Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az ausztráliai őslakók bölcsessége

Az Igazak népének tanítása.

(Összeállítás Marlo Morgan Vidd hírét az Igazaknak, című könyvéből.)

 

 

Mi a Mindenható igaz népének törzse elhagyjuk a Földet. Eldöntöttük, hogy fennmaradó időnkben a szellemi lét legmagasabb fokán éljük az életet.

 

Örökkévaló lények vagyunk. Több hely van a világmindenségben, ahol a lelkek arra várnak, hogy kövessenek bennünket és megtestesüljenek. Mi az első lények leszármazottai vagyunk. Az idők kezdete óta kiálljuk a túlélés próbáját, rendíthetetlenül őrizzük az ősi értékeket és törvényeket. Az idők kezdetén, amelyet ők ÁLOMIDŐNEK neveznek, minden szárazföld egy volt. A Mindenható megteremtette a világosságot, és az első napkelte szilánkokra zúzta az örökös sötétséget. A végtelen űrt milliónyi égitest töltötte ki, köztük a mi bolygónk. Egyhangú és élettelen volt, felszíne kopár, csupasz. Néma csend vont köréje burkot. Egyetlen virág sem hajladozott, szellő sem rezdült. Nem verte fel madárdal az űr némaságát. Ekkor a Teremtő értelmet adott az égitesteknek, mindegyiknek más és mást. Először életet lehelt a mienkbe, aztán megszülettek a vizek, a levegő, a föld. Az élet minden formájában megjelent. Mi nem úgy képzeljük el a Mindenhatót, mintha nagysága, alakja és súlya lenne. Ő a lényeg, a teremtés, a tisztaság, a szeretet, a mérhetetlen, a kifogyhatatlan erő. Sok törzsi legenda szól a szivárványkígyóról, az erő és a tudatosság áramlásának jelképéről, hiszen az áramlás kezdetét teljes nyugalom előzi meg, aztán megindul a hullámzás, s belőle hang, szín és forma keletkezik. Ez a teremtő tudat. Mert az a minden, a lényeg. Benne él a kövekben, a növényekben, az állatokban, az emberiségben. Isten megteremtette az embert, ám testünk csupán örökkévaló lelkünk házául szolgál.

 

Szerte a világegyetemben vannak helyek, amelyek más örök életű lényeknek adnak otthont. Törzsünk hite szerint a Mindenható először megteremtette az asszonyt, és aztán varázsolta életre a világot. A Mindenható nem személy.

Ő Isten, a legfőbb lény, a határtalan jóság, az oltalmazó hatalom. Energiáját kiterjesztette mindenre és megteremtette a világot.

 

Hitük szerint Isten a maga képmására alkotta az embert, de nem fizikai értelemben, hiszen ő testetlen. A lelkek szintén Isten hasonmásai, hiszen képesek a tiszta szeretetre, a békére, az alkotásra és a gondviselésre. Mi, emberek szabad akaratot kaptunk, valamint ezt a bolygót, hogy itt megismerhessük az érzelmeket, amelyek az emberi testben lakozó lélekben hevesen törnek fel.

 

Az álomidőnek három korszaka van. Kezdetben volt az idők kezdete; az álomidő azt a szakaszt is felöleli, amikor a föld már megteremtetett, de még nem nyert formát. Az ember legelső ősei, érzelmeiket, tetteiket próbálgatva minden megkötöttség nélkül éltek, és azt gondolták, hogy nem kell fékezniük indulataikat, szabadon dönthetnek. Vagy találtak, vagy teremtettek okot a haragjukra, hogy féktelen dühük kitörhessen. Ám a bosszúvágy, a mohóság, a gerjedelem, a hazugság és a hatalomvágy nem vezet semmire, nem ezeket az érzelmeket kell fejlesztenünk. Ezért kellett eltűnniük a föld színéről a legelső embereknek. Helyüket kőtömbök, vízesések, sziklák és más jelenségek foglalták el. Ezek még ma is léteznek a világon, és intő például, tanulságul szolgálnak mindazoknak, akik elég bölcsek ahhoz, hogy okuljanak belőlük. A valóságot a tudatosság alkotta meg. Ezután kezdetét vette az álomidő harmadik korszaka, a jelenkor. Az álom még mindig tart, és a tudat azóta is egyre formálja a világot.

 

A földet nem lehet birtokolni, hiszen mindenkié, hozzátartozik minden létezőhöz. A birtoklás végérvényesen kizár mindenki mást, mert benne nyilvánul meg a határtalan önzés.

 

Amikor az első emberek megjelentek Ausztráliában, a földrészek még nem szakadtak el egymástól.

A tudósok feltételezése szerint 18O millió évvel ezelőtt létezhetett PANGEA, az összefüggő szárazföld, amely kettéhasadt. LAURASISON helyezkedtek el az északi Kontinensek, GONDWANÁN pedig Ausztrália, India, Afrika és Dél-Amerika. India és Afrika 65 millió évvel ezelőtt elsodródott, délen meghagyva Antarktiszt, jobbra és balra Dél-Amerikát és Ausztráliát. Az emberiség történelmének hajnalán, az emberek egyre messzebb és messzebb vándoroltak. Váratlan helyzetekbe, ismeretlen közegbe kerültek, de feladták az igazságot, és az életben maradás, boldogulás érdekében inkább szabadjára engedték erőszakos érzelmeiket.

 

Minél messzebbre jutottak, annál jobban megváltozott hitviláguk, átalakultak értékeik, és a hűvösebb északi éghajlat alatt bőrük színe fokozatosan kivilágosodott. A bennszülöttek szemében egyik bőrszín sem különb a másiknál, de szerintük már sosem térhetünk vissza a kezdetek eredeti állapotához, amikor még minden ember azonos színű volt. A mutánsokat egészen más tulajdonságok jellemzik. Először is nem sokáig bírják a nomád életmódot. A legtöbben közülük úgy élik le az életüket, hogy nem tudják, milyen érzés meztelenül állni az esőben. Épületekben laknak, hozzászoktak a mesterséges fűtéshez és hűtéshez, napszúrást kapnak a szabad ég alatt. Másodszor, a mutánsoknak nincs olyan jól működő emésztőrendszerük, mint az Igazaknak. Arra van szükségük, hogy táplálékaikat feldolgozzák, előkészítsék, kezeljék, tartósítsák. Több mesterséges anyagot fogyasztanak, mint természetest. Sőt odáig fajult a dolog, hogy allergiát kapnak az alapvető, természetes anyagoktól, a levegőben szálló virágportól. A csecsemők olykor nem bírják saját anyjuk tejét. Korlátolt a gondolkodásuk, hiszen a maguk beosztása szerint mérik az időt. Csak a mában élnek, felelőtlenül rombolnak, nem gondolnak a holnapra. A legnagyobb különbség az Igazak és a mutánsok között, hogy az utóbbiak lelkében félelem honol. Az igazak nem ismerik ezt az érzést.

 

A mutánsok ijesztgetik gyermekeiket, büntetőtörvényre és börtönökre van szükségük.

(A mutáns szó náluk az érzések, a gondolkodás másságára utal nem a bőrszínre.

Az válik mutánssá, aki elvesztette, akitől elvették az ősi emlékezetet és az egyetemes igazságokat.) Olykor még az országok biztonságát is arra alapozzák, hogy más országokat fegyverrel fenyegetnek.

Az Ausztrál bennszülöttek szerint a félelem az állatvilág jellemzője, mert a túlélés szempontjából szükség van rá.

 

Ha az emberek ismerik a Mindenható Teremtőt és megértik, hogy a világmindenség nem sebtében összetákolt rendszer, hanem állandó fejlődésben kibontakozó terv, akkor nem sújtják őket félelmek. Nem mindegy, hogy HIT vagy FÉLELEM töltenek-e el bennünket. A tárgyak, amelyekkel a mutánsok körülveszik magukat, félelmet gerjesztenek, mondják a bennszülöttek. Minél több dolgot birtokol az ember, annál több a félnivalója. Ráadásul nem önmagáért, hanem a tárgyakért él.

Az Igazak szemében képtelenségnek tűnt, amikor a hittérítők arra tanították gyermekeiket, hogy étkezés előtt összekulcsolt kézzel mondjanak kétperces imát.

Az Igazak már a HÁLA érzésével ébrednek. Egész napjukat úgy töltik, hogy semmiben sem biztosak, hogy semmit sem várnak el. Ha a hittérítőknek oktatniuk kell gyermekeiket a hálaérzés velük született tulajdonságára, akkor nem ártana komolyan felülvizsgálniuk saját társadalmukat. Akkor talán kiderülne, hogy inkább nekik van szükségük segítségre. Azt sem értik, hogy a térítők miért tiltják, hogy az ember lerója tartozását a földnek. Mindenki tudja, hogy minél kevesebbet veszünk el a földtől, annál kevesebbet kell visszaadnunk neki. Miért baj az, ha a bennszülöttek a homokra cseppentett vérükkel törlesztik adósságukat és fejezik ki a hálájukat a földnek. Az Igazak tiszteletben tartják, ha valaki elhatározza, hogy abbahagyja a táplálkozást, és a szabad ég alatt megvárja, míg földi létezése véget ér. Nem hiszik, hogy a betegség vagy a baleset által kiváltott halál természetes volna.

Azt vallják, hogy az ember nem ölhet meg semmit, ami örökkévaló. Nem pusztíthatjuk el, amit nem mi teremtettünk.

Hisznek a szabad akaratban: ha a lelkek önként választják meg, hogy hova mennek, ugyan miféle törvény akadályozhatja meg, hogy hazatérjenek.

Hiszik, hogy az emberi lét befejezése szabad akaratunkon és választásunkon múlik. 12O-13O éves korában az ember már úgy érzi, visszavágyik az ÖRÖKKÉVALÓ VILÁGBA, s megkérdezi a Mindenhatótól: vajon akkor cselekszi-e a legjobb jót, ha visszatér? Ilyenkor összejövetelt rendeznek, és megünneplik az életet. Az Igazak népének gyermekei évszázadok óta ugyanazokat a szavakat, ugyanazt a mondatot súgják az újszülött fülébe. Minden ember ugyanazt a bátorító kijelentést hallja életében először: „SZERETÜNK ÉS SEGÍTÜNK UTADON”. Az utolsó ünnepén mindenki átöleli a búcsúzót, és ezzel a mondattal bocsátja útjára. Ezt hallotta érkezésekor, ezt hallja távozásakor! Az útrakelő ekkor lekuporodik a homokra, és megszünteti életműködését. Nem kell több, mint két perc, és elhagyja testét. Utána nincs szomorúság, nincs gyász.

 

 

 

A MIT SZABAD TÍZPARANCSOLATA

 

Ez az üzenet minden léleknek szól. Érvényes volt minden korban, a barlangi embertől napjainkig. Nem tesz különbséget férfi és nő között. A cél nem az anyag sikere, hanem a léleké. Lélek vagy, aki emberi tapasztalatokért jött a Földre. Kiválasztottként kerültél ide. Nem balesetből, nem is véletlenségből születtél attól a két embertől, akik a biológiai szüleid. Tudtad, kik ők, ismerted foganásod körülményeit, szüleid genetikai mintáját, és azt mondtad: IGEN!

Lélek vagy amely a megvilágosodás irányába fejlődik. A Föld egy osztályterem, ahol bőséggel jut neked lecke és szemléltetés. Minden fizikai tárgy egyetlen isteni forrásból ered, és azonos energiarészecskékből épül. Egyek vagyunk a teremtéssel.

Valószínűleg ismered a tízparancsolatot a „nem szabad” törvényeit. Évezredek óta él vele az emberiség. Ám ennél sokkal hamarabb léteztek az „ezt szabad” törvényei. Ha betartották volna őket, sohasem lett volna szükség a második tízparancsolatra.

 

 

 

1;Fejezd ki alkotótehetségedet.

 

Minden ember a saját körülményei prizmáján át lát, ezért egyedi kifejezésmódot kínálhat a világnak. Az ember nem használja ki a lehetőséget önnön lelkének gazdagítására, ha elhiszi, hogy nincs alkotó tehetsége, vagy meggyőzi magát arról, hogy valamilyen élethelyzet akadályozza a tehetség kibontakoztatását. Az alkotótehetség pozitív rendeltetésű. Hagynunk kell, hogy tetteink lényünket fejezzék ki, és arra kell törekednünk, hogy minden tettünkben olyasmi nyilvánuljon meg, amire büszkék vagyunk. Ez a titok.

 

2;Ébredj tudatára felelősségednek!

 

Vendégek vagyunk ezen a földön, ezért elvárják tőlünk, hogy olyan – vagy még annál is jobb – állapotban hagyjuk itt, mint amilyenben találtuk. A mi felelősségünk, hogy gondot viseljünk a lét más formáira. Fontos, hogy megértsük: a lélek fejlődésének nincs kezdete és vége. Ha valaki meghal, csupán szünet következik be a tevékenységében, miközben a fizikai salak lehull. Meg kell tanulnunk szeretni az élet minden formáját, iparkodnunk kell segíteni őket. Felelősek vagyunk azért, amit alkotunk és megosztunk a világgal azért, hogy védelmezzünk másokat és ne bántsuk az életet.

 

3;Már a születés előtt beleegyeztünk, hogy segítünk másokon.

 

Az emberi élet nem arra rendeltetett, hogy magányos vándorút legyen. Arra lettünk, hogy segítsünk másokon és törődjünk velük. A mások szolgálata azt jelenti, hogy segítünk, megosztjuk tudásunkat és építően hozzájárulunk a másik életéhez. Minden embernek születésétől joga van a megbecsülésre és a tiszteletre.

 

4;Legyünk érettek érzelmeinkben!

 

Valamennyien kifejezésre juttatjuk az indulatokat és az érzelmeket. Annyira vagy boldog, amennyire engeded magad. Tartsuk becsben érzelmeinket, különösen az örömöt és a bánatot. Ha bármelyiket elfolytjuk, kárt tehetünk egészségünkben. A derű és a nevetés megtarthatja egészségesnek a testet, helyrehozhatja az egészségkárosodást. A humor felszámolja a problémákat, erősíti a kapcsolatokat, örömet szerez másoknak. A humor olyan fontos a jólétünkhöz, hogy addig ne hunjuk le a szemünket álomra, amíg nem találtunk valami örülni vagy nevetnivalót. Sose vénülhetünk meg annyira, hogy ne élvezzük a saját bohóckodásunkat. Mindennek a titka az őszinteség.

 

5;Mulattassunk!

 

Igen, földi feladataink közé tartozik, hogy eltereljük mások és magunk figyelmét. A mulattatás tudatos tevékenység, és az a célja, hogy felvidítsuk a megfáradtat, megédesítsük az elkeseredettet, vigaszt nyújtsunk a betegnek, alkalmat adjunk az alkotásra.

 

6;Gazdálkodjunk az energiánkkal!

 

Az ember nem teremtheti és nem pusztíthatja el az energiát. Csupán használhatjuk, módosíthatjuk, átrendezhetjük. Minden szó, és minden tett, minden gondolat energiát hordoz. Ami világunkban látható s láthatatlan, az mind energia. Világunknak egyetlen anyaga az energia. Miért fontos gazdálkodnunk az energiánkkal? Mert nem csak abban nyilatkozik meg a kollektív energia, amit látunk, hanem az embereket és helyeket körülvevő, láthatatlan tudati rétegekben is. Szavainkat nem hívhatjuk és nem vonhatjuk vissza, nem javíthatunk rajtuk, mert beleolvadnak a Földet körülvevő légrétegbe. Ez a légréteg mára telítődött a negatív gondolatokkal. Amire összpontosítunk az növekedésnek indul. Szívvel végezzük minden dolgunkat és akkor a jót erősítjük. 

 

7;Élvezzük a zenét!

 

Az emberi faj legnagyobb ajándéka, hogy képes a lélekre ható hangokat létrehozni, zenélni. A zene befolyásolja az egész emberiséget, energiája gyógyítja a testet és a bolygót. A lelkünk szólal meg a zenében.

 

8;Törekedjünk a bölcsesség megszerzésére!

 

A bölcsesség nagyon különbözik a tudástól. A tudás az ami tanulással szerezhető meg. A bölcsesség az ahogyan a tudást használjuk. Az a bölcs ember, aki tisztelettel adózik a dolgok értelmének és azt teszi, ami leginkább szolgálja minden létező javát.

 

9;Tanuljunk önfegyelmet!

 

Úgy kell cselekednünk, hogy tetteink békés, alkotó, boldog életet teremtsenek ezen a földön. Az önfegyelem segíthet, hogy megőrizzük testünk egészségét. Ha a szívünkre hallgatunk, tudni fogjuk, mikor elég valamiből. Tanuljuk meg mi a különbség az ész szava és a szív üzenete között. Az ész szavában a társadalom szól, a szívében az Örökkévalóság.

 

10;Figyeljünk és ne ítéljünk!

 

Néha feltétel nélküli szeretettnek nevezik ha valaki figyel, de nem ítél. Minden ember lélek. Valamennyi ugyanabban a pillanatban született. Egyik sem öregebb, okosabb vagy különb a másiknál. Valamennyi megkapta ugyanazt az ajándékot: a szabad akarat, a szabad választás adományát.

 

A Forrás tökéletes, tehát minden, ami a Forrásból fakad tökéletes. Az örökkévalóság szemében nincs vétek. Nem vétkezhetünk, mert ajándékba kaptuk az emberi életet, amelyben felfedezőúton vagyunk. Ne pazaroljuk energiánkat az ítélkezésre. Inkább szeressünk.

A megfigyelés kéz a kézben jár a megértéssel, annak tudásával, hogy mindenben a tökéletes Isteni Rend uralkodik.  

 

 

 

Burnam Burnam, a wurundjeri törzs főnökének levele a szerzőhöz.

 

 

Én Burnam Burnam, a bennszülött ausztrál wurundjeri törzs tagja ezennel kijelentem, hogy elolvastam a Vidd hírét az Igazaknak című könyv minden sorát.

Életem első könyve, amelyet egyszer sem tettem le, míg el nem jutottam az utolsó oldalig. Izgatottan és nagy figyelemmel kísértem végig a beszámolót. Kitűnő munka, melynek szerzője nem élt vissza a tőlünk, az Igazak népétől kapott bizalommal. Úgy mutatja be értékeinket, kincseinket, rejtett szellemi életünket, hogy csak büszkék lehetünk mindarra, amit örökségünknek tekinthetünk.

Miközben az élményeit meséli, kijavított egy történelmi tévedést.

A tizenhatodik században William Dampier dán felfedező azt írta rólunk, hogy mi vagyunk a „legprimitívebb legelhagyatottabb nép, amely a föld színén él.” Ez a könyv a tudatos lét sokkal magasabb szintjére emel minket, s olyannak mutat be, amilyenek valójában vagyunk: méltóságteljes, fejedelmi népnek.