Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

A dobogókői rovásíró kör első összejövetelének előadás anyaga.  

 

A Szíriusziak újabb látogatása

4/C Arvisura  Sikila és Töröngöly rovása  Kr.e.3981-3965      Titkos rovások

 

HAVARUTI NAGYSZALA

 

A Havaruti Nagyszalára 21 beavatott is érkezett a többiekkel együtt, akik mind az Ataiszi népek leszármazottai voltak. Még a Melegvizek Birodalmából is megérkezett Tordos és Pilis ifjúsági beavatott az Ahájok földjén keresztül székihun lovasok kíséretében. Ménes fia, Nap Kira az apja hódításai nyomán új várost hozott létre, On napisten városát, amit a beavatottak vezetésével Amun papjai 45.OOO áradási év feljegyzéseivel gazdagítottak. Ménes fia gondosan áttanulmányozta a titkos rovásokat, és azt tudta meg, hogy az Üvöltő Vizisárkány gyakran idézett elő nagy éghajlat változásokat, majd Hárpia-Tórem a Holdat Jóli-Tórem Földjének irányította. Azonban Kaltes-Asszony a gonosztettet úgy hárította el, hogy a Holdat haladási irányából kitérítette. Azonban Atlantisz ezen súrlódás miatt elkezdett sűllyedni és borzalmas kő és hózápor zúdult a Földünkre. A nagy hideg elöl sokan menekültek a melegebb vidékek felé.

A Havaruti Nagyszala megnyitása a 25 személyes kegyhelyen történt , a 24 Hun Törzsszövetség beavatottjainak elhelyezése pedig Hétváron történt. Itt nyert elhelyezést a 3OO lovas Sikila, Töröngöly, Tardos és Pilis beavatottakkal együtt. Hét beavatott volt a vendéglátójuk. Bábel, Dániel, Gamma, Lagas beavatottakat az ünnepélyes megnyitó után Kadhafi Kadlarsa végvárában helyezte el szálláson. A Lóvárosból jött Arpach az ünnepélyes megnyitás után Karun kérésére, mint a legmagasabb képzettségű arbag-pateszi (gyógyító pap) a hosszú élet titkáról és a rákos elhalálozásokról tartott beszédet.

 

Ebben az Égiektől tanult gyógyítási módok legfőbb tanításaként a mértékletes és változatos életmódot és étkezést javasolta a résztvevőknek. A lépcsős, majd öntözéses gazdálkodással az Égiektől kapott nemesebb magvakkal bőségesen ellátták a templomgazdaságokat és a kása ételek mellett, elkezdték a lepény és kenyérsütés bevezetését. (Mindez már Ataiszban elkezdődött kb.: 12-14 ezer éve.)

Az állatok zsírkészlete mellett a papi gazdaságban megjelent a növényekből sajtolt étolaj előállítása. Ekkor az élet hosszának növekedése elindult. Az ehető gyökérfélék és a mesterségesen ültetett gyümölcsök fogyasztása mellett az életkor lassan a kezdeti 25-35 évről 40-55 évre emelkedett. Elkezdődött a gyógynövények gyűjtése az Égiektől megtanult arbag gyógyítási módok szerint. A szitás és kádas fürdők és a mértékletes életmód alkalmazása az életkort 45-60 évre emelte. Az Égből jöttek tanítása nyomán az emberevés mellett a túlzott húsfogyasztást is megtiltották. Arvisura Anyahita magával hozta az Élet gyökerét, amelynek alkalmazása új gyógymódot teremtett. A nyershúst fogyasztóknál elterjedt, „egyen meg a rák” nevű betegség az élet gyökerének ésszerű fogyasztásával gyógyítható. Égő csipkebokrok bogyóinak levével, növényi anyagok és gyümölcsök gyakori fogyasztásával, csupán galamb, nyúl és fürj hetenként egy-egy napi fogyasztásával és minden más hús fogyasztásának megszüntetésével minden emberi szervezetben ellenanyag fejlődhet ki. Amikor ide érkezett a beszédben, óriási hangzavar támadt. A kegyhelyről kiszaladva látták, hogy egy hatalmas Égi madár fülsértő hangok mellett a füves legelőre leszállt. Havarut a többi beavatottal elindult az Égi madár felé, és ott üdvözölte az Égi lakók követeit:

Kaltes Asszony szekerén érkező Égi tudású férfiak, örömmel üdvözlünk benneteket a Nagyszala tanácskozásain és a segítséget hozó nagyobb  tudásotokat örömmel véve előre is köszönjük az Égiek segítségét. A két fejjel magasabb kaltesi küldött átölelte Havarut és Karun beavatott fejedelmeket és a többi beavatott felé meghajolva mosolygott. Ekkor a 12 Égi beavatott, és még 12 Jóli –Tórem földjén élő legmagasabb fokozatú beavatott Havarut vezetésével az új kegyhelyre távozott. Karun arbag pateszi folytatta az „egyen meg a rák” betegség elleni védekezésről szóló előadást.

A tisztátalan ételek fogyasztásától, valamint az emberek egymástól és az élet nehézségeitől való félelme miatt keletkező és gyógyíthatatlannak hitt betegségből úgy gyógyíthatjuk meg az emberiséget, hogy elejét vesszük a gyors halált hozó káros jelenségnek. Mivel a 8508. Tűzszerzési évben (i.e.5000) az Égiek által hozott gyógyszerek már elfogytak, arbag tudományunknak gondoskodni kell arról, hogy az Égiek által hozott gyógyító cseppek helyett hasonlót készítsünk. Mivel fűben–fában-kövek-vizek sokaságában van az orvosság, nekünk is meg kell tanulnunk az „egyen meg a rák” rossz kívánsággal megnevezett betegség gyógyítását.

 

Kürtök és dobok hangjai mellett étkezésre szólították a Nagyszala tagjait. A beavatottak és a vendégek részére a szent sátorban lévő Szövetség ládájára hordták az enni és innivalót. Étkezés közben a tízezer tűzszerzési évvel magasabb műveltségű és tudású vendégek, a gondolatrezgések átvitelére való finom dobozkáikat elhelyezve az asztalfőn, a Nagyszala beavatottjaival kicserélték a gondolataikat és véleményüket.

 

Égi járművükön most még el tudtak jönni Jóli-Tórem társbolygónk beavatottjaihoz, és az igen fejlett híradó dobozaink segítségével a mai beszélgetést is hallgatva, előkészítettük a magunkkal hozott gyógyszereket.

Az Úr város körzetében való legutóbbi leszállásunk alkalmával elhoztuk a Templom-gazdaságokban történő irányított, tervszerű, bőséget adó gazdálkodás tudományát.

Most Kaltes Asszonyunk Földjének tudósai azt kívánják, hogy hozzánk hasonló építkezési módokat vezessetek be a birodalmaitokban. A 9324. Tűzszerzési évben törvénybe iktatott Ibos-napi, azaz nálatok a Nílus áradásához kötött időszámítást helyesnek tartjuk. A 9538. Tűzszerzési évben helyeseltük a Nagyszala megrendezését. Gondolatrezgések alapján értesült Kaltes-Asszony Földjének központja, hogy az „egyen meg a rák” nevű betegség gyógycseppjei, amit az Úr városa melletti leszállás alkalmával küldtünk már elfogytak, és a beavatottak sem tudják ezt a betegséget a társbolygónkon gyógyítani ezért útnak indítottak bennünket. Ezen jó gyógyszereket amelyek nálunk kiválóan beváltak, Amu főpap utódai fogják őrizni, hogy a beavatott társadalom igénybe vehesse.

Ezen kívül elhoztuk a Kaltes Birodalombeli építési tudomány alkotásainak vázlatait, hogy az emberi fejlődésetek következő lépcsőfokaként olyan maradandó építési remekműveket alkossatok, amelyeket az emberevő társadalom nem fog megérteni. A Ti időszámításotok szerint 10000 Tűzszerzési évvel ezelőtt, - a Jóli-Tórem bolygóján még szokásos háborúskodást - mi már megszüntettük, továbbá a halálos ítéleteket eltöröltük, mert ezen embertelen ítéletek mindig csak az uralkodó rétegek érdekeit szolgálták, hogy a kisebb tudású emberiséget a hatalmon lévők szolgaságba és örökös félelembe taszítsák.

 

Az ember-ember elleni érdekek ráerőszakolása miatt keletkezett az „egyen meg a rák” és a többi hozzá hasonló betegség. Ennek a lappangó betegségnek a gyógyító cseppjeit most elküldték bölcseink.

 

Az égitestek járása és a Ti bölcseitek számítása szerint a háborúskodások még a Halak világhónapjában is lesznek, sőt annak a vége felé fokozódni fognak. A Vízöntő Világhónap kezdetén a beavatottak hatására ráeszmél földetek emberisége, hogy háborúval nem lehet semmit sem megoldani. Fokozatosan abba kell hagyni a fölösleges öldökléseket, és a mi Égi rendeltetésű szokásainkat fogjátok követni. A beavatottak minden Nagyszalán folytassák az emberséges életért való küzdelmet.

Sajnos mióta Hárpia-Tórem társutasként a Hold-Anyát hozzátok szegődtette, Atlantic-földjének a súrlódás következtében beállott elsűllyedését mi sem akadályozhatjuk meg. A sűllyedés fokozatos bekövetkezése miatt még sok ember fog Bothan és Esthan (Egyiptom) és Káldea felé menekülni, ami a Ti jólétetekben zavarokat fog okozni.

Hold-Anya hatására a Ti földeteken az ár-apály miatt fölgyorsult az élet, viszont Jóli-Tórem Földjének forgása lelassult. Sőt, Ataisz bölcseinek a régebbi számított Tűzszerzési időszámítása 380 napról fokozatosan 370 nap alá csökkent és jelenleg 365-366 napos időszaknak felel meg.

A csillagok járása szerinti névadásokat azonban ne hagyjátok abba, mert a Hold-Anya egy üstökös vagy más égitest hatására eltávozhat a társutas szolgálatából, és Kaltes Anyánk földjéhez újból közelebb kerülhettek. Most a köztünk lévő távolság folyton nő és a Halak Világhónapjában már csak Kaltes Asszony lámpácskáira szerelt műszereinkkel tudjuk társbolygónk életét figyelni.

 

Magatokra azonban soha nem fogunk hagyni benneteket, mert a 10000 évvel magasabb műveltségünk és tudásunk, nekünk is rohamléptekkel fejlődik, és apró lámpácskáink átjátszó állomásként fognak működni. A különböző fokú beavatottak, mint örökké élő hírvivőink és híradóink az Életfátok szerint újjá fognak születni és a mi gondolatainkat magukévá fogják tenni. Így az Égi származású beavatottak a haladás útjára fogják serkenteni Jóli-Tórem földjének emberiségét. Az emberevés után még lesz gyűlölködés, de egy magasabb fokú beavatott a gyűlölködés helyett életre fogja hívni Kaltes-Asszony Földjének szeretethitét. (Jézus)

A Vízöntő Világhónapjában a szeretet minden nép életében diadalmaskodni fog.

 

A most gyakorivá vált „egyen meg a rák” rossz kívánságú betegségre a szűkebb beavatott társadalomnak elhoztuk a gyógyító cseppjeit. A Ti gyógyító tudományotok is fejlődni fog a háborúskodásaitok befejezéseképpen, de a gyűlölködés és az irigység, mint rossz emberi tulajdonságok gátolni fogják a fejlődést. Valaki majd megtalálja a módját annak. Hogy e rettenetes betegséget Jóli-Tórem Földjén megszüntessétek. Erről annak idején minden beavatott értesülni fog. Kaltes-Asszony lámpácskáit is utánozni fogjátok, de azok nem lesznek gondolat-rezgések átjátszó állomásaként felműszerezve. A beavatottak egyszerű eljárással meg tudják mondani, hogy melyik fénylő lámpácska kaltesi és melyik Jóli-Tórem földi eredetű.

 

A Nagy Tot (így nevezték a kaltesi beavatottak vezetőjét) az évezredek tapasztalatait figyelembe véve azt mondta:

 

A nagy mindenség minden mozzanata hatással van az emberiségre és az égitestek megnyilvánulásaira. A Bika, Kos és Halak Világhónapjának öldöklő évezredei után Jóli-Tórem Földje elérkezik a Vízöntő Világhónapjába, amikor az emberevés megszüntetése, a Szeretet tanának megértése után az emberiség rájön arra, hogy az öldöklések helyett mindenkinek dolgoznia kell.

A lopások, hazug vagyonszerzések nem teremtenek örökéletűnek gondolt jólétet; ezt csak a békességes munka és a természet titkainak kifürkészése adja meg.

 

A legszebb asszonykorban lévő Sikila volt a legerősebb olyan beavatott, akinek gondolatrezgései bejárták a Földet. Így a gondolat felvevő beavatottak pontosan értesültek a Nagyszala minden egyes mozzanatáról.

 

A társföldünkön élő különleges képességű beavatottak gondolatrezgésekkel örökös kapcsolatban állnak Jóli-Tórem Földjének beavatottjaival.

 

  

 

A dobogókői rovásíró kör második összejövetelének előadás anyaga.

 

Jóli-Tórem földje

 

A Csendes Óceán mélyén a 7O-es évektől több ország indított búvárexpedíciót annak kiderítésére és bizonyítására, hogy van ott egy elsüllyedt földrész. Erről a földrészről azt gondolták, hogy az volt Atlantisz. Mi azonban, az Arvisurából tudjuk, hogy az ott elsüllyedt földrész vagy Mu vagy Ataisz volt, hiszen ezek ott helyezkedtek el. Sajnos keveset tudunk az ott előkerült leletekről, de amit tudunk az megdöbbentő. A tenger mélyén az elsüllyedt földrészen a következőket találták (amiről beszámoltak) a búvárok. Piramisok, kupolák, derékszögű épületek, csatornák, kövezett utak, egysínes vasutak, különböző eszközök, ékszerek maradványai valamint szobrok romjaira bukkantak, melyek anyaga RENDKÍVÜL ERŐS BETON, FÉM, MŰANYAG, ARANY. Ezek az igen modernnek és technológiailag fejlettnek számító leletek egyesek szerint azt támasztják alá, hogy ezen földrész lakói földön kívüliek voltak. Egyes vélemények szerint ezek a földön kívüliek

génmanipulációval embereket teremtettek. A jó természeti adottságok segítségével az időjárást és a geológiai mozgásokat befolyásoló képességükkel és saját tudományos és technikai tudásukkal paradicsommá tették a földrészt. Mindenre megtanították az embereket, így a fejlett mezőgazdasági és ipari tevékenységre, valamint egyeseket még mágikus tudásukba is beavatták. A leletek között megtalálták még a földön kívüliek legjelentősebb örökségét is, a teljességében beazonosíthatatlan összetételű és eredetű, jelenleg is sugárzó kristályt, az OREIKHALKOSZT. Ez a drágakő képes volt fényt és energiát befogadni, raktározni, és sugározni. Sokféle színben és méretben léteztek és aszerint különbözött a felhasználásuk is.

 

A nagy felülettel rendelkező hatalmas kristályokat lokátorként alkalmazták rádióhullámok, emberi hang, sőt képek

közvetítésére. A valamivel kisebbeket prizmaként és napelemként használták. A kisebb de annál színesebb kristályok a gyógyítás, a lelki fejlődés és a fiatalítás eszközeként használták. A fiatalodás érdekében meghatározott számú (6-11-22-vagy 24) színes kristály között 15-2O percet meditáltak egy tiszta kvarccal a kezükben. A rózsaszín és piros árnyalatúakat fájdalomcsillapító hatásuk miatt műtétek és génsebészeti eljárások során alkalmazták. Az arany és sárga árnyalatúakkal a kórós testi elváltozásokat kezelték. A rubin és lila színűek lelki és érzelmi bajoknál segítettek, az egészen sötétek és a feketék védelmet nyújtottak. (Itt jusson eszünkbe a Szent Koronában lévő 12 gondolatrezgő kő.) Ez a tudás fellelhető az ősi misztikus és okkultista tudományokban, melyeket valószínűleg ők terjesztették szét a világ különböző tájain. Ennek bizonyítékaként szolgál, például az az ősi tábla melyet Peruban találtak és a letűnt kontinensek közül Mu-t és Lemuriát ábrázolja. Az ősi indiai és tibeti írások is említést tesznek kapcsolatukról az elsüllyedt világgal. A buddhizmusban a tökéletességre, bizonyos erők gerjesztésére és a transzcendens elérésére használt mágikus hatású „ÓM MANI PADME HÚM” vagyis a „DRÁGAKŐ A LÓTUSZBAN” varázsformula esetleg azonos lehet az OREIKHALKOSSZAL. És itt eszünkbe juthat az is, hogy a lótuszvirág Mu kontinens jelképe volt.

 

És most akkor nézzük meg, hogyan kapcsolódik ide az Arvisura.

 

Arvisura Kr.e. 4OOO-3981 Baratony, Erek, Sikila aranyasszony rovása, első kötet 2O7. old. És 65. Arvisura Báta rovása.

 

Az emberi élet akkor kezdődött Jóli-Tórem földjén (Föld) amikor 432.OOO évvel ezelőtt Kaltes asszony földjéről megjelentek az égi lakók. Akkor a szárazföld még egy volt. Az üvöltő sárkánykígyók égi harca folytán azonban megmozdult az ősvíz alatti lávafolyam és szétválasztotta Jóli-Tórem szárazföldjét. A mindent éltető Napisten munkája nyomán esők zúdultak Jóli-Tórem földjére és dús élet kezdett virágzani. De újabb üvöltő sárkánykígyó jött és magára rántotta a holdat. Az földünkhöz csapódott, Jóli-Tórem földje megrázkódott és milliónyi porszem borította el a Napisten fényes tekintetét. Majd eljegesedett minden. De a Nap ura nem engedett mindent elpusztítani és Kaltes asszony bolygójáról elküldte az égi lakókat, akik összeházasodtak Jóli-Tórem földjének lakóival. Ekkor nyílt ki az emberek agya és elkezdtek okosan uralkodni a Földön és a vízben lakók felett. Lassanként vére szerint mindenki a 4 embercsoport valamelyikébe tartozott, de ezer számra akadtak olyanok is, akiknek a vére visszaütött a Kaltes asszony által küldöttekére. Akikből az égi lakók vére kiütközött azok 3-5-7-9-11-13-15-17-19-21-23 és ritkán 24 karátos beavatottakká váltak (mint Jézus). A 24 karátos beavatottakról az égieknek mindig tudomásuk volt, és haláluk után ezeket az égbe ragadták. Kaltes asszony birodalmából mindig figyelik Jóli-Tórem földjét, és ha kell, beleavatkoznak életükbe. Kaltes asszony igen gyakran elküldi szekerét hozzánk az égiek beavatott embereivel, akik segítenek a fejlődésben. Pintor feljegyzése szerint 5O ezer évvel ezelőtt egy nagyobb csoport érkezett, akiknek utódai a nagy hidegek beálltával Atlantiszba vándoroltak, majd a kékszemű tarkós népek üldözése elől Napisten birodalmába (Egyiptom) menekültek.

 

Ezek az emberek már írást is alkottak, amit a Napisten papjai őriznek. A Pamír, Ural, és a Melegvizek birodalmából a hideg elől a sok beavatott tanítványaival Ataiszba vándoroltak, ahol soha nem volt tél.

Ide jött Anyahita (i.e. 12.3OO környékén) a Kaltes asszony birodalombeli szekerén látogatóba, de a Kékleny hegység nagy mágnesessége miatt abba ütköztek, s így nem térhettek vissza. Először csak egymással párosodott a három férfi és öt nő (akik az űrhajón voltak) később a régebben jött beavatottak leszármazottaival is. Így egy beavatott társadalom fejlődött ki, akik aztán a földi őslakókkal is házasságra léptek. Ők aztán mindinkább vesztettek beavatottságukból és mindig kisebb lett a teljes tudású emberek száma. Tudásuk azonban elegendő volt ahhoz, hogy megszüntessék az emberevést. Ezt azonban csak úgy tudták elérni, hogy a vadon élő állatokat megszelídítették. Ataiszban a dombokon lépcsős, míg a síkságon csatornázott földművelést hoztak létre. Az emberevőket fogságba ejtették és megtanították nekik a helyes táplálkozást. Aztán megtanították őket dolgozni és a beavatottak nyelvén beszélni. Felvették őket a templomgazdaságokba először pásztoroknak aztán földműveseknek. Mivel Arvisura Anyahita gyerekszülés következtében később a lábára megbénult és az otthonról hozott gyógyszerek elfogytak, kénytelen volt a teljes gyógyulás helyett ülő munkát végezni a többiek kívánságára. Így Kaltes asszony földjének szokása szerint elkezdte leróni a Kaltes asszony birodalmának hitvilágát és tudományát. Ezt az utódai aztán tovább művelték és a leírásokat a papok őrizték, majd később az ifjúságnak tanították.

 

A Szíriusz csillagképből jövők élete… (4.C. Arvisura első kötet 223.old.)

 

Tenisur a Kaltes asszony bolygóján, a kaltesi birodalomban már kiforrott, legalább 1OOOO tűzszerzési évvel magasabb fejletségről beszélt. Mivel a földi és vízi járműveik igen sok balesetet okoztak, nem beszélve a levegőben röpködő járművekről, ezen baleseteket úgy csökkentették, hogy a jövő-menő közlekedési alkalmatosságokat más-más útvonalon mozgatták. Így sem előzés közben, sem géphibából eredően súlyos balesetek nem történtek. Minden lélegzetvételnyi megállóban kupolás várótermek és városok épültek. Ezen kisebb nagyobb települések helyét úgy határozták meg, hogy erdőségek, melegvizek és tavak, tengerek mellett építették ki a fedett városaikat és szállásaikat, hogy a természetbarátok, turisták és a sportoló – vetélkedő ifjúság kényelmesen és jó helyeken élhessen. Lopások és gyilkosságok, valamint háborúskodások már 1OOOO év óta nem fordultak elő.

 

Megjegyzés: Fejlett közlekedési rendszer, kupola alatti városok, erdők és vizek mellett. Vigyáznak arra, hogy az emberek kényelmes jó helyeken éljenek és, hogy a természettel kapcsolatot tudjanak tartani. A szöveg szerint a technika kifejlődése mellett a természeti környezetüket is meg tudták óvni, tehát a kettő összeegyeztethető. Izgalom, versenyszellem, vetélkedés megvan, de nem háború és egyéb bűncselekmények formájában. 

 

És most érdekesség képen lássunk néhány évszámot az Arvisura időrendi táblázatból.:

 

 

 

TÁJÉKOZTATÓ JELLEGGEL!

A dátumokat a többféle – nem egyeztetett – időszámítási módok, az időtörések hiányos ismerete és a földi forgásidő változásai miatt csak tájékoztató jelleggel kezeljük!

 

A legősibb adatok.

 

i.e.443.658     A laraki papok szerint ekkor jelentek meg először a Kaltes asszony szekerén érkező égi emberek a földön.

 

i.e. 48.863      egyiptomi beavatott papok feljegyzéseket készítenek.

 

i.e. 4O.OOO körül Nippur pateszi lerakja az első Sumér város alapjait.

 

i.e. 33.52O      1O néptörzs alakul ki a Földön.

 

i.e. 19.5OO      Az ataiszi szabir népcsoport elkezdi időszámítását.

 

i.e. 15.5OO      Az ataiszi Szavárd népcsoport elkezdi időszámítását.

 

i.e. 13.5O8      A tűzszerzés éve. Az időszámítás és a fémművesség kezdete a   

                       Földön. Miskolc megszerzi Kémi istenasszony szájából a tüzet.

 

i.e. 12.788      A 11. kaltesi (Szíriusz B) látogatók a földön.

 

i.e. 12.679      12. kaltesi látogatók.

 

i.e. 12.577      13. kaltesi látogatók.

 

i.e. 12.475      14. kaltesi látogatók.

 

i.e. 12.373      A 15. kaltesi látogatók.

 

i.e. 12.281      A 16. kaltesi látogatók.

 

i.e. 12.O69     A 17. kaltesi látogatók.

 

i.e. 11.867      A 18. kaltesi látogatók.

 

i.e. 11.765      A 19. kaltesi látogatók.

 

i.e. 11.663      A 2O. kaltesi látogatók.

 

i.e. 11.658      A nagy özönvíz. A Hold nekicsapódik a Földnek, és Atlantisz 

                      süllyedni kezd.

 

i.e. 11.442      Második kísérlet a Hold Földhöz csapására. A kaltesiek eltérítették, 

                      de kisebb özönvizek pusztítottak.

 

i.e. 11.OOO körül  A 22. kaltesi látogatók.

 

i.e. 97OO     körül  Lagas az első Sumér király várost alapít.

 

i.e. 9OOO    körül  A 23. kaltesi látogatók.

 

i.e. 85O8      Anyahita lehozza a Szíriuszról a 12 gondolatrezgő követ, melyek ma a

                    Szent Koronában vannak.

 

i.e. 7OOO    A 25. kaltesi látogatók.

 

i.e. 5758      A 26. kaltesi látogatók figyelmeztetik az Ataisz-belieket, hogy a sziget

                   veszélyben van. Megkezdődnek az ataiszi gyarmatosítások, 

                   kivándorlás  a szigetről. Káldi földön megalapítják AMU-ÓM-ot.

 

 

Minden civilizációs ciklus egy lehetőség volt arra, hogy az emberi faj tökéletesedjen, fejlődjön. Az utóbbi egy millió évben az ÓRIÁSOK kipusztulása után sorra megjelentek a következő emberfajták.:

 

i.e. 92O.OOO körül     PYTHEKANTROPUS

 

i.e. 35O.OOO körül     HOMO NEANDERTHALENSIS

 

i.e. 13O.OOO körül     HOMO SAPIENS FOSSILIS 

                                     (Cro Magnon)

 

i.e. 5O.OOO körül       HOMO SAPIENS

 

i.e. 1O.OOO körül       HOMO SAPIENS SAPIENS 

 

A következőnek véleményem szerint a HOMO CRISTIANUS- 

nak kellene lennie, szemben más véleményekkel melyek a HOMO KIBERNETIKUS –t valószínűsítik. Tehát véleményem szerint az embernek inkább krisztus tanításai szerint kellene tovább fejlődnie, hiszen az az út emberközeli és messzebbre is visz.

 

 

Ezt az írást a neten találtam. Érdekes és elgondolkoztató olvasmány. Ajánlom mindenkinek. 

 

A MÁSODIK MOHÁCS

 

Tudjátok-e, mitől terem gazdagon a róna?
Tudjátok-e, mitől piros a fakadó rózsa?
Kardforgató őseinknek hullott itt a vére,
Ezeréves szép hazánknak minden kis rögére.

          Pósa Lajos (1850-1914): Gondoljatok őseinkre /részlet

 

 

Feketedik a pamutszál, ahogyan a lobbanó láng kékes magva emészti, tétován csillan a fénysugár a mécs barna üvegén, felizzik a vörös, kiárad a fehér és kisarjad a zöld a köré kötött szalagon. Mindenszentek napja. A csendbe öltözött áldozat és az ősök életáldozatát kivetítő lelassult idő rajzolja képeit az emlék-vászon képlékeny anyagára; - Ecce homo. Felfakad bennem egy emlék; - Május, orgona illat, a termőre forduló föld langyos párája, sarjadó vetés zöldellése a maróti határban. Lassú sodrású, tiszta gondolat, melyet formál a száj. Vajon szól-e még az öreg, Pintér János bátyám, s mondja-e igéivel, keserű magyar sorsa emlékvirágának szirmait pergetvén, a tanítást? Légyen áldott az igazmondó ajak, a mozdulat mellyel rámutatott a síkra, melyen közel huszonötezer igaz magyar férfi, virágzó asszony, tisztes agg, s gyermek fogadta az elkerülhetetlen, hősi halált. Ezen a helyen még az 1950-es évek elején, nyárfák szegélyezte, iratos kő őrizte emléküket. A jel sorsa, mint az útszéli kereszteké, beteljesedett, traktorral sárba rántották, a fákat kivágták, majd beszántották a területét. Nem őrzi nyomát csak az emlékezet. Történetíróink elhallgatják ezt a népirtást, mely kezdete volt az 1529. évi pilisi genocídiumoknak (Búbánat-völgy, Dömös). A BUDAI ESEMÉNYEK 1526. ÉVBEN

Buda neve az időben, az írásos forrásokban gyakran felbukkan, néha önállóan, de más esetben Pest városával szoros összefüggésben. A hadi események következtében elszenvedett tűz általi teljes pusztulás leírása e városokban és a Szulejmán szultán Magyarországból történő kivonulása után keletkező királyi adományozó oklevelek - a Buda városában lévő odahagyott zsidó házak a hűtlenség, a törökkel való összejátszás és együttműködés okán, oldható fel, ha tényként fogadjuk el; a Buda nevet viselő városok közül egyet, bár ez a város még 1538-ban is, János király uralkodása idején, PESTÚJHEGYI VÁRNAK nevezi és írja önmagát – Pesttel egyetemben – felperzselt a török, tűzzel emésztve el az épületeit, és a másik Budát, a szakrális pilisi Budát, előzetes, titkos tárgyalások eredményeképpen, épségben vehette át a város kulcsával, amelyet Joszéf ben Slomo, a budai zsidó közösség vezetője, nyújtott át a fenséges padisahnak. - Tettéért a zsidók vezetője kiváltságlevelet kap a szultántól, amit utódai még Abdelaziz szultánnal is meghosszabbítatnak 1868-ban. - A fényességes padisahot és kíséretét felvezették a királyi palotába, a Magyar Királyság kincstárába. Ennek a „látogatásnak”mozzanatairól olvashatunk Evlya  Çelebinél is, továbbá Szulejmán szultán hadi naplójának alábbi bejegyzésében; 932. év Zil-Hidzse hó 7. nap. (a később bevezetett Gergely naptár szerint: 1526. szeptember 15. szombat) „…A királyi palotában lévő fegyvertárat és egyéb szereket, a palota előtt levő rendkívül nagy ágyút és a többi ágyúkat, továbbá az oszlopon álló rézalakot és annak fiait elhurcolva, éjjel-nappal szállították a hajókra.”

Nem csak a kincstár javai kerültek behajózásra, hanem, amint az a következő bejegyzésből is kiviláglik, kettőezer, más források szerint háromezer budai zsidó család is javaikkal egyetemben, szabad emberekként, átszállíttattak a török birodalomba, jeshivát alakíthattak, megőrizhették viseletüket, szabadon kereskedhettek, adózási kötelezettségük mellett.

Szulejmán naplójában szeptember 22-én a következő olvasható: Budin vaki olan jahudiszi szürgün aolunup, gemilere kojuldu; magyarul: „A budai zsidók száműzve, hajóra rakatva”. Vajon, milyen „száműzetés” lehetet az, amiről a török feljegyzések között olvashatjuk: - a zsidók számára, „… hazájuk elhagyása a nyomorúságból való megszabadulás.”

Ez nem lehetett ad hoc döntés következménye, hiszen elegendő folyami hajóból álló szállító, és biztosító hadiflottára volt szükség a művelet végrehajtása érdekében.

A hét nappal korábbi Buda alatti hősies csata, amely a szekérvárba zárkózott budai nemesek, polgárok és a török katonai, és félkatonai seregrészei között dúlt az úgynevezett „maróthi síkon” mégis nagy véráldozatot követelt a török részéről.

BUDA ÉS KÖRNYÉKE   

A maróthi vérmező   

Csak

Marótot ne emlegetné a királyné, ahol több magyar esett el a

szekérsáncok között, mint akár Mohácsnál! Férfiak, keservesebb

káromkodások között, mint amilyen káromkodásokat valaha a magyarság

hallott, asszonyok és gyermekek olyan sikoltozásokkal, hogy Pozsonyig

lehetett hallani. A nádorispán homlokát mindig ellepte a hideg

verejték, amikor a második Mohácsról, a maróti csatáról hallott.

Csak már elmúlna ez a keserves 1526-i esztendő, amely telve van

borzasztó eseményekkel!”

Krúdy Gyula: Királyválasztás Pozsonyban (1930. Óbuda)

MOROTH,

1526. szeptember 13 -14 -15.

A maróti vérmező Ó-Buda alatt, tőle két kilométer távolságban.

Mintegy 25 000 főt, magyar nemesi, és budai polgár családot asszonyostól, gyermekestől, mészárolt le a török had és segédcsapatai. A végsőkig elszánt, elkeseredett küzdelem oly’ heves, és az emberveszteség ellenére, oly’ eredményes volt, hogy a csata első két napján kétszer is visszavetették a gerendákkal megerősített szekérvár elől a rohamozó könnyű lovasok seregét, nagy pusztulást okozva soraik között. A döntő ütközetre szeptember 15-én került sor. Szulejman (Salamon) szultán erre a napra a reguláris hadából 6000 janicsárt, 10 000 szpáhi katonát, és ágyúkat, a kezelő topcsikkal, vezényelt a pilisi Buda alatti síkra. A török tüzérség tűzvezetése megbontotta a szakrális oltalom céljára emelt szekérvár falait, a janicsárok puskatüzében több ezren vesztették életüket, az egérutat választókat, kímélet nélkül, a könnyű lovas szpáhik és rumi tatárok hányták kardélre a vériszamos maróti mezőn. A török számára is gyászos veszteséggel zárult e hadművelet, egy mezőn. A török számára is gyászos veszteséggel zárult e hadművelet, egy szemtanú így emlékezik vissza három év multával ezekre a napokra: „a török nagy veszteséget szenvedett 1526-ban Budánál, akkorát, hogy három napig temették halottaikat. Az elesetteket a zsidótemetőben földelték el.”

24 873 fő esett áldozatul a magyarok közül a maróti síkon 1526. szeptember13, és 15 között. Öt ember elmenekült, százan estek élve a törökök hatalmába.

A török vesztesége 5435 fő.

Brodarics István szokatlan gyorsasággal, Krakkóban, 1527-ben, nyomtatásban megjelent művében, a „De conflictu Hungarorum cum Turcis ad Mohatz verissima descriptio”-ban /Brodarics István Krónikája a Mohácsi vészről/ Dr. Szentpétery Imre fordításában, így tudósit a marót melletti mészárlásról;

„Az ellenség, mely Magyarországon ekként dühöngött, sehol sem talált nagyobb ellenállásra, csak Maróthon, mely nem messze van Esztergomtól. Ez az esztergomi érseknek kies fekvésű mulató helye, azon erdők között, melyeket mi Vértesnek nevezünk, minden felől erdők és berkek veszik körül. Ide húzódtak a mieink közül néhány ezren feleségeikkel és gyermekeikkel együtt, bizván a helynek természettől is megerősített voltában. Ezekkel az ellenség több izben is kemény harczot vívott, s az ellenségből mindannyiszor sokan elestek. Végre is, mikor az ellenség a mieink táborát, melyet szekerekből alkottak, sehogy sem tudta elfoglalni, kénytelen volt ágyúkat hozni, s így aztán a tábort szétlőtték, s az ott levőket majdnem egy szálig levágták. Azok a nagy holttestrakások, a melyek most is láthatók ott, elárulják az öldöklés nagyságát. Azok, a kik egy páran megmenekültek innen, azt mondják, hogy körülbelül 25,000 magyar volt itt. Összevéve mindazokat, a kiket levágtak és a kiket fogságba ejtettek, merem állítani, hogy azok közül, a kiket én ismertem, majdnem tizenkétezren pusztultak el ebben a veszedelemben.”

Hitelt kell adnunk annak a megjegyzésének, mely azt állítja, hogy e magas tisztséget viselő főember 12 000 ezer embert ismert személyesen az itt lévők köréből, ez csak úgy lehetett volt igaz állítás, ha ezek az emberek nobilisek magyarul nemesek voltak. Ez kizárja azt a nyomtatásban megjelent, hírneves hadtörténészünk által jegyzett véleményt, mely szerint itt „húsz-huszonötezer paraszt (földműves jobbágy) állt volna ellent fegyveres erővel, ősei szekérvárát felépítvén, annak rejtekében, a török haddal.

 

 

A PILISI BUDÁKRÓL

A „buda” szó szófaját tekintve – városokra, de egy időben mindig csak egy helyre, vagy személyre vonatkoztatva - jelző szerepet tölt be a régi hun-magyar nyelvben, jelentése; „felébredett” ami szakrális értelemben annyit tesz, eleven kapocs Ég és Föld között, az égi rend, s az Égi Tudás, az Égi Törvény; a TUR-AN földi képviselője s Ura, őrizője egy személyben.

Ezért látjuk azt, ha Mária országára; az egységes Kárpát-medencére tekintünk, hogy számos helységnév hordozza a BUDA elő-, vagy utónevet. Ha ez így van a Kárpát-hazában, fokozottan így tapasztaljuk az ország, a Földanya szívében: a PILIS-ben. Földrajzilag egy központi, szakrális, természet- és ember alakította hegyekkel szabdalt tájegységen belül, a Kr.e. V. évezredig visszamenőleg, találtatnak meg ősvárak, és várerődítmény-rendszerek maradványai, nyomai.

Az első Buda – nevezzük Ősbudának – az ősi Pilis egyik szív alakú völgyét karéjozza. Védelmi rendszere a Rákász-patak felső folyásánál fekvő ősvárat, és a környező magas hegyek csúcsán, a kör alakúra épített, Fény-templomokat védte. Ez az erődrendszer Jézus Úr születése előtt az V. évezred első részében épült, és mintegy háromezer esztendő múltán megújíttatott, amint az új falrakás régi maradványainak forrasztott kő technikájából ma is láthatjuk.

Krónikáink leírják, hogy ezeket a romokban talált várakat a beköltöző- és visszaköltöző azonos szkíto-kelta népek, szkíta népcsoportok vezetői, Etele nagykirály és szépunokájának: Alamusnak fia, Árpád újítja meg, építi újjá. Ez történik az Evlya Çelebi szerint a Kr.e. 188-ra felépült, egy ősvár maradványaira emelt, Francio frank király által „alapított” Szikambriának nevezett várral, amit később Atilla várának, Edtzilburgnak, még később Budának, majd 1243. július 5.-től, latinul Vetus Budának, Buda Veternek, magyarul Ős-budának, vagy Ó-budának hívnak. E vár, majd Új-buda, fő királyi székhely II. Lajos koráig, bár a királyi udvar nem mindig tartózkodott falai között. Királyi házak, székhelyek voltak továbbá DMS (olvasata:Dumuz, Dumus, Dimis, Dömös), VSGRD (Víz-szeg-garád, Visegrád).

Érdemes megjegyezni Szulejmán szultán hadi naplójának 1526. szeptember 18.-i bejegyzésének részletét: „Azt mondják, hogy Buda építése óta és az egyenes ágon leszármazó magyar királyok uralkodása óta Lajos király idejéig 4700 esztendő múlt el.”

Ez az adat az Ős-buda várának építésére vonatkozik, arra, amit a törökök Eszki-Budinnak hívnak, és aminek a környékét, 1526. szeptember 15.-től, nyolc napon belül dúlták, fosztogatták, a közeli pálos főmonostort porig égették, még a kőfalak alapjait is kiásták. Emlékeztetnek a pálos iratok; „A budai várat azonban teljesen érintetlenül hagyták, semmit sem romboltak le, és semmit sem égettek föl. És amíg ezt tették, a törökök egyik vezérét Maróton az összegyűlt falusi nép puskával lelőtte. Budára vitték, ahol nagy jajgatással a mezőn eltemették. Halála nagyon elkeserítette a császárt.”


 

BUDASZENTLŐRINC KOLOSTORA

Gyöngyösi Gergely a magyar alapítású pálos rend egykori rendfőnöke írja a pálos rend történetéről szóló könyvében ékes latinsággal – melyet Árva Vince atya ültetett át magyar nyelvünkre – az alábbiakat; -„Ebben a veszedelemben rendünk sok kolostora pusztult el. Magyarországon a remeterend központját, a legfőbb kolostort, a Szent Lőrinc tiszteletére épült, gyönyörű fekvésű Buda melletti kolostort és az egész ország gyönyörködtető vigaszát teljesen kifosztották.”

 „A templomban a ragyogó festmények, a csodálatos kórus, a költséges mestermunkák, a kiváló orgona és más a nagy tűzben elégett, és így a szentély mennyezete is beomlott. Az oltárokat lerombolták, a képeket csúfosan összeszabdalták, a sírokat fölforgatták, Szent Pál márványkoporsójának finoman faragott fedőlapját durván lelökték, és három darabra törték. A kolostor dicső szobáit, minden műhelyét fölgyújtották, és a földig lerombolták. Minden használati eszközt összetörtek, az összes élelmiszert elfogyasztották. Tíz napig voltak a kolostorban, és minden zugot, minden rejtekhelyet átkutattak, földúltak, szétromboltak, és sehol sem dühöngtek annyit, mint ebben a kolostorban.”

 „És úgy látszik, a világ végéig sem fogják ezt a kolostort ősi szépségében visszaállítani. Pedig Isten és Szent Pál segítségével a templom minden fölszerelése megmaradt, azon a titkos helyen, ahova a testvérek elrejtették. És Szent Pál kápolnájában sem volt tűz, csak a külső ajtó előtti részen, de mégis mindent leromboltak. A könyvtárban ezer forint értékű könyv égett el.”

„Ebben az időben huszonöt testvért öltek meg a törökök. Némelyek csodálatos módon csak megsebesültek.”

NEM ODA BUDA!

1243-ban indult meg a vár építése az akkori neve szerint "pesti Újhegyen", a mai budai Várhegy déli részén, melynek csonka tornya ma is látható. – A Gellért-hegy másik neve; Pesti hegy volt. - A várható újabb tatár támadás miatt felgyorsul az építkezés. A megépített vár első oklevéli említése, mint „Novo Montis Pestiensis” néven történik IV. Béla oklevelében, magyarul; „Újhegyi Pesti várunk”.

Annak ténye, hogy ez az elnevezés a királyi várra és polgárvárosra vonatkoztatva sokáig fenn maradt, három érvet hozunk fel a későbbi korokból.

Mária király korából -1393 - származik az a salzburgi könyvtárban található latin, és németnyelvű doktoravatási jegyzőkönyv, amelyben megemlíttetik a jelen valók között; László Gergely veszprém püspöke, és a pestújhegyi szent Mária-Magdolna parókia rectora. (Inc.; Venerabili et circumspecto viro domino Johanni Trevor utriusque iuris doctori canonico[…]…And(reas) canonicus ecclesie sancti Stephani alias omnium sanctorum Wienne ad Romanam ecclesiam… ecclesie parochialis in Gredwino Salczburgensis diopcesis executor…

Gennant sind: Gregorius Ladislaus rector parochialis ecclesiae sanctae Mariae Magdalenae in novo Monte Pestiensis Vespremiensis dioecesis)

Nem egészen 145 évvel későbbi írott forrásban (1538), I. János király (Szapolyai v. Zápolya) íratja „…városunk (Buda) még a mi korunkban is minden kiváltságában PESTÚJHEGYI VÁRNAK nevezi és írja önmagát.”

1908. Az esztergomi egyház egyházi címeket felsoroló könyvében (CLERI ARCHIDIOECESIS STRIGONIENSIS) a „Budavári” főtemplom így szerepel; -„ÚJ HEGYI PEST BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA EGYHÁZA”

Az előadottakból kitűnik, hogy a mai Buda, és Óbuda csak nevében emlékeztet a régi dicső királyi szakrális városokra, de azokkal nem azonos. A régi városoknak, és váraknak a nyomait a Pilisben lelhetjük fel,…nyomait, mondom, mert a várak és védrendszerek romlásának folyamatában szerepet játszottak a térségben pusztító földmozgások, a hadi események következményei, valamint Lipót császár 1701-ben kiadott – és politikai okokból, azóta sem publikált – ordója, amelyben benne foglaltatott a pilisi várak felrobbantatása, köveinek széthordatása, és a Pilisbe és környékére újonnan betelepítetett népek felépítendő falvainak házfalaiba építetése.

Magam is láttam Dunabogdányban olyan vakolatát vesztett házat, melynek oldalában faragott kövek voltak, s a közeli vár falaiból származtak. Maroson is rábukkantam egy járda részletre, ami szintén vulkanikus eredetű faragott épületkövekből létesült. A jelen lévő ősi múlttal együtt élünk, küldjünk felé egy bíztató mosolyt, szorítsuk meg melegen a kezét és átlépvén e „mai kocsmán”, induljunk el együtt bátran vállalt jövőnk felé!

Irodalom:

Kohn Sámuel: A zsidók története Magyarországon (1884.)

Vasadi Péter: A budai zsidó közösség története 1526 és 1686 között (tanulmány, www.zsido.hu/töténelem)

Gyöngyösi Gergely: I. Remete Szent Pál Remete Testvéreinek Élete /Varia Paulina III. 1998.

Evlia Cselebi török világutazó Magyarországi Utazásai 1662-1664. (MTA 1904.)

Szulejmán szultán győzelmes hadjárata  932. év Zil-Hidzse hó (1526. IX.8-X.7.) (fordította: Thúry József)

Vértessy György: Fehéregyháza kérdése / tanulmány

Dr. Bagyary Simon: Dobozi Mihály tragédiája /tört. Tanulmány (esztergomi Kath. Főgimn. Értesítő 1908.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Votum separatum

(Bendegúz, 2011.04.18 21:44)

"A következőnek véleményem szerint a HOMO CRISTIANUS-

nak kellene lennie, szemben más véleményekkel melyek a HOMO KIBERNETIKUS –t valószínűsítik."

Szerintem a zsidó-keresztény világnézet 2000 éve beteljesedett, vége. A technikai civilizáció szemmel láthatóan zsákutca. Ezért a következő lépcsőfok a Homo Intellecticus lehet.

2045 Törökbálint Kazinczy F97

(Halász Mihály, 2009.07.31 16:19)

Zsámomra a magyar őstörténelem tanulmányozása ad hitet és egy kis megnyugvást ebben a rettenetes globálisnak nevezett világban.Arvisura olvasását ajánlom minden MAGYAR testvéremnek,ugyan sokak szerint ez mese szerű mű, főleg azok mondják akik valószinüleg a kezükbe sem vették.
Üdv,további jó munkát,és kutatást!!!

roland9229@freemail.hu

(Roland, 2008.09.26 18:00)

Hello

Nagyon érdekesnek találtam ezt az irományt.Én az élet kialakulásának ezek alternatíváit részesítem előnyben. Szeretek ilyeneket olvasni!

További szép napot :)