Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Megalakult a Dobogókői Rovásíró Kör

 

 

2007. július 16.-án Dobogókőn elkezdődött egy ötnapos rovásíró erdei tábor. A táborban résztvevő gyerekek érdekes programokon vettek részt itt a pilisben, ahol a hely szelleme nagymértékben járult hozzá a sikeres tanuláshoz! Délutánonként 14 órakkor kezdetét vette a résztvevők számára izgalmasan új foglalatosság, a rovásírás szakkör. A gyerekek meglepő lelkesedéssel indultak neki a feladatnak. Érdekes módon a lelkesedésük nem lohadt le, pedig minden nap két órán keresztül tanulták a rovásbetűk rejtelmeit, és hallgatták az őstörténeti érdekességeket. Ennek ellenére majdnem minden nap az óra után még az asztalok mellett maradtak, és rögtön megoldották az aznapi házi feladatot is. Másnap pedig töretlen lelkesedéssel várták a következő napi rovásírás órákat.

Úgy vettem észre, a legsikeresebb rész az volt, amikor gyakoroltuk az újonnan megtanult betűket, és egymásnak találtak ki új leírandó szavakat. Öröm volt látni, hogy az ötödik napon nagyobb volt a lelkesedésük, mint az elsőn. Ekkor már olyan hosszú, összetett mondatokat írtak a táblára, amelyekben számok is szerepeltek. Akadtak közöttük olyan rovótanoncok, akik elképesztő sebességgel rótták a betűket a táblára. Bár a rovásírást én is könnyen megtanultam, de ezek a kis tehetségek még engem is megleptek. Alig hittem a szememnek, olyan gyorsan nőttek a felírt sorok a táblán. Valószínűleg, náluk nagyon hamar előjöttek az ősi kódok, és átkattantak a sejtszinten már ismert írásra, akarom mondani rovásra. Nagyon sikeresnek ítéltük meg ezt az egy hetet, így már alig várjuk a következő tábor kezdetét, 2007. augusztus 13.- át. Természetesen ott is lesz rovásírás minden nap, remélhetőleg hasonlóan lelkes résztvevőkkel.

 

És most visszatérek a címhez.

 

2007.július 20.-án ezen az igazán forró nyári napon megalakult a Dobogókői Rovásíró Kör. A két alapító Muraközy Tamásné, Erzsike és jómagam. A rovásíró körnek mindenki tagja lehet, aki már megtanulta, vagy ezután megtanulja ősi írásunk betűit. Célunk ősi írásunk, a rovásírás terjesztése mellett történelmünk, elődeink életének minél jobb megismerése, és megismertetése. Felvállaltuk az ősi családcentrikus tudat formálását is a mai családellenes magatartás ellensúlyozására. Ezen kívül szeretnénk általános ismeretterjesztést is végezni a fentiekhez kapcsolódó témákban. Terveink szerint kéthavonta jövünk össze egy kis gyakorlásra, beszélgetésre. Ám amíg ez eljön, addig is levelezéssel tartjuk a kapcsolatot a tagokkal. A későbbiekben szeretnénk rovásírás versenyeken is részt venni azokkal, akik kedvet éreznek ehhez a nemes versengéshez. Terveink között szerepel a felnőtt oktatás is, melyet ősztől, hétvégeken két órában tartunk ezen a pozitív kisugárzású helyen. Addig is szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt a Dobogókői Rovásíró Körbe. Tel.:  Muraközyné Erzsike /villámposta: erzsi@pilismedia.hu (20/962 1595),

 Prenoszil Sándor (20/9699 043)

 

 

                                                                                       Prenoszil Sándor

                                                                                         szakkörvezető  

 

 

 

 

Rovásírás szakkörök és rovásíró kör Dobogókőn

 

2007. július 16.-án Dobogókőn elkezdődött egy ötnapos rovásíró erdei tábor. A rovásíró tábor gondolata 2006 őszére nyúlik vissza, és Muraközyné Erzsike fejében formálódott tetté. Először egy esztergomi barátjával szerette volna létrehozni, akinek tetszett a gondolat, de később valamiért lemondta. Így tavasszal megkeresett engem, hogy vállalnám-e. Mivel már foglalkoztam rovásírás oktatással Epölön, örömmel elfogadtam a felkérést. A tanfolyam anyagán egy picit változtattam, hogy beleférjen öt napba, és próbáltunk egyéb érdekes foglalatosságokat beleszőni a tábor életébe. Így a táborban résztvevő gyerekek érdekes programokon vettek részt itt a Pilisben, ahol a hely szelleme nagymértékben járult hozzá a sikeres tanuláshoz! Délutánonként 14 órakkor kezdetét vette a résztvevők számára izgalmasan új foglalatosság, a rovásírás szakkör. A gyerekek meglepő lelkesedéssel indultak neki a feladatnak. Érdekes módon a lelkesedésük nem lohadt le, pedig minden nap két órán keresztül tanulták a rovásbetűk rejtelmeit, és hallgatták az őstörténeti érdekességeket. Ennek ellenére majdnem minden nap az óra után még az asztalok mellett maradtak, és rögtön megoldották az aznapi házi feladatot is. Másnap pedig töretlen lelkesedéssel várták a következő napi rovásírás órákat.

Úgy vettem észre, a legsikeresebb rész az volt, amikor gyakoroltuk az újonnan megtanult betűket, és egymásnak találtak ki új leírandó szavakat. Öröm volt látni, hogy az ötödik napon nagyobb volt a lelkesedésük, mint az elsőn. Ekkor már olyan hosszú, összetett mondatokat írtak a táblára, amelyekben számok is szerepeltek. Akadtak közöttük olyan rovótanoncok, akik elképesztő sebességgel rótták a betűket a táblára. Bár a rovásírást én is könnyen megtanultam, de ezek a kis tehetségek még engem is megleptek. Alig hittem a szememnek, olyan gyorsan nőttek a felírt sorok a táblán. Valószínűleg, náluk nagyon hamar előjöttek az ősi kódok, és átkattantak a sejtszinten már ismert írásra, akarom mondani rovásra. Nagyon sikeresnek ítéltük meg ezt az egy hetet, így már alig várjuk a következő tábor kezdetét, 2007. augusztus 13.- át. Természetesen ott is lesz rovásírás minden nap, remélhetőleg hasonlóan lelkes résztvevőkkel. Mindeközben a tábor ideje alatt formálódott meg az a gondolat, hogy a résztvevőket össze kellene fogni valamilyen formában, és nem csak a betűk ismeretét megosztani velük, hanem az évek során felhalmozódott tudást és ismeretanyagot is. Ezért Erzsike ötlete alapján úgy döntöttünk, hogy alakítunk egy rovásíró kört. Így, 2007.július 20.-án ezen az igazán forró nyári napon megalakult a Dobogókői Rovásíró Kör. A két alapító Muraközy Tamásné, Erzsike és jómagam. A rovásíró körnek mindenki tagja lehet, aki már megtanulta, vagy ezután megtanulja ősi írásunk betűit. Célunk ősi írásunk, a rovásírás terjesztése mellett történelmünk, elődeink életének minél jobb megismerése, és megismertetése. Felvállaltuk az ősi családcentrikus tudat formálását is a mai családellenes magatartás ellensúlyozására. Ezen kívül szeretnénk általános ismeretterjesztést is végezni a fentiekhez kapcsolódó témákban. Terveink szerint kéthavonta jövünk össze egy kis gyakorlásra, beszélgetésre. Ám amíg ez eljön, addig is levelezéssel tartjuk a kapcsolatot a tagokkal. A későbbiekben szeretnénk rovásírás versenyeken is részt venni azokkal, akik kedvet éreznek ehhez a nemes versengéshez.

 

Nemsokára elérkeztünk a második dobogókői rovásíró tábor kezdetéhez. Egy kicsit borongós, ködös és hűvös reggelre ébredtünk. Mondhatnám, hogy talán az első, kicsit az őszre

emlékeztető reggelre, így a nyár végén. Az erdőben megbúvó háznál, ahol a tábort tartottuk, a fákról még a szél időnként lefújt egy kis „záporesőt” így kénytelenek voltunk a lakásban elkezdeni a rovásírás tanulását. A hűvös és borongós idő ellenére a tizenhárom főből álló kis csapat nagyon vidám és jókedvű volt. Az előző táborral ellentétben most a reggeli órákban kezdődött a szakkör. Talán jobb is volt így, reggel foglalkozni a tanulással.

Mire befejeztük az első napi ismerkedést az első betűkkel a nap is kisütött, és kitűnő idő kényeztetett minket a hét további részében is. Így hát a második naptól már ismét az erdei táborhoz hűen a szabadban tarthattuk a foglalkozásokat. A csapat hasonlóan lelkes volt, mint az első táborban résztvevők, így a tanítás nekem is nagy örömet szerzett. A táborlakó kicsik és nagyok minden nap érdekes és izgalmas foglalkozásokon vettek részt, és szinte egy perc unatkozásra sem volt alkalmuk, olyan jól sikerült Erzsikének a napi programokat összeállítania. Szerencsére a gyerekekkel jött két felnőtt is, akik a tanulás mellett, sokat segítettek minden nap. A héten, több kiránduláson is részt vettek a hallgatók. Többek közt a negyedik napon elmentek az aznapi foglalkozáson szóba került Szer-kövekhez. Véleményem szerint, teljesen más úgy megnézni valamit, hogy annak már tudjuk a történetét és esetleg a belső tartalmi jelentését is. Az utolsó napon a rovásírás befejezéseként, illetve megkoronázásaként kirándultunk a Nagyboldogasszony forráshoz. Közben megálltunk a siketek Mária kegyhelyén, ahol örömmel láttuk a gyönyörűen felújított Szűz Mária szobrot. Erzsike elmondta, hogy az egyik ismerőse, Nagy László keze munkáját dicséri az elkészült alkotás. Utána továbbindultunk a forrás felé. Menet közben párszor megálltunk gyönyörködni az elénk táruló látványban. Több helyen is elképesztő méretű épületmaradványokat láttunk. Bár tudom, hogy hivatalosan ezeket nem fogadják el épületmaradványoknak, de akinek van szeme a látásra, az felismerheti, hogy emberi kezek rakták össze ezeket a valamikor óriási épületeket, az úgynevezett ragasztott vagy öntött kövek technikájával. Ez a mára már elfeledett technológia annyira erős kötést biztosított a köveknek, mintha betonból készült volna az építmény. Miután alaposan megnéztük és megbeszéltük a falmaradványokkal kapcsolatos gondolatainkat, tovább indultunk a néha nyaktörő lejtőkön. Szerencsére mindenki épségben leért. Végre kifújhattuk magunkat, és felfrissülhettünk a csodálatos forrásvízzel. Sajnos az idő rövidsége miatt csak tizenöt percet tudtunk eltölteni ezen a csodálatos helyen, de az energiánkat így is megnövelte a forrás és környezete. Megbeszéltük, hogy az első összejövetelünkkor ismét eljövünk ide, sőt talán tovább is megyünk egészen a Dobogó kőig, azaz a Ferenczy szikláig. Az szintén egy olyan csoda, amit mindenkinek látnia és éreznie kell. Összefoglalva, ismét egy élménydús hetet sikerült megszerveznie Erzsikének, a résztvevők pedig nagyon sok tudást és tapasztalatot szívhattak magukba. És, hogy ki ne felejtsem, sor került még egy meglepetésre is. Erzsike mindenkinek ajándékozott egy rovásírásos bőrkarkötőt a rovásíró körünkben való összetartozásunk jeleként. Kitörő örömmel fogadták. Ezúton is kifejezzük hálás köszönetünket a nagyvonalú, elegáns ajándékért.

 És most végül a cikk margójára még egy-két mondat. Természetesen az újabb összejöveteleinkről is szeretnék majd beszámolni az újság lapjain.

Terveink között szerepel a felnőtt oktatás is, melyet igény szerint, hétvégeken két órában tartunk majd ezen a pozitív kisugárzású helyen. Addig is szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt a Dobogókői Rovásíró Körbe. Tel.:  Muraközyné Erzsike /(20/962 1595),

villámposta: erzsi@pilismedia.hu  Prenoszil Sándor (20/9699 043) vagy (30/663-6073) és villámposta: s.szkita@vipmail.hu.

 

 

                                                                                  Prenoszil Sándor

                                                                                    szakkörvezető  

 

 

 

 

A második dobogókői erdei rovásíró tábor.

 

Egy hónappal ezelőtt beszámoltam az első dobogókői erdei rovásíró táborról. Akkor azt írtam, hogy már nagyon várjuk az augusztus 13.-át. És eljött a várva várt nap. Egy kicsit borongós, ködös és hűvös reggelre ébredtünk. Mondhatnám, hogy talán az első, kicsit az őszre emlékeztető reggelre, így a nyár végén. Az erdőben megbúvó háznál, ahol a tábort tartottuk, a fákról még a szél időnként lefújt egy kis „záporesőt” így kénytelenek voltunk a lakásban elkezdeni a rovásírás tanulását. A hűvös és borongós idő ellenére a tizenhárom főből álló kis csapat nagyon vidám és jókedvű volt. Az előző táborral ellentétben most a reggeli órákban kezdődött a szakkör. Talán jobb is volt így, reggel foglalkozni a tanulással. Mire befejeztük az első napi ismerkedést az első betűkkel a nap is kisütött, és kitűnő idő kényeztetett minket a hét további részében is. Így hát a második naptól már ismét az erdei táborhoz hűen a szabadban tarthattuk a foglalkozásokat. A csapat hasonlóan lelkes volt, mint az első táborban résztvevők, így a tanítás nekem is nagy örömet szerzett. A táborlakó kicsik és nagyok minden nap érdekes és izgalmas foglalkozásokon vettek részt, és szinte egy perc unatkozásra sem volt alkalmuk, olyan jól sikerült Erzsikének a napi programokat összeállítania. Szerencsére a gyerekekkel jött két felnőtt is, akik a tanulás mellett, sokat segítettek minden nap. A héten, több kiránduláson is részt vettek a hallgatók. Többek közt a negyedik napon elmentek az aznapi foglalkozáson szóba került Szer-kövekhez. Véleményem szerint, teljesen más úgy megnézni valamit, hogy annak már tudjuk a történetét és esetleg a belső tartalmi jelentését is. Az utolsó napon a rovásírás befejezéseként, illetve megkoronázásaként kirándultunk a Nagyboldogasszony forráshoz. Közben megálltunk a siketek Mária kegyhelyén, ahol örömmel láttuk a gyönyörűen felújított Szűz Mária szobrot. Erzsike elmondta, hogy az egyik ismerőse, Nagy László keze munkáját dicséri az elkészült alkotás. Utána továbbindultunk a forrás felé. Menet közben párszor megálltunk gyönyörködni az elénk táruló látványban. Több helyen is elképesztő méretű épületmaradványokat láttunk. Bár tudom, hogy hivatalosan ezeket nem fogadják el épületmaradványoknak, de akinek van szeme a látásra, az felismerheti, hogy emberi kezek rakták össze ezeket a valamikor óriási épületeket, az úgynevezett ragasztott vagy öntött kövek technikájával. Ez a mára már elfeledett technológia annyira erős kötést biztosított a köveknek, mintha betonból készült volna az építmény. Miután alaposan megnéztük és megbeszéltük a falmaradványokkal kapcsolatos gondolatainkat, tovább indultunk a néha nyaktörő lejtőkön. Szerencsére mindenki épségben leért. Végre kifújhattuk magunkat, és felfrissülhettünk a csodálatos forrásvízzel. Sajnos az idő rövidsége miatt csak tizenöt percet tudtunk eltölteni ezen a csodálatos helyen, de az energiánkat így is megnövelte a forrás és környezete. Megbeszéltük, hogy az első összejövetelünkkor ismét eljövünk ide, sőt talán tovább is megyünk egészen a Dobogó kőig, azaz a Ferenczy szikláig. Az szintén egy olyan csoda, amit mindenkinek látnia és éreznie kell. Összefoglalva, ismét egy élménydús hetet sikerült megszerveznie Erzsikének, a résztvevők pedig nagyon sok tudást és tapasztalatot szívhattak magukba. És, hogy ki ne felejtsem, sor került még egy meglepetésre is. Erzsike mindenkinek ajándékozott egy rovásírásos bőrkarkötőt a rovásíró körünkben való összetartozásunk jeleként. Kitörő örömmel fogadták. Ezúton is kifejezzük hálás köszönetünket a nagyvonalú, elegáns ajándékért.

 És most végül a cikk margójára még egy-két mondat. Az előző havi újságban megjelent cikkre már volt jelentkező Miskolcról a Dobogókői Rovásíró Körbe. Ismét leírom, hogy szeretettel várunk minden érdeklődőt. Nem baj, ha még nem ismeri a rovásbetűket, hiszen azokat hamar el lehet sajátítani. Reméljük, hamarosan újabb csatlakozókat is magunk közt tudhatunk. Természetesen az újabb összejöveteleinkről is szeretnék majd beszámolni az újság lapjain.

 

                                                                                Prenoszil Sándor  

 

 

 

Dobogókői szívdobbanás

 

 

Többször vezetett már az utam arra a csodálatos helyre, amit DOBOGÓ KŐNEK hívunk. Sokan járnak oda kirándulni olyanok, akik csak Ferency sziklának hívják, és csak a táj szépsége és harmóniája nyűgözi le őket, és olyanok is, akik a táj varázslatosságán kívül szeretnének feltöltődni és szeretnék újra meg újra érezni a Föld dobogó szívét. Ezek közé az emberek közé sorolom magamat is, és ezt a csodálatos érzést szeretem másokkal is megosztani.

Nemrég egy baráti házaspárral mentünk oda egy kirándulás alkalmával. Reménykedtem, hogy mindenki megérzi Földanyánk szívdobogását. Jómagam fél évvel ezelőtt tudtam nyugodtan ráhangolódni. Óriási meglepetésemre a vártnál sokkal többet kaptunk. Amikor felértünk a kőhöz, megpihentünk egy kicsit, próbáltunk ellazulni és ráhangolódni az ott jelenlévő energiára. Miközben kifújtuk magunkat, egyszer csak távoli vijjogást hallottunk. A fejünk felett egy sas körözött. Rögtön eszembe jutott, hogy az indiánok hite szerint nem véletlen, ha egy állattal összetalálkozunk. A sas és hasonló madarak szerintük azt jelentik, hogy most lehetőség van a magasabb szellemi síkokba való bemerészkedéshez. Egy pár másodpercen belül megjelent egy másik kisebb madár is, egy sólyom. A sólyom elkezdett röpködni a sas fölött, majd rövid időn belül elrepültek. Így elindultam a szikla felé. Szerencsére rajtunk kívül senki sem volt ott, így nyugodtan rá tudtam hangolódni. Nagyon hamar megéreztem azt a nagyon kellemes lüktetést. De most valahogy furcsa volt. Megnéztem a pulzusomat, hogy nem azt érzem-e, de az, teljesen más ritmusra vert. Amikor legutoljára, fél éve éreztem a lüktetést, nagyjából 40-es ütemnek felelt meg. Most viszont megegyezett az emberi szív pulzálásával, tehát 70! körülinek éreztem. Hirtelen nem tudtam, hogy mi is történik. Megnéztem még egyszer a saját pulzusomat, de még mindig más volt. Így, hát hagytam, hogy elmerüljek ebben a csodás energiapulzálásban. Amikor elengedtem a követ, akkor esett le a tantusz. 2007 augusztusának közepe felé lett itt a Föld szívcsakrájában rögzítve az új energia, hogy aztán innen szétáradva a teljes földet beborítsa az új kozmikus energia. Ezzel a Föld is életre kelt, felébredt álmából, és szinte lubickol ebben az új energiában. Eddig csak beszéltünk a változásról, de most már tisztán érezhető is a Föld szívén. Valami elkezdődött, és örülök, hogy érezhettem ezt a változást. Hiszen semmi sem állandó, csak a változás.

 

Prenoszil Sándor

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

lobmannreka@freemail.hu

(Dana, 2008.12.27 11:21)

Nagyon szertnék én is elmenni erre a csodálatos helyre és ehhez kérek útbaigazítást. A Föld szívcsakráját hogyan találom meg a dobogókői parkolóból elindulva?
A segítséget előre is köszönöm!

piliscsaba

(Adrienn, 2008.12.26 12:16)

Dobogokőn van állitólag egy fa(több is van),amibe rovásirással van beleírva egy gyön yörű idézet,nos Én ezt keresem,tudna nekem segíteni valaki?

Gratulálok!

(Kozsdi Tamás, 2008.01.10 14:32)

Kedves Sándor!
Gratulálok a honlapod megindításához. Kívánom, hogy minél több ilyen és ehhez hasonló személyes tanítás jelenlen meg nálad és a világhálón, a Szent Korona nevében.