeklés volt, hanem egy olyan szertartás, amikor ténylegesen le kellett vezetni a világban működő rosszat. Ekkor a kolostorban a perjel egy Gergely nevezetű rendfőnök volt, akit Mátyás nagyon szeretett.

 

Annyira szerette, hogy amikor évekkel később értesült a haláláról, akkor az ebédlőasztalnál sírva fakadt, mert ő pontosan tudta, hogy kit sirat el.

 

Mátyás tehát felment a karzatra, és végignézte ezt a félelmetes és férfias aszkézist, amit a pálos atyák végrehajtottak. Amikor már úgy tűnt, hogy vége van, Mátyás király megcsóválta a fejét és a következőket mondta: „Ez így nem jó. A perjel úr kimarad ebből a szertartásból?” A mellette álló kispapok figyelmeztették: „Felség, várja ki a végét.” Kiderült, hogy a perjel egy olyan napi adagot kapott a verésből, ami sokszorosan meghaladta a kolostor többi lakóinak szenvedését. Mátyás, amikor ezt meglátta, hullani kezdtek a könnyei. Pedig Mátyás meglehetősen edzett volt lelkileg is.

 

Ide kívánkozik egy rövid történet, amely éppen ezt a keménységet mutatja. Szabács ostrománál a király egy apródjával egy csónakból kémlelte a várat, amikor észrevették őket a törökök, és lőni kezdtek rájuk.

  

Az egyik lövedék a mellette ülő kis vitézt találta telibe, Mátyásnak azonban szeme sem rebbent. Pedig ez egy haláleset volt.

 

Mátyást azért is szerették a vitézei, mert mindenkit név szerint ismert, ha kellett, bekötözte a sebeiket, és biztatta őket, ha csüggedtek. Budaszentlőrincen pedig potyogni kezdtek a könnyei. Olyan volt számára ez a szenvedés, mint Krisztus szenvedése. 

Ekkor Mátyás így szólt: „Oh, szent férfiak, oh Isten harcosai, akikben semmi hiányosság nincsen, egytől egyig szent férfiak vagytok!”

 

Ezekből is érzékelhető, hogy Mátyás király és a pálosok kapcsolata nem egyszerű szimpátián alapult.

Mintha mindketten tudtak volna egy nagy titkot, amely Magyarország megmaradásának zálogát jelentette.

 

Amikor meghalt Mátyás, a pálos évkönyvekben megjelent a következő bejegyzés, 149O. április 5-ével: „Az egyik Hollós siratja a másik Hollóst.” Ugyanis mind Mátyás, mind a pálosok címerében megtalálható a holló.

 

Mátyás címerében egy gyűrűt tart, a pálosok címerében pedig egy darab kenyeret.

 

 

Végül Zrínyi Miklóstól egy mondatot Mátyás királyról: „De nem mindenik secullumban születik Főnix, és sok száz esztendeig kell fáradozni a Természetnek, meddig formálhat oly embert, aki a világ és országok megbotránkoztatásának gyógyítója legyen.”

 

„Ilyen vala a mi jó Mátyás királyunk, de mivelhogy a Természet ezenő alkotmányán sokat fáradt, hihető, hogy meg is fáradt.”

 

Ezek után nézzük a mai napi penzumot, a számokat.

 

A számok hasonlatosak a római számokhoz, hiszen etruszk népcsoportunktól a rómaiak vették át azokat.

 

IIII – 4, III – 3, II – 2, I – 1.

IIIV – 8, IIV – 7, IV – 6, V – 5

X – 1O, IIIIV – 9,

 

Ez után 19-ig össze tudjuk rakni a számokat.

 

A 2O pedig így néz ki :          XX.

 

Most már  49-ig is le tudjuk írni a számokat.

 

Nézzük az  5O-est:     V

 

Innen logikusan folytathatjuk a számsort 99-ig.

 

 

A 1OO-as Önök szerint milyen lehet?     B  , logikusan tehát kétszer ötven,

 

 az pontosan száz.

 

A százasoknál kétféleképpen folytathatjuk, és mindkettő helyes.

 

 

Az egyik mód, pl. 3OO =   BSSS

 

A másik mód: 3OO =    BBB                

 

 

Én az első formát javaslom, ahogyan mondjuk, úgy írjuk. Ez később nagy könnyebbséget fog jelenteni.

 

 

A következő ismeretlen szám az  5OO.      V

 

Ha folytatjuk a sort, Önök szerint milyen lehet az 1OOO?

   

 

 

Ilyen:        M   hiszen kétszer ötszáz az ezer.

 

Ha továbbmegyünk, és folytatjuk a sort, akkor ilyen a   1OOOO:

 

              MX   

 

Most már kedvünkre bármit leírhatunk.

 

A hunoknál a 1OOOO jelölése szó formában is történhetett. Ez a szó a TÖMÉNY volt.

Egy „tömény” ember 1OOOO embert jelentett. Innen származik a töménytelen szavunk, és gyanítom, hogy ebből származik a „tömeg” szavunk is.

 

A millióra legjobb tudásom szerint még nem találtak rovásjelet. Minthogy a millió szép ”kerek” szám, javaslatom a következő:


1OOO a körben. A másik jelentése ennek a jelnek a „napkerék”.

 

Ki milyen jelentést lát még benne?

A kör a világot, illetve az anyát jelenti, benne az X az atyát, a + pedig a fiút

 

jelenti.

Tehát ez így együtt a Szent Hármasság is.

 

A következő fejezetben a Szent Koronáról a koronázási ékszerekről és Ősbudáról lesz szó.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

rovás fontok

(kri, 2009.03.10 16:40)

Nekem le van töltve s még se jelenik meg.
szerintem jobban jársz ha kép formátumban helyezed fel a honlapra.
http://kri-fu-fa.gportal.hu/

szentendre

(B.J., 2008.11.16 18:46)

Köszönet az információkért